Elköszönés

Sziasztok!
Jó pár nap már eltelt, mióta kitettem az utolsó részt. Arra gondoltam, hogy csinálok 2. évadot. De aztán....miközben a 19. részt írtam, rájöttem, hogy fölösleges leírni ugyanazt, ami van Back to the future-ban, csak átalakítva. Mielőtt elkezdtem volna írni ezt a blogot, egy másikat írtam. Azt sajnos nem fejeztem, már nem is fogom. Olyan hosszú időt hagytam ki ott. Mielőtt elkezdtem volna ezt, tudtam, hogy be akarom fejezni. És így is lett. Befejeztem. Tudom, a címeket pár helyen elbaltáztam, amikor kitaláltam a nevüket. Mert eredetileg először a címet írtam le, utána a szöveget és fel sem merült bennem, hogy teljesen mást írok, mint ami a címben van. Az utolsó részhez ugrok. Még a legelején, amikor még semmi sem volt ebből a blogból, úgy határoztam el a végét, hogy Sam mindenképpen maghal, és Ross visszamegy az időben és elmondja a dokinak, hogy nem tudta megmenteni a lányt. Amikor az utolsó részt írtam, megfordult a fejemben, hogy: Hiszen van egy időgépe, visszamegy és kész. Másodjára az az ötletem támadt, hogy Cody meghal, Sam is és Ross öngyilkos lesz, mert nem tudja elviselni, hogy végignézte a halálát és nem tudna élni nélküle. Ez az ötlet után hoztam be a képbe a sörözős, büdös fatert. (Ne haragudjatok, hirtelen elfelejtettem a nevét.) Egészen addig nem jutott eszembe az, hogy megöli, amíg le nem írtam, hogy a fia meghalt. Igazából nem erre a befejezésre gondoltam volna először, amikor elkezdtem írni a történetet. Ezzel is akartam azt éreztetni, hogy a blognak vége, nem fognak feltámadni a halottak. A blogot nem fogom kitörölni, hogy majd vissza lehessen olvasni, esetleg elolvasni, aki még nem látta. Nagyon szerettem minden percét ennek a blognak a megírásában, tényleg öröm volt leírni. Nagyon köszönöm, aki írt a chat-be, aki hozzászólt a bejegyzésbe, aki megosztotta, aki...küldött nekem e-mailt, hogy jó a blog, meg annak is nagy köszönöm, aki belenézett, és aki végig csendben követte az írásomat. Nem utoljára olvashattatok tőlem. De viszont az utolsó R5, Ross Lynch Fanfaction-t. Elkezdtem egy új blogot írni, de nem egyedül. Aki kíváncsi rá, az IDE kattintva megnézheti, hogy milyen, de a Blog(ok) oldalba is beteszem. (A Lucy Hale főszereplő teljesen véletlen :D) Köszönöm mindenkinek. Sziasztok!

19.Rész: Ki hal meg?

Az előző rész tartalmából: Ross elhatározta, hogy megmenti ex-barátnőjét. A doki elmondta neki, hogy ki a gyilkos. Ross elment Sam-hez, majd nem kívánatos módon távozott a ház közeléből.


Jól van. Megérkeztem egy zsákutcába, ahol még a madár se jár. Valamikor pár nap múlva kell, hogy visszajöjjek. De mikor jönnek? Addig....keresek valami kaját, mert éhen halok. Nem tudom, hogy van-e valami bolt nyitva itt a közelben, de megkeresem. Csak nem késem le történéseket.










~Sam szemszöge~

-Nem válaszoltál, miért csináltad? -kérdeztem Cody-t.
-Mert leskelődött. Ki Ő? -a hangja egyre mélyebb lett, indulatosabb. Válaszoltam volna a kérdésre, de én sem tudom.
-Nem tudom. -kerülgetett a sírás, amiért így beszél velem. Abbahagytam a veszekedést, elmentem a szobába. Már késő volt. Mielőtt beléptem az ajtón, megfogta a csuklómat, és visszahúzott. Fejét lehajtotta, éreztetni akarja velem, hogy sajnálja. Elhívott, hogy menjek vele valahova, bocsánatkérés képpen. Beültem vele az autóba. Koromfekete volt az ég, egy csillag sem ragyogott. Ki volt világítva a város.

  
Egy zsákutcába vitt. Azt hittem, valami étterembe visz. Megállt a kocsival. Kiszálltunk, bevezetett a falig. Nem értettem, hogy miért.

~Ross szemszöge~
Ezt nem hiszem el. Egy boltot sem találok. Oké, mindegy. Visszamegyek a bűntény helyszínéhez. Viszonylag nem voltam közel. Futottam, rohantam, de hogy miért? Fogalmam sincs. Volt egy megérzésem. Hirtelen...elgondolkodtam. Mi van, ha nem sikerül megmentenem. Már 5 perce csak futok, megállás nélkül. Pattognak a gondolatok a fejemben, mintha egy játékban lennék, amit időre kell csinálni. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha elveszítem. Nem tudom, hogy még mennyi időm van. Megállj! Látok egy bárt, remélem, hogy van ott valami péksütemény. Bementem az ajtón. Hátborzongató
egy hely, mintha 1900-as évek elején lennék, vagy egy vámpír barlangban. A falak szürkék, már majdnem kopottak. A sarkok pókhálósak. Csak egy ember volt az épületben, egy szakállas, sörözős némber, akinek arany foga van, és üveg szeme. A pultos törölgeti a poharat. Lassan odamentem a kiszolgáló elé.
-Van péksütemény? -hangomon a félelem hallatszott, tekintetemen pedig a nyugtalanság. -Tessék.-adta, szinte már csapta le az asztalra a majdnem penészes fánkot. Elvettem, majd kifizettem. 
-Hé, Te gyerek. -hallottam meg a hátam mögül egy mély, rekedtes férfi hangot. Megfordultam. Az asztalnál ülő ember az. Félénken odasétáltam hozzá. Leültem mellé. Éreztem az erős dohány szagot, és a whiskey-t a kabátján. 
-Nem szabadna ilyen későn errefelé mászkálni egy olyannak, mint neked. -a szemembe mondta e szavakat. A lehellete olyan volt, mint egy halottnak. A hátamon is feláll a szőr, ha lenne, de nincsen. Nem tudtam válaszolni, annyira paráztam itt mindentől. Felálltam, és kispuriztam. Ki is ment a fejemből, hogy épp mentőexpedícióra készülök. Nem tudtam elkezdeni a fánkomat, sietnem kellett. Rohantam, mintha az életem múlott volna kockán. Már majdnem ott voltam, amikor egy lövést hallottam. Ne!! És ha Sam az? Odaértem. Nem láttam semmit sem a kocsitól. Óvatosan osontam a kocsi mögött. Felemeltem a fejem, hogy lássak valamit. Háttal volt nekem, egy rövid hajú srác, pisztollyal a kezében, és lefelé bámul. Elkéstem. Láttam Sam halott testét, körülötte vértócsa. Most odamennék, és visszakapná, amit tett. De mit változtatna azon. Hívhatnám is a rendőröket, ha itt lenne a telefonom. Akármit is teszek, nem lesz jobb. A könnycsatornám tele lett, kifolytak a könnyek, akárcsak vízesés lenne. Tudtam, hogy nem szipoghatok, mert akkor nem csak egy áldozat lesz. Óvatosan hátráltam, nehogy észrevegyen. De ráléptem egy száraz levélre. Ennyi. Szaladtam a kocsimhoz, és Cody követett. Lövött párat, és eltalálta a vállam. Szerencsére épp a közelben volt az autóm. Odaértem és gyorsan beszálltam, becsaptam a kocsi ajtaját. Mivel egyenes volt út volt a kocsimtól a zsákutcáig, ezért szerintem feltudok gyorsulni. Elindítottam a kocsit, de már Cody odaért. Épphogy nem érte el az ajtót. Gyorsultam....55, 67, 88 mph/h. Épphogy nem mentem neki a falnak, és elütöttem Sam-et. Hogy hova érkeztem? 30 perccel ezelőttre. Most kivételesen közelebb álltam meg, hátha megint ugyanez lesz. A vállam meggyógyult, hiszen a lövés még nem történt meg. Kiszálltam a kocsiból. Ismét a helyszínhez mentem. Még nem volt ott senki. Most tuti, hogy nem megyek be abba a boltba. 20 perccel később megjelent a fekete kocsi. Sam és a mostani idiótája szállt ki a kocsiból. Mr. Gyilkos a falhoz vezette a barátnőjét. Hallgatóztam..
-Miért vagyunk itt? -kérdezte kicsit megszeppenve Sam.
-Kiengesztellek. -felelte. Ja...persze, úgyhogy megöli. Kedves. Nem várom meg, amíg lelövi, most kell cselekednem. Halkan közeledtem feléjük. Sam meglátott. Az ujjamat a szám elé tettem, hogy ne szóljon egy szót se. De hogyan tovább? Ugorjak rá, vagy álljak elé? Ott mutogattam Sammy-nek, hogy mit csináljak, azt láttam, mintha az ugrásra szavazott volna. De Cody megfordult. Ott voltam tőle fél méterrel. A pisztolyt nem láttam a kezében, csak kést. Egy kicsit megijedtem. Megfogtam a késes kezét, és felemeltem. Mintha így szokott volna lenni a filmekben. Próbáltam kivenni a kezéből, de arról elfeledkeztem, hogy az egyik keze szabadon van. Behúzott nekem egyet, majd elvágódtam. Sam nem futott el. Megtorpanva nézte, ahogy "harcolok". Odafordult hozzá Cody, és beledöfte a kést a gyomrába. Felpattantam, nem hagyhatom meghalni. Észrevettem, hogy a pisztoly a zsebében van. Kirántottam onnan, majd a fejére céloztam. Nem érdekelte, Ő csak folytatta a tevékenységét. Meghúztam a ravaszt. A vére Sam arcába fröccsent. Már majdnem a földön volt. Nagyon sok vért veszít. 
-Nyugi Sam, megmentelek. -Emeltem volna fel, amikor egy lövést hallottam, később éreztem. A hátam..meglőtték. Sam-re estem.
-Ross! Ne! -küszködött a halál árnyékában. 
-Sajnálom. Szeretlek. -valaki megfogta a derekamat, és megfordított. Ezt nem hiszem el. Miért? Az az ember volt a bárban. 
-Amiért megölted a fiamat. -felcsillant a szemem. Mielőtt tettem volna akármit is, Sam ennyit mondott:
-Tudom.
-Steve. Örülök, hogy találkoztunk.- szólt a némber. A pisztolyt Sam-re szegezte, majd fejen lőtte. Akkor törtem meg. Mielőtt szóltam volna, ránéztem az emberre, de csak a fegívert láttam magam előtt. Az utolsó kép amit láttam, egy golyó volt. Már nem hallok, nem látok, nem érzek semmit sem. Meghaltam. Minden, amiért küzdöttem, nem volt értelme. Próbáltam megakadályozni egy halált, de közben én haltam meg. Jobb is, hogy meghaltam. A gyilkos meghalt, legalább volt értelme Sam halálának. Sajnálom. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam megmenteni.


Köszi, hogy megtekintetted az utolsó részt, bízom benne, hogy tetszett. :) Csinálok majd egy "lezárást "a blognak, ha szeretnéd megnézni, látogass el újra :)
By:

18.Rész: Ki a gyilkos?

Az előző rész tartalmából: Ross kórházba került. Megjelent a gyilkos, és elmondta az ágyon fekvő srácnak, hogy még nincs vége, el fogja távolítani örökre. Miután meggyógyult, visszament az időbe, a dokihoz.

"-Nem történt veled semmi, amiért idejöttél?
-De, igen. Sam meghalt. Engem meg már majdnem megöltek.-feleltem tök nyugodtan.
-Te magasságos! Akire gondolok az?
-Ha ugyanarra gondolunk, akkor igen."

-És....mit akarsz csinálni?-járkált le-föl a nappaliban.
-Honnan tudod, hogy teszek ez ellen valamit?-mosolyogtam el.
-Ez csak természetes. Na! Hadd halljam.-állt meg előttem, és várta, amíg szólok valamit.
-Visszamegyek. Ha Sam nem hal meg, akkor, engem sem ölnek meg majdnem, és nem is fognak.
-Rendben. De légy óvatos.-bólintott a fejével, hogy megkezdhetem az újabb kalandot.
Kirohantam a házból, bepattantam a kocsiba. Gondolkoztam, hogy mikor is hallhatott meg Sam. És hogyan halt meg? Ajj, pont ez nem jut eszembe, meg az időpont. A doki tudja. Megkérdezem....
Jól van, 2015. 10. 06-án halt meg, lelőtték. Nem tudom, hogy ki ölhette meg, s miért. De meg fogom akadályozni. Bepötyögtem a dátumot, és kerestem egy helyet, ahol senki nem tartózkodik, és hosszú út van előttem. Elindítottam a motort...alaposan megfogtam a kormányt...szúrós tekintettel belenéztem a visszapillantó tükörbe...lassan léptem rá a gázpedálra...és elszáguldoztam! Újra visszamegyek az időbe, de ezúttal a sajátomba. Nem mintha nem láttam volna sokszor. Amikor megérkeztem, nagyon rá kellett lépnem a fékre, hisz' előttem egy jó 130 méterre dugó volt. Nem tudom, hogy ki látta a jelenetet, amikor egy nagyon régi kocsi előjön a semmiből. Biztos érdekesen néztek néhányan. Mire kikecmeregtem a kocsisorból, eltelt körülbelül 20 perc. Ó, az kimaradt, hogy nem Sam halála napján mentem vissza, hanem 2 nappal korábban. Hogy megtudjam Őt menteni. De előbb, el kell kapnom a gyilkost. Csak....nem tudom, hogy ki az, mert a dokival nem biztos, hogy ugyanarra gondoltunk, én meg nem gondoltam senkire. Úgy döntöttem, megállok a szomszédos utca sarkában. Kiszálltam a járgányból, elővettem a telefonomat. Tárcsáztam a dokit, mert Ő biztosan tudja, hogy ki a gyilkos, akit keresek.
-Szia....Igen, de lenne egy kérdésem. Ki ölte meg Sam-et?....Mi? Az nem lehet.-miközben beszélgettem, nézegettem a házat. Egy pillanatra elfordultam, és folytattam.-És lehet tudni miért?....Hogy-hogy eddig nem kapták el?-suttogtam egész végig a végig a mobilba. Még véletlenül sem szerettem volna, hogy bárki meghalljon.-Oké, köszi. Szia.-raktam le. Sam otthon volt, ezt eddig is tudtam. De nem találkozhatok vele, mert már elmentem, akkor. Halkan odaosontam az ablak elé. Hangokat sajna nem hallottam, mert nagyon jól van szigetelve a ház. Turkáltam a zsebemben, és találtam egy fekete maszkot. Ez hogy kerülhetett ide? Mindegy, álcázom magam. Így felvettem a maszkot, ami egy rabló maszknak néz ki, és valamilyen ruhának a kiegészítője lehet. Legalább felismerhetetlen voltam, mert így nem látszott a szőke hajam, és a pofám sem. Óvatosan próbáltam benézni, amikor egy árnyékot láttam, és lebuktam az perem alá.  Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.  Vártam úgy 3 percet, és újra megpróbálkoztam az ablakon bepillantással. Lehet, hogy hátulról úgy tűnök, mint aki épp kukkol,de nem ez volt a helyzet. Nagy nehezen, végre beláttam, és ott volt Sam és....Mi? Ő hogy jött be? Figyeltem, de nem láttam hogy bemegy. Ott volt. Kék ingben, zöld gatyában, ami nagyon undorító volt. Ez még azt sem tudja, hogy mi a divat vagy, hogy mi az ízléses öltözék. Csak tudnám, hogy mit evett rajta. Na, szóval: Ott volt. Kék ingben és zöld gatyában, az az ember, aki a legnagyobb riválisom. Már amúgy is az ellenségem volt, de most még jobban az lett. Próbáltam figyelni, hogy mit beszélgethetnek. Szájról nem tudtam olvasni. Egy kis időre elfordultam, hogy fel tudjam fogni, ki is van bent. Ekkor nyitódott az ajtó, de ezt nem vettem észre. Arra kapom fel a fejemet, hogy valaki felemel a nyakamnál, már fojtogat, és ledob a földre. Megfogta a lábamat, és elhúzott az utcába, ahol a kocsim állt. Elengette a végtagjaimat, és talált egy pontot a maszknál, ahol megtudja kaparintani a hajam. Meg is ragatta és felhúzott, hogy a hátam már ne érje a földet, de a többi testrészem igen. Lehajolt, hogy lássam az illetőt.
-Mit művelsz?-kérdezte.
-Megpróbálok megakadályozni egy eseményt.-válaszoltam nagy nehezen, mivel eléggé kényelmetlenül éreztem magam, hogy a hajamat húzkodják.
-Mégis milyen eseményt?-húzta meg még jobban a hajamat.
-Azt nem mondhatom meg.
Meglátta, hogy Sam kint áll, ezért elengedett.
-Ezt a beszélgetést, még folytatjuk.
Miután megbizonyosodtam arról, hogy elment, beültem a kocsiba, és gondolkoztam. Hogy tudnám megmenteni Sam-et? Hol ölte meg? És miért? Ezt egy valakitől kell megkérdeznem: méghozzá a dokit. Mivel ez nem történt még meg, ezért nem őt, hanem a jövőbeli Mr. Brown-tól kell megtudakolnom. Hívtam...
-Találkoztam vele.-mondtam.
-És?
-Nem sült el jól. De viszont ismét kell valamit kérdeznem.
-Hallgatlak.-felelte.
-Hol ölte meg a barátnőmet?
-Egy kis utcában. Tőled nyugatra. Menj 54,4 métert, majd fordulj jobbra, aztán menj még 5 métert, és fordulj jobbra, azután menj 21 métert, aztán menj balra, menj 10 métert, utána jobbra 15 métert, végül jobbra körülbelül 10 métert és ott leszel. Érthető?-vázolta fel az utamat.
-Ö..arra....aztán, asszem arra....majd....arra...és...nem tom merre.
-Oké, akkor átküldöm a GPS-edre telón, és úgy már nem fogsz eltévedni.
-Oké, köszi, majd még kereslek.-tettem le, és megnéztem a térképet. Megjegyzem, nem valami rajzművész a doki.

Köszi, hogy elolvastad a 18.részt! Ha tetszett, akkor iratkozz fel, véleményezz, és még ehhez hasonló. Ha van sejtésetek, hogy ki az ember, aki megölte Sam-et, akkor leírhatjátok azt is. A kövi részig is, Sziasztok!
By:
 

17.Rész: A mondat

Az előző részek tartalmából:Az R5 tagjai aggódni kezdtek társukért, majd eldöntötték, hogy megkeresik. Rátaláltak, de nem éppen a legjobb állapotban. Rosst végül elvitte a mentő.


~Ross szemszöge~


Éreztem, hogy egy ágyon tologatnak. Épp hogy kinyitottam a szemem, már le is csuktam. Nem tudom, hogy hol vagyok. Lassan apránként nyitogattam ki a szemeim. Amikor kitisztult a látásom, akkor végre megtudtam nézni, hogy hol vagyok. Egy kórházban voltam. Megkötözve egy ágyon. Pár óráig gondolkoztam, hogy mi történt, hogyan is kerültem ide. Egyszer csak benyitott egy nővér.
-Látom felébredtél. Hogy vagy?
-Jól, azt hiszem. Mi történt?-néztem rá, próbáltam arra irányítani a fejem.
-Ez még várhat. Meg tudod mondani, hogy milyen nap van ma?
-2010. 06. 13.-válaszoltam.
-Tudja...hogy mi a neve?
-Ross Lynch.
-Rendben. Nemsokára visszajövök, ha valami problémája van, húzza meg ezt a kis csengőt, és jönni fognak.-mutatott a mellettem lévő tárgyra.
-Rendben, köszönöm.-bólintott, és elment.
Kis idő múlva nyitódott az ajtó, nagyon lassan. Egy fekete kapucnis pulcsis ember jött be. "Valahonnan nagyon ismerős volt nekem ez a pulcsi. Nem láttam az arcát. Halk léptekkel közeledett felém. Már mellettem volt. Odahajolt, közvetlen fölém. Ekkor már láttam ki az.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Beakarom fejezni, amit elkezdtem. Megbűnhődsz, amiért elvetted tőlem.
Ezt a mondatot hallva előjöttek az emlékeim. Minden előttem volt. A kocsi, Sam megismerése, a kávézó, a sírja.  Mikor belenéztem a szemébe, láttam, hogy Ő volt az, aki meg akart ölni. Nem tudom honnan gondolom, csak érzem. Aznap este is azt mondta. Ezért gondolom, hogy Ő tehette.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem szúrós tekintettel.
-Ugyanazt, amit akartam akkor este. De ne izgulj, még látsz.-ment az ajtó felé.-Ezt megígérem.-lépett ki a szobából. "Tehát jól sejtettem. Most mit csináljak? Szóljak, vagy ne? Szerintem az lesz a legjobb, ha nem szólok semmit. " Bejött az orvos.
-Ross, tudja, hogy milyen nap van ma?
-Szerda.-feleltem a kérdésére.
-És, hogy mi a mai dátum?
-2017.
-Rendben. Ross, pontosan te 2 hétig kómában voltál. Hogy érzed magad?
-Köszönöm, jól vagyok. Nem fáj semmim.
-Rendben, de attól még adok egy injekciót.
...
Már vagy 3 hete vagyok itt. Körülbelül egy hét múlva engednek ki. Még mindig nem tudom elfelejteni, amit mondott. Bejött hozzám Rydel.....
-Hogy vagy tesó?-ült le egy székre.
-Jól. De miután kiengednek, vissza kell mennem.
-Mi? Miért?-aggódó tekintetét láttam a szemem sarkából.
-Delly, tudod, hogy én nem ebben az időzónában kellene lennem. Ha visszamegyek, megakadályozhatom Sam halálát, és a majdnem megtörtént halálomat is.
-Tudom. Vigyázz magadra.

~1 héttel később~

Végre, hogy szabadulhatok innen. Olyan furi szag volt ott. Remélem, nem látogatom meg ismét az intézményt egyhamar, vagy inkább soha. Elköszöntem a testvéreimtől, az anyámtól, aki nem tudja, hogy van még egy fia,és futottam a kocsihoz. Jó pár óra kellett, mire megtaláltam. Beszálltam, bepötyögtem a dátumot, és már mentem is vissza, 2013-ba. Nem hagyhatom, hogy az a barom még egyszer megölje. Igen, megölte Sam-et. És ezt meg kell akadályoznom. Hiszen, más különben miért mentem volna vissza, és előre az időben? Felgyorsultam a kellő mph-re, és egyszer csak egy nagyon hosszú zsákutcába kerültem. Szerencsére megtudtam  állni, még mielőtt nekiütköztem volna a falnak..... Miután kikecmeregtem az utcából, egyenesen a dokihoz mentem. Leparkoltam, és a ház elé mentem, végül becsöngettem.
-Ross, gyere be gyorsan.-sürgetett befelé.
-Mi történt?
-Veled mi történt?
-Én jól vagyok.-ültem le a fotelbe.
-Nem történt veled semmi, amiért idejöttél?
-De, igen. Sam meghalt. Engem meg már majdnem megöltek.-feleltem tök nyugodtan.
-Te magasságos! Akire gondolok az?
-Ha ugyanarra gondolunk, akkor igen. 


Köszi, hogy elolvastad a 17.részt!  Bocsi, ha rövidebb lett, mint az előző! Ha tetszett, szerintem már tudod a dolgod, írj megjegyzést, véleményezz, iratkozz fel, stb. És még a chat-be is írhatsz. Találkozunk, a kövi részben, addig is...Sziasztok!
By:

16.Rész: Kések között

Az előző rész tartalmából:Ross elment a temetőbe, hogy biztosra menjen, hogy Sam már nincs az élők között. Eközben a srácok elhülyéskedtek otthon.


~Riker szemszöge~

-Oké, Ell, már nyugodj le!-csillapítottam a kicsit normálatlan Ratliff-ot.
-Oké, nyugi már.-közölte.
-Egyébként....mikor jön haza Ross?-szólt a húgom.
-Nem tudom, nem mondta..-fordultam felé.
-És..nem aggódsz érte?
-Miért? Mert kint van egy temetőben éjek éjjelén, korom sötétben, és siratja a volt barátnőjét? Nem, egyáltalán.-rántottam meg a vállam.
-Te nem vagy százas. Még tízes sem. Na jól van, kérek egy mobilt, én felhívom.-nyújtotta a kezét Delly, és várta, amíg valaki beletesz egy telefont. Rocky meg is tette amit kért. Bepötyögte a számát, és kihangosította. Nem nagyon hallottuk Rosst, de annál inkább egy női hangot, hogy nem kapcsolható. -Vajon mi történhetett? Ááá, minek aggódom. Úgyse lesz semmi baja. Hiszen, a legborzalmasabb, ami történhet vele, hogy halálra fagy. Vagy....belehal a fájdalomba. Vagy...szomjan hal, éhen hal. Vagy...jön a Freddy Krueger, és lekaszabolja. De ez csak a legvégsőbb esetben.
-Hogy mi van?-nézett szúrós szemmel Delly.
-Upsz, ezt hangosan mondtam?-erőltettem egy ártatlan vigyort.-Bocsi.
-Most mit csináljunk?-kérdezte Ell.
-Mit csináljunk, b****meg? Keressük meg.-kicsit idegeskedett Delly.
-Oké, akkor keressük meg. De! Előtte kell egy terv.-ütögette a fejét az okoskodó Ratliff.
-A gondolkozáshoz kell neked egy terv, Rat. Na menjünk.-húzott ki minket Rydel az ajtón. Ellington meg karba tett kézzel jött utánunk, amiért nem támogattuk a zseniális ötletét.


~Ross szemszöge~


Megláttam egy fekete ruhában lévő embert. De nem hittem a szememnek, éppen ezért, megdörzsöltem. Na vajon mit láttam? Persze, hogy semmit. Vagy elment, vagy csak képzelődtem. A biztonság kedvéért nem mozdultam, hátha észrevesz. Óvatosan nézelődtem. Most azért szerencse, hogy lemerült a telefonom, mert ha hívnak, akkor meglát. Pár percig kusban guggoltam és nem láttam, nem is hallottam senkit és semmit. Ezért nagyon lassan elindultam. Mint a filmekben, ami történni szokott, a srác, rálép egy gallyra. Természetesen én figyeltem erre, de közben hátra is nézegettem, hogy nincs-e ott. És igen, megtörtént, átestem egy bokron. Szélsebesen felkeltem, akkor már nem óvatoskodtam, elkezdtem teljes erőmből futni. Hallottam magam mögül, hogy fut utánam az illető. Nagyon bepánikoltam, és nem is ez volt a legrosszabb. Mivel este van, és nem láttam nagyon semmit, ezért nem találtam meg a kiutat, a kijárathoz. Futás közben néztem hátra, és már nagyon mögöttem volt, de ekkor elestem. A rejtélyes alak, így betudott érni, ezért minél gyorsabban próbáltam lábra állni, és menekülni. Nem sokáig jutottam el, mert elkapott hátulról. Próbáltam tenni ellene, de megláttam a kést, ami csak szikrázott, ezen a sötét éjszakán. Visszaverődött a holdtól, és láttam a végzetem. Nem gondoltam másra, mint hogy ez lesz a vég. Ekkor egy könnycsepp gördült végig sápadt arcomon. Már nem félek, hogy mi lesz. Nem sok lehetőség marad számomra: Vagy meghalok, vagy nem. Ekkor belém döfte a kést, egyenesen a mellkasomba. Én elkezdtem leszorítani, de természetesen, még 2-t kaptam a gyomrom környékére. Elvágódtam. Egyetlen esélyem, ha megtalálnak a srácok. Kegyetlen érzés volt. Próbáltam elszorítani a vérzést, amennyire tudtam. Ekkor az alak, fölém hajolt. Egy...fekete maszkban volt. 
-Amiért elvetted tőlem.-ennyit mondott, majd otthagyott. Fohászkodtam, hogy ne ma, vagy holnap ássák meg örökös ágyamat. Nem tudtam semmit csinálni, csak szenvedni. Nem hittem volna, hogy ez lesz. 
-Segítség!-kiabáltam, amennyire tudtam, de nem volt értelme.


 ~Rydel szemszöge~


-RIKEERR!!!!!-üvöltöttem rá testvéremre.-Mennyé' már gyorsabban!-kaptam fel a vizet.
-Oké, nyugodj már le! Hogyan menjek, ha dugó van?
-Dudálj, rájuk!-adtam az ötletet kicsit már higgadtabban.
-Melyik temetőbe is megyünk?-kérdezte Ell.
-Ellington...-kezdtem lassan, nehogy felforrjon az agyvizem.-Hány temető van ebben a városban?
-Honnan tudjam?-rántotta meg a vállát.
-Oké, elmondom, mert látom nem vagy vele tisztában.-szólt közbe Riker.
-Te az utat figyeld, mert már nem tudom meddig bírom ki, hogy itt tökörészel.
-Oké, oké.
-Na szóval.-figyeltem ismét Rat-ra.-Egy, Ratliff, csak egy temető van.-mutattam a mutatóujjamat, és elég őrülten néztem rá.
-Oké, legalább ezt is tudom.
5 perc múlva végre kiértünk a temetőhöz, és legelöl futottam, rögtön keresve ezzel Ross-t. A srácok is rohantak utánam.
Végig futottuk a temetőt, mindenki ment erre-arra, és közben kiabáltuk Ross nevét, hátha jelentkezik. De semmi. Egyszer csak megláttam a földön feküdve.
-Srácok!-jeleztem a többieknek, hogy megtaláltam. Lehajoltam hozzá, és láttam, hogy csupa vér a mellkasa. 

Remélem, a szíve még dobog. Megnéztem a pulzusát, és szerencsére, még életben van.
-Még él.-közöltem, és elővettem a telefont. Hívtam a mentőket. 
-Haló? Megkéseltek egy embert, a temetőben, az állapota súlyos. igen. Köszönöm.
-Már jönnek a mentősök.-mondtam a többieknek.


Köszi, hogy elolvastad, remélem tetszett! Azelőtt még nem írtam ilyet, úgyhogy ha kicsit nem olyan lett, mint kellene, akkor bocsi. Ha tetszett, akkor véleményezhetsz, komizhatsz, és fel is iratkozhatsz! Találkozunk a kövi részben, addig is..Sziasztok!
By:

15.Rész: Nem is tudta, hogy meghalt

Az előző részek tartalmából: Ross végre megszerezte amit akar, együtt lehet a jövőben is Sam-mel. Főszereplőnk, véletlenül 4 évvel ment előrébb, 2017-ben. Tudomásául jutott, hogy Sam már nem él.


"-Hova mész?
-Sam-hez. Miért?-fordultam vele szemben.
-Nézd te....-megállt. Mintha sokkolta volna a helyzet.
-Nem csinálhatod ezt tovább.-jött közelebb legidősebb testvérem.
-Mégis mit csinálok? Nem értelek.
-Oké, elmondom, utoljára.-már szemben állt velem.
-Sam....meghalt.-hajtottam le a fejét."


-Mi?-sokkolt a hír.
-Ross, jól vagy?-kérdezte értetlen fejjel.
Nem szóltam semmit, csak kinyitottam az ajtót, és elrohantam.
-Ross!-kiáltott utánam Riker.


~Riker szemszöge~


"Mi történt vele?"-gondoltam. Mindenki lejött a kiáltásomtól, és sorban egymás mellé álltak, majd várták, míg elmondom, hogy mi is történt. Pár percig álltak, és vártak, hátha elkezdem a mondanivalóm.
-Mondjam mááááá"!!!-szólt hirtelen Ell, amitől kicsit megijedtem, de a többiek is.
-Jól van. Igazából nem nagy kunc, csak...
-Várjunk!-emelte fel a kezét.-Ross hol van?-kérdezte Delly.
-Épp ezt akartam mondani...
-Hát elég lassan halad.-forgatta a szemeit Rocky.
-Elmondhatom végre?-idegeskedtem.
-Azt várjuk má' 3 perce.-felelte unalmába Delly.
-Mert nem....-szorítottam ökölbe a két kezemet.-Mindegy.-engedtem le szép lassan mancsaimat.-Szóval. Ross elment a temetőbe.
-Öngyilkos lesz?kérdezte kétségbe esetten Ratliff, majd elájult.
-Már csak ez hiányzott. Csak már nem hiányzik.-motyogtam.
-Miért ment oda?-kérdezte Delly, cseppet sem törődve az elájult sráccal.
-Furcsán viselkedett. Mintha...nem tudta volna, hogy Sam meghalt.-néztem magam elé, mint a filmekben, amikor gondolkoznak és azzal ér véget a történet. 
-Hahó, én itt fekszem a földön ájultan.-hirtelen megszólalt Ell, és enyhén mérgesen ránk nézett, majd "visszadőlt". Tudjátok, mint amikor "meghal" a csaj, és a társa elfut, nehogy őt is megöljék, és akkor visszaszól a "halott" társ hogy: "Köszi, hogy hagysz megdögölni, mennyé' csak."


~Ross szemszöge~


Már vagy 5 perce keresem a sírt. Sehol nem találom. Nagyon nagy ez a temető. Nem tudom elhinni, hogy tényleg meghalt. És nem is akarom elhinni, amíg nem látom. És az a legborzalmasabb, hogy nem tudom hogyan. Nem tudom, mi történt, mi volt ebben a 2 évben,amiről lemaradtam. Ha megtudom az okát, hogy miért nem él most, talán visszamehetnék, és megakadályozhatnám. Nem is tudom. Előbb meg kéne találnom a sírját. Vagy már 10 percig kerestem, de sehol sem találtam. Már nagyon sötét volt, így a telefonomat kellett használnom. Eléggé félős vagyok, így mint most is, kezdtem kicsit nagyon megijedni. A fák suhogtak, gyönyörű szépen bevilágított mindent a hold. De ugyanakkor ijesztő is volt. Nem tudhatod, hogy mikor csapnak le rád. Szerencsére ott volt a mobilom. Amin csak 10% volt. Úgy hogy sietnem kellett.... Már körbejártam a fél temetőt, ami nagyon hosszú ideig tartott. Várjunk csak. Ebben a temetőben úgy van, hogy az elején, amikor bejössz, akkor azok vannak eltemetve, akik előbb meghaltak, tehát a vége felé kell lennie. Hogy ez hogy nem jutott eszembe. Pedig már 15 percig itt járkáltam fel-le. 


~Riker szemszöge~


-Jajj ne! Ell!-megjátszva rohantam oda, és megfogtam a kezét, és a másikat rátettem a mellkasára.-Ébredj fel, kérlek. Elmondom, hogy mi történt, csak kérlek ébredj fel.-mellé még kamu sírást is alkalmaztam. De bevált, felébredt. Lassan nyitotta ki a szemeit, mint Csipkerózs Ica, és rám nézett.
-Fúj, te nem is a szőke herceg vagy! Vagyis, félig, mert szőke vagy. De hercegnek túl csúf.-felelte gonosz királynős hangon, meg stílust is bevetett hozzá.
-Jól van. Felkelni!!-kiáltottam rá. Felugrott, mint a macska a víztől.
-Most mond már, hogy mi az a hír.-leült a székre.
-Mégis mit?-néztem kérdőn Ell-re.
-Amit akarsz, hogy tudjunk.
-Nem tudom, hogy mit akarok.
-A hírt, amiért vártunk 5 percet.-kelt fel a székről, és megrázogatott.
-Ja...hogy miért ment el Ross.-bólogattam, miután abbahagyta a rázogatást.
-Igen.
-Mert elment meglátogatni Sam-et.-közöltem konkrétan Ell-nek, mert a többiek már tudták.
-Sam életben van?-csillant fel a szeme.
-Mi? Nem!
-Akkor?-nézett rám furcsán.
-Semmi.-fordultam el tőle.


~Ross szemszöge~


Végre! Elérkeztem a végéhez, már csak meg kell találni. Jól van, 2%-on van a telóm, szóval sietnem kell. Végigfutottam a neveken, míg egyszer csak meg nem láttam:"Samantha Hill. Élt: 1996. 02. 22. - 2015. 10. 06. Szülei: Bryan Hill, és Jennifer Blake. Nyugodj békében. Barátja:Ross Lynch." Miközben olvastam, sírva fakadtam. És jó volt látni, hogy velem lesz, nem pedig Cody-val, de már nem lehet velem. Teljesítettem a feladatot, de valahogy mégsem. Hirtelen kikapcsolt a telefonom, azaz lemerült. Hangokat, és lépteken hallottam meg. Hátranéztem és épp láttam, hogy valaki van ott, mert odavilágított a hold.

Remélem tetszett rész. Ha igen, akkor oszd meg, komizz, és fel is iratkozhatsz, hogy ne maradj le a további részekről sem. A kövi részig is, Sziasztok!
By:

14.Rész: Köszönés a múlttól. Vagy mégsem? Part 3

Az előző rész tartalmából: Ross épp indult is el, közben Ash és Sam csevegtek. A lány rájött, hogy szereti Ross-t és eléje ment, hogy ezt tudatja vele.


"Így hát minden erőmből futottam, amíg meg nem láttam a kocsit, és Ross-t.
-Ross!! Ross!!-kiabáltam neki. Meghallotta, mert megfordult. Odafutottam elé.
-Figyelj, nem volt igazam.-lihegtem.
-Hé,hé. Nyugodj le. Fújd ki magad.-rázogatott, mint egy idióta."


-Oké.-feleltem már kicsit kevésbé fáradtan.
-Mit akarsz mondani?-engedte el a vállamat.
-Csak.... hogy nem voltam őszinte veled.-néztem a szemébe.
-Miben nem voltál őszinte?-komolyodott el.
-Amikor...azt mondtad, hogy bírsz és én meg nem-et mondtam, akkor...
-Mégis bírsz.-fejezte be a mondatot, bár nem elég értelmesen.
-Igen, és nem akarlak elveszíteni.-már igen a sírás határán álltam.
-Nem fogsz.-érintette meg az arcomat.
Belenéztem a szemébe, és megcsókoltam. 

Kicsit meglepődött, de utána már nem volt baj.
-Viszlát.-mosolyogva ült be abba a fura kocsiba.
-De nem örökre.-kacsintottam rá.
-Soha.-nevette el magát.-becsukta az ajtót, és elhajtott.


~Ross szemszöge~


Jól van, kell keresnem egy helyet, ahol nem látnak, és ahol fel tudok gyorsulni. Pár percig kóvályogtam, mire megtaláltam a helyet, ahol nincs senki, és még út is van, ami hosszú. Húh, mély levegő, és..." elindítottam a járgányt. Néztem közben, hogy mennyire gyorsul, és amikor 88 mph-höz ért, szikrázott a kocsi körül, és megtörtént. Leparkoltam, és hátradőltem. Egy pillantást vetettem a kijelzőre, és azt láttam, amit nem szerettem volna: 2017. 04. 29. Mi?? Hogy történhetett ez? Lehet, hogy akkor, amikor beszálltam a kocsiba, véletlenül megnyomtam. Ne!! Inkább elmegyek haza. már kezd későre járni. Ugyanott laktunk, ahol 2 meg 4 éve ezelőtt. Mikor költöztünk utoljára? Bekopogtam, mivel nem volt kulcsom. Anya nyitott ajtót.
-Á..szia Ross.-köszönt mosollyal.
-Szia.
-Gyere be.-engedett be a saját házamba.
-Sziasztok.-köszöntem a srácoknak is.
Erre ők megfordultak, és mindeni odafutottak hozzám, és erősen megöleltek.
-Szia!-köszöntek egyszerre. Kicsit fura volt 3 fiú, és egy lány hangot hallani egyszerre, főleg úgy, hogy ugyanazt mondják.
-Anya, szedd le őket.-mondtam anyunak, aki épp elment mellettem, de nem tette meg a kérésemet.Mintha láthatatlan lennék.-Stormie!-mondtam már a keresztnevén, hátha megérti. És így is lett.
-Tessék?
-Segítenél levenni rólam őket?-válaszoltam alig kapott levegővel, és néztem rájuk..
-Igen, persze.-mosolygott.-Száljlatok le Ross-ról.-mondta a többieknek, akik mind elengedtek. 
-Köszi.-futottam fel a vendégszobába. Elővettem a telefonomat, és felhívtam a dokit.
~Kicsöng~
-Ross, minden rendben?-szólt bele.
-Attól tartok, nincs. Az anyám nem emlékszik rám.-fel alá járkáltam a szobában.
-Mi? Ez nagyon nagy baj. Más nem változott?-kérdezte kétségbeesetten.
-Nem tudom. de meg kell látogatnom Sam-et.
-Ross...-letettem. Nem tudom, hogy mit akart mondani, de majd elmondja személyesen.
Lefutottam a lépcsőn, egyenesen az ajtó felé, de Rik közbeszólt.
-Hova mész?
-Sam-hez. Miért?-fordultam vele szemben.
-Nézd te....-megállt. Mintha sokkolta volna a helyzet.
-Nem csinálhatod ezt tovább.-jött közelebb legidősebb testvérem.
-Mégis mit csinálok? Nem értelek.
-Oké, elmondom, utoljára.-már szemben állt velem.
-Sam....meghalt.-hajtottam le a fejét.


Remélem tetszett a rész, ha igen annak örülök. És bocsánat, hogy rövid lett, és hogy későn hoztam, csak a suli ugye elkezdődött. Megpróbálok minden héten hozni részt, nem tudom, hogy mennyire jön ez össze. Ha tetszett, akkor oszd meg, véleményezz, meg stb. A kövi részig, Sziasztok!
By: