4.Rész: Még Ő sem emlékszik rám....

Az előző rész tartalmából: A doki feltalálta az idő gépet. Ross, a gép segítségével, visszament a időbe, 2 évvel korábban. A testvérei nem emlékeztek rá, ezért olyat kellett mondania, amit csak is ők tudnak. Hogy a testvérük, már nem él.....



Ahogy kimondtam a mondatot, nem bírtam nem sírni. A többiek körülöttem szinte lefagytak. Pár pillanat múlva, nekik is könny szökött a szemükben. Riker, észbe kapta magát, és azt felelte:
-Rendben, hiszünk neked.-szipogta.
-Köszönöm. Játszok egy dalt.-ennyit bírtam kimondani.
Felvettem a gitáron, és elkezdtem játszani egy dalt.

Miután végeztem, letettem a hangszert. A többieknek csak leesett az álluk.
-Azt a k***a!!! Ez rohadt jó volt.-mondta Rik.
-Ja, ez állati volt haver! Vagyis...tesó.-javította ki Rocky.
-Köszi.-mosolyogtam el.-Nem véletlenül vagyunk egy banda.
-Biztos.-húzta el a száját Rydel.
-Oké, figyeljetek. Nem itt van a helyem. Én a jövőből jöttem. Pontosan 2 évvel jöttem vissza. És nem azért jöttem vissza, hogy egy banda tagja legyek újra, hanem azért, hogy "eltávolítsak" valakit.-mutattam idézőjelet.
-Értem. De kit akarsz eltávolítani?-kérdezte kicsit megijedten Ell.
-Van egy barátnőm. Vagyis, volt. És mielőtt találkoztunk volna, járt egy sráccal, Cody-val. És elszeretném őket véglegesen is szakítani, mert most jelen pillanatban, nem itt, hanem ott,-rázogattam a kezeimet-újra összejöttek. És ezt szeretném megállítani, még mielőtt megtörténne. Értitek?-kérdeztem.
-Nem!-rázogatták a fejüket egyszerre.
Hallottuk, hogy kinyitják az ajtót. Meglepetésre, a szüleink voltak azok.
-Sziasztok!-köszöntek anyáék, de leálltak a bepakolással, mikor engem megláttak.
-Ki az új barátotok?-érdeklődött anya.
-Anyu, szerintem először üljetek le, mert különben sokkolni fog a hír.-mutatott a kanapéra legidősebb bátyám.
-Rendben.-kicsit megrémültek, de mind a ketten leültek a kanapéra.-Hadd halljuk.
-Ő itt Ross.-mutatott rám Riker.-A fiatok.-fejezte be mondatát.
-Mi...a? Ho...?-nem tudtak megszólalni.
"Talán nem is kellett volna elmondani nekik. Habár....ha a múltban vagyunk, akkor lehet, hogy nem fog rám emlékezni. És akkor nem lesznek szüleim. Most mit tegyek? Mondjam el, hogy Rik csak viccelt? Vagy ne? Nem érdekel. Elmondom, és majd meglátom, hogy mi lesz...."-gondolkoztam.
-Ööö...Riker csak viccelt. Hihihi.-nevettem.
A skacok kérdően néztek rám, én pedig megvakartam az orromat, jelezve, hogy tegyék amit én. Szerencsére megtudták állapítani, hogy mit akarok ezzel jelezni.
-Igen. Riker egy mókamester. Hamarosan túlszárnyalja Ratliff-ot.-kuncogott Rydel is.
-Azért nem.-szólt közbe az emlegetett szamár. Vagyis Ell.
-Oké, rendben fiúk és Delly. Szépen átvertetek. De egy valamit nem értek. Miért lepődtem meg, amikor megtudtam ezt?-fordult apánkhoz.
-Nem tudom.-feleltünk kánonban. 
-Oké, akkor későre járt, menjetek aludni. Ross, tiéd a vendégszoba.-utasított.-Vagy nem! Ross, neked van hol laknod?-kérdezte elfelejtett anyám.
-Nem, Mrs. Lynch. Nincs hol laknom.-válaszoltam illendően.
-Értem. Akkor, megkapod a vendégszobát.-nézett az emeletre. Elindultam fel. -És szólíts csak Stormie-nak.-nézett vissza rám.
-Felmentem a vendégszobába. Nem pakoltam ki semmit, mert nincs egyetlen egy cuccom sem. Majd kérek a tesóktól. Fura lesz anyut Stormie-nak hívni. Majd megszokom. Csak nehogy anyut mondjak helyette. Nem volt pizsim, de nem is kell. Amúgy is csak egy szál alsóban szoktam aludni. (:3) Ezért levettem mindenem majdnem, (:3) és befeküdtem az ágyba. Még szerencse, hogy nyári szünet van. Várjunk, nincs is az. Akkor mi lesz? Beiratkozok ahova, járok? Holnap hétfő. Nem tudom mi lesz, de reggelre eldöntöm. Ezeken gondolkoztam, végül elaludtam.


Ez volt a 4.Rész!! Nagyon remélem, hogy tetszett nektek. Ha igen, osszátok meg G+-on, véleményezzetek, és lehet nekem e-mailt is küldeni. :) Ez most, hogy kicsit perverzebb rész volt, (tényleg csak egy kicsit) de, remélem, azért így is elfogadjátok! :) Ha nem szeretnél lemaradni, a részekről, iratkozz fel. Találkozunk a kövi részben!
Sziasztok!
By:Cleo

3.Rész: Vissza a múltba

Az előző rész tartalmából: Ross hazament, és felment a szobájába, sejtve, hogy nem kérdezi ki senki. De nem volt igaza, ugyanis Riker követte. Ross elárulta, hogy mi a helyzet közte, és Sam között. A csalódott srác, épp a dokihoz készül.....



Nem tudom, miért megyek oda, csak most olyan kedvem van. Tényleg ki kéne találnom valamit, a Sam-es ügy érdekében. Nem volt messze a doki háza, ami egyben a feltaláló kuckója is mellette volt, ahogy ő nevezi. Mire odaértem, már kezdett sötétedni. Jajj ne, most anyu nagyon le fog cseszni. Igazából, senki se tudja, hogy milyen messze van a doki háza, csak én. Valahogy kibeszélem magam. Kopogtam az ajtón, és a doki, kinyitotta az ajtót, majd beengedett. Láttam rajta, hogy nagyon mondani akart valamit, csak nem tudta hogyan. Végül összeszedte bátorságát, és elkezdte:
-Feltaláltam az idő utazást.-nem habozott, belevágott.
-Tényleg? Ez király!-örvendeztem.-És?......-nyújtottam el a szót, és felhúztam a szemöldököm.
-Ez azt jelenti, hogy eltudunk menni, akármilyen időpontba, ahova szeretnénk-tette össze a kezét.
-Azt tudom de hogyan? És mivel?-kérdeztem.
-Egy autót szereltem át, egy deLorean (ejtsd:dölorín) márkájút. És ezzel a géppel eljuthatsz a holnapba, és a tegnapba, Meg, az azutániakba.-vázolta fel.
-És ez hogy lehetséges?-kérdeztem.
-Ezt egyenlőre nem mondhatom meg. Nem jó, ha sokan tudnak róla.
-Értem, és hogy működik?
-Egy távirányító segítségével, de anélkül is lehet használni. Olyan ez, mint egy távirányítós kisautó. Csak nagyban.Te leszel, aki kipróbálja  a teszt vezetést. Figyelj, megmutatom, hogy hogyan állítgasd az időpontokat.-húzott oda a kocsihoz...... Lassan, de megjegyeztem, hogy mit hova kell nyomkodni, mert teljesen összekutyulta a járgányt.
-Jól van, beszállás.-lökött be az autóba.
-És csak ilyen konzol segítségével tudok elindulni?-értetlenkedtem.
-Nem, ezt én használom most, mert így nem kell olyan messziről rajtolnod.
-Értem, és mennyivel kell mennem, amíg csoda történik?
-El kell érned a 88 mph-t, és ennyi.
-Oké, minden világos. Mehetek.-csuktam le a kocsi ajtaját.
Elindultam egy olyan pontra, ahol feltudok gyorsulni. Intettem, hogy kezdheti, ugyanis ő indít el engem. Visszaszámolt, majd mint én egy játék kocsiban, elindította. Néztem, a mérföld számlálót, és amikor 88-hoz ért, odatettem a kezem a fejemhez, és épphogy láttam valamit, ami történik. Szikrázott a kocsi körülöttem. Egyszer csak sikerült. Máshol voltam. Nem nyomtam a gázt, bár kellett volna, mert két fényszórót láttam. Szerencsére észbe kaptam, és elrántottam a kormányt a másik autó elől, bele a fűbe. Fuh, még mázli, hogy nem neki mentem. És nem is értem, miért van itt autópálya, amikor fűnek kéne lenni. Eddig nem tudtam, melyik idő kontinensben vagyok, mert nem néztem meg. Láttam, és 2013. 04. 23-a van, 21:05. Pontosan, két évvel hátrább, az időben. Akkor nincs gondom, hogy anyu lecsesz. Oké, most mit tegyek? Haza kéne mennem. Kitessékeltem a kocsit az útra, és elindultam haza. Szerencsére, nem költöztünk el, így tudtam, merre kell mennem. Mikor odaértem, leparkoltam, és odafutottam az ajtóhoz. Csöngettem, és Riker nyitotta ki az ajtót. Mentem volna be, de kilökött.
-Te ki vagy?-kérdezte.
-Ross. Ha megbocsátanál....-mentem volna be újra, de megismételte előző tettét.
-Nem ismerlek, kérlek, hagyd el a teraszt.-figyelmeztetett.
-Mi az hogy nem ismersz meg? Ross vagyok, az öcséd.-értetlenkedtem.
Ezt a többiek is hallották, és odamentek Riker-hez.
-Hé haver, mizújs?-kérdezte Rocky a bátyámtól.
-Ez a srác azt mondja, hogy a bátyja vagyok.-felelte Rocky-nak.
-Pff. Na persze. Álmában. Mindenki Riker-nek, szeretne a testvére lenni. Ez csak egy ostoba rajongó. Gyere tesó.-húzta el az ajtótól Rocky.
-Ne! Várjatok!! Bebizonyítom, hogy a testvéretek vagyok. Kérlek.-reménykedtem, hogy beengednek.
-Jól van. Kapsz 10 percet. Gyere.-nyitotta ki nekem az ajtót Riker. Bementem a nagyszobába, és leültem a kanapéra. Megvártam, amíg mindenki kényelembe helyezi magát,és elkezdtem:
-Ross Shor Lynch vagyok, Riker Anthony Lynch öccse, Rydel Mary Lynch öccse, Rocky Mark Lynch öccse, és Ellington Lee Ratliff egyik legjobb barátja. A zenekar, 2009-ben alakult, 05. 13-án. Az első koncertünk, egy pizzériában volt. Tudom, hogy Rydel fog járni Ellel, 1 év múlva. Riker-nek, eltörik a lába 2 év múlva, és.....
-Állj!-állított le Rydel.-Puszta tényekkel, nem tudsz minket meggyőzni. Bár, a pizzériás koncertet senki nem tudja, csak a szüleink. Mondj olyat, amit csak mi tudunk.
-Rendben. A testvérünk, Ryland 1 hete elhunyt.-próbáltam nem sírni, de azért, mégis csak a testvérem volt.


És ennyi! Remélem, tetszett nektek ez a rész (is)! Próbáltam izgalmasabbra csinálni, gondolom, sikerült :) Annyira hosszú rész nem lett, bocsi. Ha tetszett amit olvastál, iratkozz fel, hogy ne maradj le a részekről, és ha bátorítani szeretnél, hogy még írjam, küldj hozzászólást. És, találkozunk, a kövi részben, Sziasztok!
By:Cleo

2.Rész: Beszámolás

Az előző rész tartalmából: Ross vidáman ébredt fel, gondolta, nagyon jó nap lesz ez számára. Átment Sam-hez, mert valami történt. Ross szomorúan lépett ki az ajtaján, nem tudatosult még benne, hogy a barátnője ejtette.



Elindultam hazafelé, de rájöttem, hogy nem ez lenne most a legjobb úti cél. Ezért elmentem a parkba, kiszellőztetni a fejemet, és fel kell fognom ezt az egészet. Hamar odaértem, és leültem egy üres padhoz, majd kérdések cikáztak a fejemben. Miért? Miért nem voltam elég jó számára? És miért pont vele? Hogyan történt köztük? Most mi legyen? Elmondjam a többieknek? Nem tudom. Össze vagyok törve. Lehet, hogy már nem az vagyok, aki régen voltam: vidám, élettel teli, helyenként vicces srác. De egy dolog azért megmarad: jóképű leszek ezek után is. Fogalmam sincs, mit tegyek most. Menjek el egy moziba romantikus filmet nézni? Vagy akció filmet? Áh, úgy se tud ezen senki, és semmi sem segíteni. Eleget ültem itt, inkább most hazamegyek. Már biztos várnak rám. Kb. 20 percre voltam a házunktól. Tökéletes, mert út közben, tudtam egy kicsit gondolkodni: Hogyan hódítsam meg újra Sam-et? Vagy.....el kell távolítanom Cody-t. Igen, ez könnyebb lesz. Már csak egy kérdés van..Hogyan? Összeállítok egy lapot, amin lesz egy terv. De ez hülyeség? Nem tudom. Most semmit sem tudok." Hazaértem. Kinyitottam a az ajtót, és felmentem a szobámba, köszönés nélkül. Nem így szerettem volna hazaérni, de nem tudtad titkolni, hogy nincs velem semmi helyzet. Ahogy felértem, rögtön az ágyamra ugrottam egy hasast. Pár másodperc múlva, kopogott valaki a nyitott ajtón.
-Most nem érek rá.-dünnyögtem a párnába.
-Nem is csinálsz semmit.-kuncogott a testvérem.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Tudni, hogy mi történt.-gurult oda mellém.
-Semmi.-
-Ross, mond el.-
-És attól békén hagysz?-fordultam felé, kicsit idegesen.
-Igen.-válaszolt.
-Jó. Felhívott Sam, hogy baj történt.-ültem fel elé.-Odasiettem, mint azt tudod. Majd, felhívott a szobájába....
-Jujjujj.-jujjogott perverz vigyorral.
-Hagyd abba.-mosolyogtam én is.-Semmi sem történt. És az a fura, hogy még nem is történt meg.-gondolkoztam el.
-Mi?-reagált a feleletemre.-De már két éve kb. együtt vagytok.-
-Tudom. Nem is tudom, hogy miért nem történt meg. Hé! Várj, elterelted a témát. Na. Folytatom tovább. Szóval...felmentünk a szobába. És elmondta, hogy talált jobbat. Méghozzá Cody-t, a régi barátját.-keseredtem el.
-Oh, sajnálom haver.
-Semmi baj. Kösz, hogy meghallgattál Riker.-
-Szívesen.-gurult ki a küszöbön.
-Nagyon sajnálom Riker-t. Még szerencse, hogy nem történt nagyobb baja.-gondolkodtam hangosan.
Elkezdem írni azt a terved, hogy eltávolítsam az útból Cody-t. De hogy kezdjem? Majd még kitalálom. Inkább lemegyek, és kajálok valamit. Ahogy leértem, kértem anyától egy müzlit. Oda is tette elém.
-És a tej?-furcsálltam.
-Itt van.-tette oda azt is.
-És a tál?-
-Itt van.-
-A kanál?-
-Jajj, ugyan már! Nem tudod kézzel megenni?-háborodott fel.
-Ööö...nem?-kérdeztem.
Végül az utolsó hozzávalót is megkaptam.
-Hmm.-nem tudtam megszólalni a müzli miatt.-Anya? Elmehetek a dokihoz?-nyeltem le a tejet.
-Ki az a doki?-értetlenkedett anyu.
-L. Brown.-mondtam.
-Ja!! Persze kicsim, csak elfelejtettem. 
-Köszi.-szaladtam oda a cipőmért.
-Miért járkálsz mindig ahhoz az őrülthöz?-fordult felém a nővérem.
-Nem is őrült.-válaszoltam flegmán.-Na szasztok!-mentem ki az ajtón.
-Estére érj haza.-kiabált vissza anyu, mielőtt még becsaptam volna az ajtót.



Ez lett volna a 2.Rész. Nagyon remélem, hogy tetszett nektek. Tudom, hogy ez nem volt annyira izgalmas, de majd a 3.résztől jönnek az érdekes dolgok. Hihetetlen, de már 5 feliratkozó van (tudom, azok a "Cunci Mókusok", de nekem most így jobban tetszik!) :) Nem volt egy hosszú rész, tudom. (szó ism.) De majd a 3.részt, hosszabbra szeretném. Hagyjatok magatok után jelet, komizzatok, iratkozzatok fel, hogy ne maradjatok le az új részekről! És, tartsatok velem a kövi részben is! Sziasztok!
By.:Cleo

1. Rész: Szakítás

Ross szemszöge


Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Ahogy felkeltem, felöltöztem, és beállítottam a hajamat, a fürdőben lévő ablak előtt. Miután fess volt a kinézetem, lementem a konyhába. Ahogy beértem, Rydel-t pillantottam meg, aki épp nézi a tévét, az asztalnál. 
-Jó reggelt!-köszöntem izgatottan.
-Neked is.-jött hozzám anya.-Mit kérsz reggelire?-kérdezte.
-Nem tudom, amit adsz.-válaszoltam, majd leültem az egyik székre.
Olyan bús volt mindenki, vagy nem tudom. Vagy csak én vagyok ilyen izgatott? Egyébként...miért vagyok feldobva? Úgy érzem, hogy jó lesz a mai nap . Legalábbis remélem. Riker még mindig tolókocsiban gurulgat. Szegény, sajnálom. Bárcsak másra fordultak volna a dolgok. De hát... ez lett megírva. Nem változtathatjuk meg a múltat, de a jövőt igen. Gondolkozásomból, anyu ébresztett fel, vagyis... igazából nem ő, hanem a finom palacsinta illata. Hmm, úgy imádom a palacsintát.
-Kö-szi.-habzsoltam a finomságot, de gondolom, hogy értette. Úgy látszik, igen.
-Szívesen.-ment is vissza a konyhába anyu.
Miután elfogyasztottam ultra szuper sebességgel az ételt, mentem a többiekhez a nappaliba, akik épp játszottak.
-Hé, csatlakozhatok?-vettem a kezembe egy konzolt.
-Ahaaa.-mondták majdnem mindenki, de szinte alig figyeltek rám.
-Köszi.-huppantam le melléjük.
Már egy ideje játszottunk, amikor megcsörrent a telefonom. A csengő hang alapján, csak Sam lehet. Odafutottam az étkező asztalhoz, a telómért.
-Szia.-szóltam bele.
-Hali. Figyelj, beszélnünk kell.-komolyodott el a hangja.
-Mi történt?-döbbentem le.
-Nem tudnál átjönni? Személyesen jobb lenne.-
-Máris ott vagyok.-letettem a telefont, és rohantam a kabátomért. 
-Hé, el kellett  mennem, majd szóljatok  anyuéknak!-kiabáltam a srácoknak akik játszottak, de rá se hederítettek. Felhúztam a cipőmet, és mentem ki az ajtón, majd becsaptam magam után.
Mi történhetett? Valami nagyon nagy baj van. Habár...nem lehet olyan nagy, mert csak azt észleltem a hangján, hogy fontos. De fogalmam sincs, hogy mi lehet....
Út közben ezen gondolkoztam egész végig, míg nem elérhet a házukhoz, ami tőlünk 20 percre van.
Kopogtam az ajtón, és nem is kellett sokat várnom, egyből kinyitotta az ajtót.
-Szia.-hallottam a hangján, hogy nagyon bántja valami.
-Szia. Mi történt?-aggódtam.
-Előbb gyere be.-engedett beljebb, levettem a kabátomat, cipőmet, majd felhívott a szobájába. 
Leült az ágyra, én meg szembe ültem le vele, egy puffon.
-Mesélj.-feleltem lágy hangon.
-Oké.-vett egy mély levegőt, majd folytatta.-Emlékszel még Cody-ra, a volt barátomra előtted?
-Igen!?-
-Szóval...1 hete, bevallotta, hogy szerelmes belém. És.... lehet, hogy...-folytatta volna, de közbeszóltam.
-Beleszerettél.-bámultam magam elé, és nem is szóltam semmit, csak vártam, amíg ő felel valamit.
-Lehet. Vagyis, biztos.-kimondta, pedig pont az ellenkezőjét szerettem volna hallani, de már sejtettem a választ.
-Mi?-lefagytam, meg se tudtam szólalni. Úgy éreztem, ott helyben esek szét. Nem szólalt meg, csak nézte, ahogy lesokkolódtam. Kis idő után, mikor már kezdtem magamhoz térni, megszólaltam:
-Ezt nem hiszem el. Nem, ez lehetetlen. Miért?-teljesen szétestem, nem értettem, miért csinálta ezt velem.
-Én sem tudom. Abban az 1 hétben együtt lógtunk, és jól éreztük magunkat.-lehajtotta a fejét, és elhalkult.
-És nem mondtad, hogy van barátod?-már teljesen feleszméltem, erre a mondatra, amit közölt.
-De, mondtam.-emelte fel a hangját.-Viszont, ezt nem érdekelte.-ezt a mondatot, már lejjebb vette.
-És ez a mentséged?-néztem rá.
-Nem. Egyszerűen....nem tudom, hogy történt, csak úgy jött.-magyarázkodott.
-Aha, értem. Akkor most én lesmárolok az utcán egy lányt, csak mert olyan kedvem van.-most már nem voltam szomorú annyira, inkább kiakadtam.
-Sajnálom. Nem akartam ezt tenni. De...ezt hozta a sors. Azért, remélem, hogy lehetünk barátok.-láttam rajta, hogy tényleg sajnálja, de én nem tudtam hinni neki. Ezek után főleg nem. 
Felálltam, és az ajtó felé vettem az irányt, de még visszafordítottam a fejem.
-Ne is számíts rá.-feleltem. Szomorú voltam, de ez egy pillanat alatt elszállt, mert egyben dühös is voltam. Nem mutattam ki mit érzek, inkább lementem, felvettem amiben jöttem, és mentem is ki ajtón.



Ez lett volna az 1. rész, remélem tetszett! Igazából, amikor én írtam, elsírtam magam. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én tényleg könnyeztem rajta. Úristen! Hihetetlenül volt megírni a részt. Gondolom, nem nagyon találkoztatok olyan bloggal, ami így kezdődik...legalábbis, én nem :) Lehet, hogy nem volt annyira izgalmas nektek, de majd azok is megérkeznek.Hihetetlen, hogy már 3 követő van. Köszönöm! Hagyjatok magatok után jelet, írjatok kommentet, iratkozzatok fel. És, tartsatok velem a következő részben is!
By:Cleo

Szereplők

A blogban, 3 időpont fog szerepelni: 2013,2015,2017

                                  
                                     Ross Lynch

                                           2015-ben

                                               

              A legfiatalabb a Lynch. Ő és a testvérei+Ell alapítottak egy zenekart. Ross gitározik, és énekel, ő a frontember. Samantha a barátnője. Még.....

                                   

                                


 2013-ban                                                                                                                              2017-ben


                                 Samantha Hill

                  2015-ben

Ross barátnője. 

De az is marad?

Beceneve: Sam.

2013-ban                                                                                                        
                                                                                                                                  2017-ben

                                   Ashley Watson

                               
                            2015-ben

          Sam legjobb barátnője. Vajon gyanít majd valamit Ross-ról, és Sam-ről?

Beceneve: Ash.

     
2013-ban                                                                                                                                    2017-ben

                                                 
                                     Riker Lynch

                        2015-ben

                   

            A legnagyobb Lynch gyerek.

 A banda vezetője. Gitározik, és énekel.

Beceneve: Rik.

       2013-ban                                                                                                                 2017-ben                                                                                                                                                               

                                    Rydel Lynch

                                          2015-ben

  Ő a második legnagyobb  a  családban. A bandában  zongorázik.
Beceneve: Delly.

                                                                                                   
2013-ban                                                                                                                                      2017-ben
                                                            

                                    Rocky Lynch

             2015-ben

      A második legkisebb testvér. Gitározik, és dalszövegeket ír.
Beceneve: Rock

2013-ban                                                                                                                        2017-ben


                                 Ellington Ratliff

2015-ben

Nem Lynch testvér. 

A bandatagok, a legjobb 

barátai, és ez fordítva is igaz. Ő dobol.

Beceneve: Ell, Rat

                   

2013-ban                                                            2017-ben


                                                   Lewis Brown

 

         2013,2015,2017-ben 

           Őrült feltaláló, aki egy nap, feltalálja az időgépet.

          Rájön, hogy bárcsak ne találta volna fel azt az ördögi masinát.

Ezek a szereplők. Remélem, elnyerte a tetszéseteket, és velem tartotok az 1. részeben is.
By.: Cleo