~Riker szemszöge~
-Oké, Ell, már nyugodj le!-csillapítottam a kicsit normálatlan Ratliff-ot.
-Oké, nyugi már.-közölte.
-Egyébként....mikor jön haza Ross?-szólt a húgom.
-Nem tudom, nem mondta..-fordultam felé.
-És..nem aggódsz érte?
-Miért? Mert kint van egy temetőben éjek éjjelén, korom sötétben, és siratja a volt barátnőjét? Nem, egyáltalán.-rántottam meg a vállam.
-Te nem vagy százas. Még tízes sem. Na jól van, kérek egy mobilt, én felhívom.-nyújtotta a kezét Delly, és várta, amíg valaki beletesz egy telefont. Rocky meg is tette amit kért. Bepötyögte a számát, és kihangosította. Nem nagyon hallottuk Rosst, de annál inkább egy női hangot, hogy nem kapcsolható. -Vajon mi történhetett? Ááá, minek aggódom. Úgyse lesz semmi baja. Hiszen, a legborzalmasabb, ami történhet vele, hogy halálra fagy. Vagy....belehal a fájdalomba. Vagy...szomjan hal, éhen hal. Vagy...jön a Freddy Krueger, és lekaszabolja. De ez csak a legvégsőbb esetben.
-Hogy mi van?-nézett szúrós szemmel Delly.
-Upsz, ezt hangosan mondtam?-erőltettem egy ártatlan vigyort.-Bocsi.
-Most mit csináljunk?-kérdezte Ell.
-Mit csináljunk, b****meg? Keressük meg.-kicsit idegeskedett Delly.
-Oké, akkor keressük meg. De! Előtte kell egy terv.-ütögette a fejét az okoskodó Ratliff.
-A gondolkozáshoz kell neked egy terv, Rat. Na menjünk.-húzott ki minket Rydel az ajtón. Ellington meg karba tett kézzel jött utánunk, amiért nem támogattuk a zseniális ötletét.
~Ross szemszöge~
Megláttam egy fekete ruhában lévő embert. De nem hittem a szememnek, éppen ezért, megdörzsöltem. Na vajon mit láttam? Persze, hogy semmit. Vagy elment, vagy csak képzelődtem. A biztonság kedvéért nem mozdultam, hátha észrevesz. Óvatosan nézelődtem. Most azért szerencse, hogy lemerült a telefonom, mert ha hívnak, akkor meglát. Pár percig kusban guggoltam és nem láttam, nem is hallottam senkit és semmit. Ezért nagyon lassan elindultam. Mint a filmekben, ami történni szokott, a srác, rálép egy gallyra. Természetesen én figyeltem erre, de közben hátra is nézegettem, hogy nincs-e ott. És igen, megtörtént, átestem egy bokron. Szélsebesen felkeltem, akkor már nem óvatoskodtam, elkezdtem teljes erőmből futni. Hallottam magam mögül, hogy fut utánam az illető. Nagyon bepánikoltam, és nem is ez volt a legrosszabb. Mivel este van, és nem láttam nagyon semmit, ezért nem találtam meg a kiutat, a kijárathoz. Futás közben néztem hátra, és már nagyon mögöttem volt, de ekkor elestem. A rejtélyes alak, így betudott érni, ezért minél gyorsabban próbáltam lábra állni, és menekülni. Nem sokáig jutottam el, mert elkapott hátulról. Próbáltam tenni ellene, de megláttam a kést, ami csak szikrázott, ezen a sötét éjszakán. Visszaverődött a holdtól, és láttam a végzetem. Nem gondoltam másra, mint hogy ez lesz a vég. Ekkor egy könnycsepp gördült végig sápadt arcomon. Már nem félek, hogy mi lesz. Nem sok lehetőség marad számomra: Vagy meghalok, vagy nem. Ekkor belém döfte a kést, egyenesen a mellkasomba. Én elkezdtem leszorítani, de természetesen, még 2-t kaptam a gyomrom környékére. Elvágódtam. Egyetlen esélyem, ha megtalálnak a srácok. Kegyetlen érzés volt. Próbáltam elszorítani a vérzést, amennyire tudtam. Ekkor az alak, fölém hajolt. Egy...fekete maszkban volt.
-Amiért elvetted tőlem.-ennyit mondott, majd otthagyott. Fohászkodtam, hogy ne ma, vagy holnap ássák meg örökös ágyamat. Nem tudtam semmit csinálni, csak szenvedni. Nem hittem volna, hogy ez lesz.
-Segítség!-kiabáltam, amennyire tudtam, de nem volt értelme.
~Rydel szemszöge~
-RIKEERR!!!!!-üvöltöttem rá testvéremre.-Mennyé' már gyorsabban!-kaptam fel a vizet.
-Oké, nyugodj már le! Hogyan menjek, ha dugó van?
-Dudálj, rájuk!-adtam az ötletet kicsit már higgadtabban.
-Melyik temetőbe is megyünk?-kérdezte Ell.
-Ellington...-kezdtem lassan, nehogy felforrjon az agyvizem.-Hány temető van ebben a városban?
-Honnan tudjam?-rántotta meg a vállát.
-Oké, elmondom, mert látom nem vagy vele tisztában.-szólt közbe Riker.
-Te az utat figyeld, mert már nem tudom meddig bírom ki, hogy itt tökörészel.
-Oké, oké.
-Na szóval.-figyeltem ismét Rat-ra.-Egy, Ratliff, csak egy temető van.-mutattam a mutatóujjamat, és elég őrülten néztem rá.
-Oké, legalább ezt is tudom.
5 perc múlva végre kiértünk a temetőhöz, és legelöl futottam, rögtön keresve ezzel Ross-t. A srácok is rohantak utánam.
Végig futottuk a temetőt, mindenki ment erre-arra, és közben kiabáltuk Ross nevét, hátha jelentkezik. De semmi. Egyszer csak megláttam a földön feküdve.
-Srácok!-jeleztem a többieknek, hogy megtaláltam. Lehajoltam hozzá, és láttam, hogy csupa vér a mellkasa.
Remélem, a szíve még dobog. Megnéztem a pulzusát, és szerencsére, még életben van.
-Még él.-közöltem, és elővettem a telefont. Hívtam a mentőket.
-Haló? Megkéseltek egy embert, a temetőben, az állapota súlyos. igen. Köszönöm.
-Már jönnek a mentősök.-mondtam a többieknek.
Köszi, hogy elolvastad, remélem tetszett! Azelőtt még nem írtam ilyet, úgyhogy ha kicsit nem olyan lett, mint kellene, akkor bocsi. Ha tetszett, akkor véleményezhetsz, komizhatsz, és fel is iratkozhatsz! Találkozunk a kövi részben, addig is..Sziasztok!
By:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése