~Ross szemszöge~
Éreztem, hogy egy ágyon tologatnak. Épp hogy kinyitottam a szemem, már le is csuktam. Nem tudom, hogy hol vagyok. Lassan apránként nyitogattam ki a szemeim. Amikor kitisztult a látásom, akkor végre megtudtam nézni, hogy hol vagyok. Egy kórházban voltam. Megkötözve egy ágyon. Pár óráig gondolkoztam, hogy mi történt, hogyan is kerültem ide. Egyszer csak benyitott egy nővér.
-Látom felébredtél. Hogy vagy?
-Jól, azt hiszem. Mi történt?-néztem rá, próbáltam arra irányítani a fejem.
-Ez még várhat. Meg tudod mondani, hogy milyen nap van ma?
-2010. 06. 13.-válaszoltam.
-Tudja...hogy mi a neve?
-Ross Lynch.
-Rendben. Nemsokára visszajövök, ha valami problémája van, húzza meg ezt a kis csengőt, és jönni fognak.-mutatott a mellettem lévő tárgyra.
-Rendben, köszönöm.-bólintott, és elment.
Kis idő múlva nyitódott az ajtó, nagyon lassan. Egy fekete kapucnis pulcsis ember jött be. "Valahonnan nagyon ismerős volt nekem ez a pulcsi. Nem láttam az arcát. Halk léptekkel közeledett felém. Már mellettem volt. Odahajolt, közvetlen fölém. Ekkor már láttam ki az.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Beakarom fejezni, amit elkezdtem. Megbűnhődsz, amiért elvetted tőlem.
Ezt a mondatot hallva előjöttek az emlékeim. Minden előttem volt. A kocsi, Sam megismerése, a kávézó, a sírja. Mikor belenéztem a szemébe, láttam, hogy Ő volt az, aki meg akart ölni. Nem tudom honnan gondolom, csak érzem. Aznap este is azt mondta. Ezért gondolom, hogy Ő tehette.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem szúrós tekintettel.
-Ugyanazt, amit akartam akkor este. De ne izgulj, még látsz.-ment az ajtó felé.-Ezt megígérem.-lépett ki a szobából. "Tehát jól sejtettem. Most mit csináljak? Szóljak, vagy ne? Szerintem az lesz a legjobb, ha nem szólok semmit. " Bejött az orvos.
-Ross, tudja, hogy milyen nap van ma?
-Szerda.-feleltem a kérdésére.
-És, hogy mi a mai dátum?
-2017.
-Rendben. Ross, pontosan te 2 hétig kómában voltál. Hogy érzed magad?
-Köszönöm, jól vagyok. Nem fáj semmim.
-Rendben, de attól még adok egy injekciót.
...
Már vagy 3 hete vagyok itt. Körülbelül egy hét múlva engednek ki. Még mindig nem tudom elfelejteni, amit mondott. Bejött hozzám Rydel.....
-Hogy vagy tesó?-ült le egy székre.
-Jól. De miután kiengednek, vissza kell mennem.
-Mi? Miért?-aggódó tekintetét láttam a szemem sarkából.
-Delly, tudod, hogy én nem ebben az időzónában kellene lennem. Ha visszamegyek, megakadályozhatom Sam halálát, és a majdnem megtörtént halálomat is.
-Tudom. Vigyázz magadra.
~1 héttel később~
Végre, hogy szabadulhatok innen. Olyan furi szag volt ott. Remélem, nem látogatom meg ismét az intézményt egyhamar, vagy inkább soha. Elköszöntem a testvéreimtől, az anyámtól, aki nem tudja, hogy van még egy fia,és futottam a kocsihoz. Jó pár óra kellett, mire megtaláltam. Beszálltam, bepötyögtem a dátumot, és már mentem is vissza, 2013-ba. Nem hagyhatom, hogy az a barom még egyszer megölje. Igen, megölte Sam-et. És ezt meg kell akadályoznom. Hiszen, más különben miért mentem volna vissza, és előre az időben? Felgyorsultam a kellő mph-re, és egyszer csak egy nagyon hosszú zsákutcába kerültem. Szerencsére megtudtam állni, még mielőtt nekiütköztem volna a falnak..... Miután kikecmeregtem az utcából, egyenesen a dokihoz mentem. Leparkoltam, és a ház elé mentem, végül becsöngettem.
-Ross, gyere be gyorsan.-sürgetett befelé.
-Mi történt?
-Veled mi történt?
-Én jól vagyok.-ültem le a fotelbe.
-Nem történt veled semmi, amiért idejöttél?
-De, igen. Sam meghalt. Engem meg már majdnem megöltek.-feleltem tök nyugodtan.
-Te magasságos! Akire gondolok az?
-Ha ugyanarra gondolunk, akkor igen.
Köszi, hogy elolvastad a 17.részt! Bocsi, ha rövidebb lett, mint az előző! Ha tetszett, szerintem már tudod a dolgod, írj megjegyzést, véleményezz, iratkozz fel, stb. És még a chat-be is írhatsz. Találkozunk, a kövi részben, addig is...Sziasztok!
By:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése