2.Rész: Beszámolás

Az előző rész tartalmából: Ross vidáman ébredt fel, gondolta, nagyon jó nap lesz ez számára. Átment Sam-hez, mert valami történt. Ross szomorúan lépett ki az ajtaján, nem tudatosult még benne, hogy a barátnője ejtette.



Elindultam hazafelé, de rájöttem, hogy nem ez lenne most a legjobb úti cél. Ezért elmentem a parkba, kiszellőztetni a fejemet, és fel kell fognom ezt az egészet. Hamar odaértem, és leültem egy üres padhoz, majd kérdések cikáztak a fejemben. Miért? Miért nem voltam elég jó számára? És miért pont vele? Hogyan történt köztük? Most mi legyen? Elmondjam a többieknek? Nem tudom. Össze vagyok törve. Lehet, hogy már nem az vagyok, aki régen voltam: vidám, élettel teli, helyenként vicces srác. De egy dolog azért megmarad: jóképű leszek ezek után is. Fogalmam sincs, mit tegyek most. Menjek el egy moziba romantikus filmet nézni? Vagy akció filmet? Áh, úgy se tud ezen senki, és semmi sem segíteni. Eleget ültem itt, inkább most hazamegyek. Már biztos várnak rám. Kb. 20 percre voltam a házunktól. Tökéletes, mert út közben, tudtam egy kicsit gondolkodni: Hogyan hódítsam meg újra Sam-et? Vagy.....el kell távolítanom Cody-t. Igen, ez könnyebb lesz. Már csak egy kérdés van..Hogyan? Összeállítok egy lapot, amin lesz egy terv. De ez hülyeség? Nem tudom. Most semmit sem tudok." Hazaértem. Kinyitottam a az ajtót, és felmentem a szobámba, köszönés nélkül. Nem így szerettem volna hazaérni, de nem tudtad titkolni, hogy nincs velem semmi helyzet. Ahogy felértem, rögtön az ágyamra ugrottam egy hasast. Pár másodperc múlva, kopogott valaki a nyitott ajtón.
-Most nem érek rá.-dünnyögtem a párnába.
-Nem is csinálsz semmit.-kuncogott a testvérem.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Tudni, hogy mi történt.-gurult oda mellém.
-Semmi.-
-Ross, mond el.-
-És attól békén hagysz?-fordultam felé, kicsit idegesen.
-Igen.-válaszolt.
-Jó. Felhívott Sam, hogy baj történt.-ültem fel elé.-Odasiettem, mint azt tudod. Majd, felhívott a szobájába....
-Jujjujj.-jujjogott perverz vigyorral.
-Hagyd abba.-mosolyogtam én is.-Semmi sem történt. És az a fura, hogy még nem is történt meg.-gondolkoztam el.
-Mi?-reagált a feleletemre.-De már két éve kb. együtt vagytok.-
-Tudom. Nem is tudom, hogy miért nem történt meg. Hé! Várj, elterelted a témát. Na. Folytatom tovább. Szóval...felmentünk a szobába. És elmondta, hogy talált jobbat. Méghozzá Cody-t, a régi barátját.-keseredtem el.
-Oh, sajnálom haver.
-Semmi baj. Kösz, hogy meghallgattál Riker.-
-Szívesen.-gurult ki a küszöbön.
-Nagyon sajnálom Riker-t. Még szerencse, hogy nem történt nagyobb baja.-gondolkodtam hangosan.
Elkezdem írni azt a terved, hogy eltávolítsam az útból Cody-t. De hogy kezdjem? Majd még kitalálom. Inkább lemegyek, és kajálok valamit. Ahogy leértem, kértem anyától egy müzlit. Oda is tette elém.
-És a tej?-furcsálltam.
-Itt van.-tette oda azt is.
-És a tál?-
-Itt van.-
-A kanál?-
-Jajj, ugyan már! Nem tudod kézzel megenni?-háborodott fel.
-Ööö...nem?-kérdeztem.
Végül az utolsó hozzávalót is megkaptam.
-Hmm.-nem tudtam megszólalni a müzli miatt.-Anya? Elmehetek a dokihoz?-nyeltem le a tejet.
-Ki az a doki?-értetlenkedett anyu.
-L. Brown.-mondtam.
-Ja!! Persze kicsim, csak elfelejtettem. 
-Köszi.-szaladtam oda a cipőmért.
-Miért járkálsz mindig ahhoz az őrülthöz?-fordult felém a nővérem.
-Nem is őrült.-válaszoltam flegmán.-Na szasztok!-mentem ki az ajtón.
-Estére érj haza.-kiabált vissza anyu, mielőtt még becsaptam volna az ajtót.



Ez lett volna a 2.Rész. Nagyon remélem, hogy tetszett nektek. Tudom, hogy ez nem volt annyira izgalmas, de majd a 3.résztől jönnek az érdekes dolgok. Hihetetlen, de már 5 feliratkozó van (tudom, azok a "Cunci Mókusok", de nekem most így jobban tetszik!) :) Nem volt egy hosszú rész, tudom. (szó ism.) De majd a 3.részt, hosszabbra szeretném. Hagyjatok magatok után jelet, komizzatok, iratkozzatok fel, hogy ne maradjatok le az új részekről! És, tartsatok velem a kövi részben is! Sziasztok!
By.:Cleo