"-Ez a tied.-nyújtottam át. Kinyitotta, és láttam, hogy nagyon megörült neki.
-Köszönöm.-megölelt, szinte a nyakamba ugrott.
-Nagyon szívesen.-öleltem át.
-Sam!-futott oda hozzánk Cody. "Ünnep rontó"-gondoltam."
-Mit csinálsz itt?-kérdezte Cody.-Emiatt a köcsög miatt ráztál le?-nézett rám kihívóan.
-Vigyázz a szádra.-szóltam rá, bár nem éreztem annyira keménynek magam.
-Mert? Mi lesz? Beversz egyet?-állt elém, és szorítgatta az öklét.
Nem tudtam megszólalni.
-Cody, állj le.-mondta a srác barátnője.
-Nem, nem állok le.-emelkedett fel a hangja.
-De! Leállsz.-löktem rajta egy kicsit. Már nagyon bedühödött, és már akkorát lökött, hogy elvágódtam a fűre. Nem törődve ezzel, felálltam, és nekimentem.
Sam-nek még időben sikerült beavatkozni, hogy ne verjük szét egymást.
-Cody, holnap beszélhetnék veled?-kérdezte.
-Igen. 3-kor várlak.-felelte Cody, és elment, mielőtt Sam vissza tudott volna szólni.
-Jól vagy?-húzott fel a földről.-Juj, a szemed. Nézte, ami körül kicsit piros folt volt.
-Nem igazán.-fogtam be a kezemmel a szemem körül, nehogy valamit írjanak esetleg egy újságban.
-Gyere, menjünk.-fogott meg a csuklómnál fogva, és elvitt a kocsiig, majd betett. Természetesen Ő vezetett.
-Majd azt mondom, hogy lebetegedtél.-válaszoltam.
-Tessék?
-Amikor átmész Cody-hoz, és lekésed a munkád.
-Ja. Rendben, köszi.
Hazaértünk, és lefeküdtem az ágyra, Sam meg mellettem ült a kanapén, és úgy néztük a filmet. Miután vége lett a filmnek, lefeküdtünk aludni.
~Másnap, 15:00~
~Sam szemszöge~
Odaértem Cody-hoz. Bekopogtam. Pár pillanat után kinyitotta.
-Szia.-köszönt.
-Hali.-léptem be, miután arrébb állt az ajtóból.-Miért akartál beszélni velem?
-Te is tudod. Gyere, menjünk be a nappaliba.-intett.
Lepakoltam amit hoztam, és mentem utána. Leültünk a kanapéra.
-Miért voltál vele?
-Mert el szerettem volna menni, meg azért csinálta, hogy megköszönje, hogy befogadtam. Most én kérdezek. Miért kellett behúzni neki?-emelkedett fel, és közben mélyült a hangom.
-Mert elvette a barátnőmet.-már nagyon a kiabálás határán volt.
-Nem vette el! És nem tudom, hogy meg tudom-e bocsátani neked ezt.-halkultam el.
-Mi az, hogy nem tudsz megbocsátani a barátodnak?-állt fel, és már tényleg üvöltözött velem.
-Nem hagysz más választást.-álltam fel én is.
-Ne merészeld! Mert esküszöm, nem tudom, mit csinálok veled.-fogta meg jó szorosan a csuklómat, és fenyegetett.
-Hagyj!-húztam ki a keze közül a csuklómat.
-Ne hozd a legrosszabb döntést.-felelte, már lágyabban.
-Azt a döntést hozom, amit én akarok.-mondtam szúrós szemmel, és elmentem.
A kávézóba már nem mentem, mert állítólag beteg vagyok. Ezért indultam haza. Út közben még elgondolkoztam:"Miért? Miért volt olyan a tegnap, amilyen? Mi lett volna, ha Cody nem jelenik meg? Talán történt volna valami? Biztos vagyok benne..." Hazaértem és ledőltem az ágyra.
~16:00~
Ross megérkezett. Adtam neki egy kulcsot, hátha én nem leszek itthon, mikor megérkezik.
-Szia. Mi történt.-lépett be az ajtón. Én nem szólaltam semmit, csak feküdtem.
-Hahó. Mond már, mi történt.-lépett be a szobába. Mikor meglátott, rögtön odament hozzám, és leguggolt, mintha a halálom szélén lennék.
-Nem úgy ment, ahogy terveztem.-néztem rá, és csak megfosta a kezemet, és gondoskodóan figyelt. Nagyon kedves ez tőle. Nagyon jó barátom.
-Mikor, a szemedbe nézek, olyan, mintha mindig is ismertelek volna.-mondta lágyan, és tűrte a szeme előtt álló hajtincseit, ami nagyon cuki volt. Ekkor eszméltem rá, hogy Ő lesz az, akiben mindig is megbízhatok.
-Igen, én is ezt érzem.-szorítottam meg a kezét.-Köszönöm.
-Akarsz róla beszélni?-kérdezte árva szemekkel.
-Elmentem, majd elkezdtünk beszélgetni, hogy miért vettél el tőle. Majd megfenyegetett, hogy ha nem bocsátom meg neki amit tett, akkor nem lesz kegyelem.
-Igen, ezt észrevettem.
-Hogy van a szemed?-kérdeztem.
-Meg van. Már jól gyógyul. Köszönöm, hogy megvédtél.
-Ugyan már. Semmiség.-megpuszilta az arcomat, ami nagyon jól esett. Aztán még mindig fölém volt hajolva, és csak néztük egymást...
Ennyi volt, a 10.rész! Ez most másmilyen volt, nem azért, mert a 10.részt írtam, hanem ez csak véletlenül jött :) De...remélem tetszett! Ha tetszett, SZAVAZZATOK, ha nem, akkor is, és iratkozzatok fel, küldjetek megjegyzést, és osszátok meg, ha úgy tetszik! :)
És,találkozunk a kövi részben! Sziasztok!
By:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése