"-Hogy van a szemed?-kérdeztem.
-Meg van. Már jól gyógyul. Köszönöm, hogy megvédtél.
-Ugyan már. Semmiség.-megpuszilta az arcomat, ami nagyon jól esett. Aztán még mindig fölém volt hajolva, és csak néztük egymást..."
~Ross szemszöge~
Olyan fényes barna szemei vannak. Nagyon jó újra szerelmesnek lenni, főleg, ha ugyanarról a lányról van szó. Legalábbis, nekem ez tökéletes. Elmerengtem a szemeiben, egészen addig, amíg megszólalt a telefonom. Elhajoltam tőle, és felvettem a telefont.
-Haló?
-Ross, nincs már sok időd. Holnap el kell jönnöd.-felelte halál komolyan a doki.
-Mi? Mégis miért?-kérdeztem ijedten.
-Mert ha túl sokat vagy a múltban, akkor elfognak tűnni a dolgok.
-És mikorra kell visszamennem?
-Holnapra. Legkésőbb.-tette le a telefont.
-Hova kell visszamenned?-szólt Sam.
-Vissza oda, ahonnan jöttem.-fordultam vele szemben.
-És pontosan honnan jöttél?-állt fel a kanapéról, és elém jött.
-Mondtam, hogy nem idevalósi vagyok.
-Mi? Nekem mást mondtál.
-Nem. Vissza kell mennem Colorado-ba.-ki kellett találnom valamit, és ez volt a legjobb választás.
-Értem, és miért?-kérdezősködött.
-Mert segítenem kell egy ismerősömnek.
-Megyek veled.-fogta meg a kezem.
-Nem, nem jöhetsz, túl veszélyes.-simítottam meg a kezét.
-Akkor Te miért mész?-láttam, hogy mindjárt lepottyan egy könnycsepp.
-Mert megígértem.
-Visszajössz?-végig simult az arcán egy csöpp víz.
-Igen. Nem hagynálak el.-fogtam meg az arcát.
-Én sem.-mosolygott.
-Mennyi időd van?
-Holnap kell mennem.
-Már holnap?-kérdezte.
-Igen. De hé! Addig sok idő van.-álltam a helyzethez pozitívan.
-Jól mondod. Használjuk ki.-ugrott a nyakamba.
-Mit csináljunk?-kérdeztem az ölelés után.
-Na látod, most fogalmam sincs.
-Mit látok? Mindegy. Mondjuk....menjünk el moziba?-ajánlottam fel.
-Oké. És mit nézünk?-komolyodott el az arca.
-Nem tudom...nézzük meg a neten.....
-Hé, találtam egy párat. Hallgasd. "Az út a tiéd", "A sötét szoba", "Figyelj, szuperhős készenlétben", vagy a "Téged láttalak". Nos?
-Hmm.-hümmögött, és leült mellém, majd elolvasta a filmek tartalmát.-A Téged láttalak érdekesnek tűnik. Szerinted?-nézett a szemembe.
-Igen, egyetértek.-válaszoltam és közben csak Őt bámultam.
-Oké, akkor azt nézzük.-Ő sem nézett semerre, csak rám.
-Ezt nem tudjuk abbahagyni?-kérdeztem, de a végén elröhögtem magam.
-Mégis micsodát?
-Hát ezt.-még mindig bámultuk egymást.
-Mi az az ez?-nevette el magát, de még mindig nem mozdult a szeme.
-Hogy csak nézzük egymást. Percekig.
Nem szólt semmit.
-Örökké tudnálak nézni.-láttam, hogy erre a mondatomra elpirult. Egymás bámulását a telefon szakította félbe. Vagy negyedbe. Vagy háromnegyedbe. Vagy egészbe.
-Haló?-szólt a telefonba Sam.-Cody? Mit akarsz?....Mi? Dehogy megyek el!....Nem....Figyelj, hagyj békén....Nem kell megmagyaráznod semmit. Végeztünk....Ne mondj ilyet róla! Ő nem bántott, mint Te!...Hagyj békén, egyszer, s mindenkorra....Na szia!-nyomta ki a telefont. Gyorsan odafutottam hozzá, mert telefonálás közben fel alá járkált.
-Mikor bántott? Mi van?-támadtam le kérdésekkel.
-Amikor nála voltam, akkor megfenyegetett.
-Micsoda? Ezt miért nem mondtad el?-aggódtam, fogalmam sincs, mi történhetett abban a házban.
-Mert nem gondoltam, hogy felhív. És el akarom felejteni.-könnybe lábadt a szeme.
-És mit mondott?-tettem a lábára a kezem, jelezve, hogy megbízhat bennem. Gyengéd mosollyal tudatta velem, hogy tudja, megbízhat bennem.
-Azt mondta, hogy megmagyarázza, hogy miért mondott azt, amit. De engem nem érdekel.
-Ne félj, nem fog bántani. Nem hagyom.-érintettem meg az arcát, és mélyen, de tényleg nagyon mélyen a szemébe néztem.
-Tudom.-fogta meg a másik kezem, ami mellettem pihent.
-Szeretnél elmenni még moziba?
-Igen. Legalább kitisztítom a fejem.-halvány mosolyt küldött felém.-Mikor kezdődik?
-Ma, 18:00-kor.
-Akkor még van 1 óránk.-nézett a telefonján a kijelzőre.-Addig is...mit csináljunk?
-Nem tudom. Talán..segíthetnék nekem ruhát választani a mozira.
-És az fog fél óráig tartani?-emelte fel a szemöldökét.
-Igen. Nagyon alapos vagyok.-kacsintottam rá, és gyorsan mentem fel az emeletre. Jött utánam, igazából futott. Mikor befutottam a szobába, Sam is nagy erővel szaladt be, és nekem ment, végül ráestünk mindketten az ágyra. Vajon mi lett a vége? Persze, hogy nevetés. Miután kiröhögtük magunkat, Sam kipakolta a gardróbját, és mutogatta a ruhákat. Én meg csak:
-Ez túl laza, ez túl estélyi, ez túl pöttyös, ez túl csíkos, ez mi?, ez túl buggyos, ez túl fura, ez túl izés, ez túl nadrágos, ez túl szoknyás, ez túl színes, ez túl...ezt temetésre vetted?, ez túl hippis, ez túl punkos, ezen túl sok bigyó van, ez túl egyszerű, ez túl rongyos, ez túl mű, ez túl gyönyörű. Igen, ez az. Nagy nehezen, de kiválasztottuk a legjobb ruhát.
Ezután megcsinálta a haját, meg még mást is.
Ez lett volna a 11.rész, remélem, hogy tetszett. +van egy oldal, a "Részek" mellett, hogy "Blog(ok)" biztosan sokaknak már feltűnt. Nem mondok el róla semmit, akit érdekel, az megnézheti. Ha tetszett a rész, akkor oszd meg, iratkozz fel, és komizhatsz is. Ennyi. Találkozunk a kövi részben, addig is, Sziasztok!
By:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése