~Ross szemszöge~
Követtem fel az emeltre. Nem nagyon kellett volna, mert épp benyitottam, amikor öltözött. Nagyon nem láttam semmit, mert időben elkezdett sikítozni.
-Ú..bocsi.-feleltem az ajtó mögött.
-Nem gond....Kész.
-Oké, még szerencse, hogy időben sikítottál.-nevettem el magam.
-Igen. Na, aludjunk, mert holnap korán kelek.
-Nem is kelsz korán, péntek van.-értettem meg vele.
-Tényleg, akkor mindegy.-rántotta meg a vállát.
Lefeküdtem én is az ágyba, és elaludtam.
~Reggel, 10:35~
~Sam szemszöge~
Egy zajra lettem figyelmes. Gyorsan felkeltem, és lementem a lépcsőn. Ha jól láttam, Ross épp ügyködött reggelit készíteni.
-Hát te meg mit csinálsz?-kérdeztem meg, nem biztos, hogy jól láttam-e.
-Reggelit.-elejtette a serpenyőt.-Több, kevesebb sikerrel.
-Köszi, de nem kellett volna.-mentem oda a serpenyőhöz, és nyúltam érte, de ekkor Ross is ezt tette, és vajon mi lett? Igen, összeért a kezünk. Olyan mint a filmekben, mint amikor a lány sétál a folyosón, és neki megy a srác, majd egyszerre nyúlnak érte. Úr isten, mióta lettem én ilyen? Lassan emeltük fel a serpenyőt, és mint minden filmben, egymásra néztünk közben. Most mindenki arra vár, hogy megcsókoljon. De nem fog, mert tegnap megbeszéltük. Bár nem bánnám, de akkor is.
-Mikor mész?-szóltam, miután letettük az edényt.
-3-kor.-kaptam a rövid választ.
-És mikor pakolsz?
Nézett rá az órára.-Most.-futott felfelé az emeletre.
Én meg megcsináltam a reggelit. Nekem azért könnyebben ment, mint ahogy láttam Ross-t. 10 perc alatt kész is lettem, mert már megcsinálták előttem a tésztát. Addig elkezdtem nézni a tv-t, pizsamában, amit nem is vettem észre, hogy rajtam van. Ross fél óráig pakolt, amit nem értem hogyan, mert nem volt annyi cucca.
-Kész.-ugrott le az utolsó előtti lépcsőfokról, és jött be a nappaliba.-hát te nem akarsz felöltözni?-nézett rám kérdően, én meg végig néztem magamon.
-Ó bakker, elfelejtettem.-futottam fel.-Ja, meg amúgy is, te bent voltál.-szóltam, mikor már fent voltam. Gyorsan felöltöztem, és mentem le.
~14:30~
-10 perc múlva mennem kell.-pillantott az órájára.
-Rendben.-feleltem cseppet sem boldog arccal.
Felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépem, és megnéztem a Skype-ot. 3 olvasatlan üzenet Ash-től.
"Na? Mi történt a randin?""Már összejöttetek?""És mi van Cody-val?"-olvastam az üziket.
"Semmi. Nem, és nem is fogunk. Szakítottam vele."-válaszoltam sorrendben a kérdésekre.
Pár perc után elérhető volt. "Oké, megbeszélés!"-ennyit írt, és már videóhívást is indított.
-Szia.-köszöntem.
-Szia.-integetett is mellé.
-Mi a baj?-kérdezte, és ekkor bejött Ross.
-Sam, mennem...Ó, bocsi, nem akartalak megzavarni.-húzta el a száját.
-Ross, nem zavarsz. Gyere.-intette neki, hogy nem gond.
-Szia.-köszönt Ash-nek.-Ashley, ugye?-
-Igen, te meg biztosan Ross. Sam már sokat mesélt rólad.-Ross rám nézett, és én is.
-Figyelj, nekem mennem kell. Ha keresnél, a Holly Street-ben leszek 3-ig.-közölte.
-Oké.-mondtam szomorúan, de még mindig rá szegeztem a szemem.
-Szia.-köszönt el Ashley-től, és tőlem is. Megpuszilta a homlokomat, és már ment is el.
-Te normális vagy?
-Hogy érted?-húztam fel a szemöldököm. Persze csak az egyiket.
-Teljesen beléd van zúgva.-mondta lassan, hogy megértsem.
-Igen, tudom.
-Mi? Honnan tudod?
-Tegnap elmondta.-feleltem kissé unottan.
-És azt mondtad neki, hogy nem érdekel. Figyelj, látom, hogy mi történik. Ahogy egymásra néztek, akkor történik valami. Felrobban egy szikra. És ha szeretnéd, soha nem ég el.
-Mikor lettél te ilyen költői?
-Te is tudod, hogy miről beszélek, és érzed is. Mond csak, mi szimpatikus benne?
-Hát, nagyon kedves, ez tetszik. És megtudd nevettetni, amit Cody soha. Így ebből jön az, hogy eltudunk. Nagyon jól lehet elbeszélgetni vele. És még jól is néz ki. És..igazad van. Ahogy belenézek a szemébe, úgy érzem, hogy Ő az igazi. És nagyon cuki mosolya van. Igazad van, Ash. Én tényleg szeretem.-kaptam észhez.-Sietnem kell, még nem késő.-futottam ki a házból, egyenesen az utcához, amit mondott. Megnéztem az órámat, 14:58 volt rajta. Így hát minden erőmből futottam, amíg meg nem láttam a kocsit, és Ross-t.
-Ross!! Ross!!-kiabáltam neki. Meghallotta, mert megfordult. Odafutottam elé.
-Figyelj, nem volt igazam.-lihegtem.
-Hé,hé. Nyugodj le. Fújd ki magad.-rázogatott, mint egy idióta.
A 13.részt, olvastad, remélem tetszett! Ha tetszett, akkor komizz, oszd meg, és ha szeretnél, még fel is iratkozhatsz! Találkozunk a kövi részben. És, addig is Sziasztok!
By:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése