~Reggel~
Előbb felébredtem, mint a mellettem fekvő lány. Álmában biztosan átkarolt,mert még mindig ugyanott volt a keze. Nem mocorogtam, nem akartam felébreszteni. 5 perc után felébredt, és nem értette a dolgot. Lassan kihúzta, hogy ne ébredjek fel.
Megvártam, míg távozott a keze, és felébredtem. Odafordultam hozzá, de ő felállt.
-Hány óra?-kérdeztem álmos tekintettel.
-8:00. Fél 9-re kell beérnem a suliba.-nézegette a telefonját. -Egyébként...jól aludtál?-kérdezte, közben beágyazott a saját felén.
-Csodásan.-mosolyogtam rá, és egy pillanatra rám nézett. 5 másodpercig bámultuk egymást, és kizökkent, mikor szólt a telefonján az ébresztő.
-Most..mennem kell készülődni.-szorította meg a telefonját, és vitt magával ruhákat.
-Jól van.-válaszoltam halkan, és visszadőltem az ágyra. Egyből elment a fáradtságon, mikor épp a terven gondolkodtam: "Ma elhívom vacsorázni, amiért befogadott."
9:27-ig telefonoztam, jó sokáig. Majd, olyan ötletem támadt, hogy veszek Sam-nek egy nyakláncot. Igen, odaadom a vacsora közben...vagy előtt...vagy utána...ezt még eldöntöm.
~14:30~
Hallottam, hogy valaki kinyitja, és bezárja az ajtót. Lementem, hogy megnézzem ki az. Természetesen Sam-re tippeltem, és mily meglepő, ő is volt.
-Hali.-értem a lépcsőfok legaljára.
-Szia. Mit csináltál?-kérdezte, és közben tette le a táskáját.
-Telefonoztam, tv-ztem, és vártalak. Hogy ment a suli?
-Egész jól. Figyelj...említetted, hogy még új vagy a városban, és...gondoltam, körbevezetnélek.-mondta félősen.
-Az király lenne.-mosolyogtam.-Én meg arra gondoltam, hogy megköszönöm, hogy befogadtál, és elvinnélek ma vacsorázni. Persze, ha van kedved.
-Az a helyzet, hogy ma Cody-val mentem volna valahova, de lemondom. Rendben. Szívesen megyek el vacsorázni. de...
-Ez nem randi.-fejeztem be a mondatát.
-Okés.-mosolygott, és elment átöltözni kényelmes ruciba.
Lejött, és elindultunk a városba.
-Még így is jól nézel ki.-hajoltam mögé. Erre elmosolyodott.
-Gyere, először menjünk a parkba.-húzott a csuklómnál fogva.
-Hé, lassíts.-húztam vissza magamhoz, elém. Közel voltunk egymáshoz, de Sam elnevette magát, és ment tovább. Hamar odaértünk, és leültünk egy padra.
-Mesélj magadról.-szóltam hirtelen.
-Nincs testvérem, itt születtem, itt nevelkedtem. Anyám, elvált apámtól, azóta nem láttam aput. Régen volt, 10 éve. Cody az első igazi szerelmem. És remélem, hogy ő is marad.
-Ebben nem reménykednék.-motyogtam.
-Hogyan?
-Semmi. Én Colorado-ban születtem, de idejöttünk, hogy építhessük a karrierünket. Így elkezdtünk zenélni, énekelni, és egy banda lettünk. 3 testvérem van: Rocky, Riker, és Rydel.
-Aha, akkor ők a mi.
-Igen.-bólogattam.-Na? Hova megyünk el még?-tereltem a témát.
-Nem tudom, templomba nem akarsz menni, és mindjárt kezdődik a műszakunk.-nézett az órájára.
-Gyere, szerintem induljunk.-állt fel a padról.
-Rendben.-mentem én is.
15 perc alatt odaértünk, mert folyton hülyéskedtünk, és sikeresen is elkéstünk.
-Ross, Sam! Gyertek velem!-mutatott ránk Henry, és bement az irodába. Vagy..valami olyasmi volt.
-Késtetek 5 percet.-mutatta az ujjain.
-Elnézést kérek Henry, csak fel kellett hívnom anyukámat, mert volt egy kis félreértés, ezért kértem Sam-et, hogy várjon meg.-magamra kentem a késést. Sam csak bólogatott.
-Értem. Jól van. Többször ne forduljon elő.-felmutatta az ujját...
-Miért védtél meg?-fordult felém.
-Mert a barátom vagy.-néztem mélyen a szemébe, és elhúztam a számat.
-Köszönöm.-ment ki a pulthoz. követtem én is. Felvettük a kötényt, és mentünk kikérdezni a vendégeket....Munka közben néha egymásra néztünk, és mindig elmosolyogtunk. Néha akár 10 másodpercig is bámultuk egymást...
Munka után egyből kaptam a telefonomat, és felhívtam a "Clau's Restaurant" éttermet, ahova lefoglaltam az asztalt, 7-re. Sam kicsit később jött ki, és még jó is, mert nem hallotta, hogy mit mondok a telefonba.
-Ó, azt elfelejtettem megkérdezni, hogy mikor is megyünk vacsorázni?-tette be a táskájába a dolgait.
-7-re.
-Rendben. Tudod mi a fura?-nézett rám.
-Mi?-mosolyogva mondtam.
-Hogy nem kell értem jönnöd.-kuncogott.
-Igen. Aranyosan nevetsz.-dicsértem meg, és villantottam egy enyhe mosolyt felé.
-Köszi. Te is.-követte a példámat. -Mehetünk?
-Nekem még el el kell mennem valahova, majd megyek.
-Rendben, de azért siess.-indult el, út közben, még visszamosolygott rám.
Jól van, el kell mennem egy ékszerboltba. A legközelebbi nem volt messze, 1 sarok. Oda is mentem, vagy inkább sprinteltem. Bementem az üzletbe, és nagyon kedves bácsi volt a pultnál. Körbenéztem, és megláttam, azt, amit tudtam, hogy meg kell, hogy vegyek.
Sikeresen megvettem, és eltettem biztos helyre. Majd hazaértem, és köszöntem Sam-nek, és leültem a tv elé.
A 8.részt olvastad, remélem, hogy tetszett! :) Ne felejtsetek el SZAVAZNI, nagyon megköszönném. :) Ha tetszett, oszd meg, esetleg fel is iratkozhatsz, és véleményezhetsz is! És,találkozunk a kövi részben! Sziasztok!
By:Cleo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése