14.Rész: Köszönés a múlttól. Vagy mégsem? Part 3

Az előző rész tartalmából: Ross épp indult is el, közben Ash és Sam csevegtek. A lány rájött, hogy szereti Ross-t és eléje ment, hogy ezt tudatja vele.


"Így hát minden erőmből futottam, amíg meg nem láttam a kocsit, és Ross-t.
-Ross!! Ross!!-kiabáltam neki. Meghallotta, mert megfordult. Odafutottam elé.
-Figyelj, nem volt igazam.-lihegtem.
-Hé,hé. Nyugodj le. Fújd ki magad.-rázogatott, mint egy idióta."


-Oké.-feleltem már kicsit kevésbé fáradtan.
-Mit akarsz mondani?-engedte el a vállamat.
-Csak.... hogy nem voltam őszinte veled.-néztem a szemébe.
-Miben nem voltál őszinte?-komolyodott el.
-Amikor...azt mondtad, hogy bírsz és én meg nem-et mondtam, akkor...
-Mégis bírsz.-fejezte be a mondatot, bár nem elég értelmesen.
-Igen, és nem akarlak elveszíteni.-már igen a sírás határán álltam.
-Nem fogsz.-érintette meg az arcomat.
Belenéztem a szemébe, és megcsókoltam. 

Kicsit meglepődött, de utána már nem volt baj.
-Viszlát.-mosolyogva ült be abba a fura kocsiba.
-De nem örökre.-kacsintottam rá.
-Soha.-nevette el magát.-becsukta az ajtót, és elhajtott.


~Ross szemszöge~


Jól van, kell keresnem egy helyet, ahol nem látnak, és ahol fel tudok gyorsulni. Pár percig kóvályogtam, mire megtaláltam a helyet, ahol nincs senki, és még út is van, ami hosszú. Húh, mély levegő, és..." elindítottam a járgányt. Néztem közben, hogy mennyire gyorsul, és amikor 88 mph-höz ért, szikrázott a kocsi körül, és megtörtént. Leparkoltam, és hátradőltem. Egy pillantást vetettem a kijelzőre, és azt láttam, amit nem szerettem volna: 2017. 04. 29. Mi?? Hogy történhetett ez? Lehet, hogy akkor, amikor beszálltam a kocsiba, véletlenül megnyomtam. Ne!! Inkább elmegyek haza. már kezd későre járni. Ugyanott laktunk, ahol 2 meg 4 éve ezelőtt. Mikor költöztünk utoljára? Bekopogtam, mivel nem volt kulcsom. Anya nyitott ajtót.
-Á..szia Ross.-köszönt mosollyal.
-Szia.
-Gyere be.-engedett be a saját házamba.
-Sziasztok.-köszöntem a srácoknak is.
Erre ők megfordultak, és mindeni odafutottak hozzám, és erősen megöleltek.
-Szia!-köszöntek egyszerre. Kicsit fura volt 3 fiú, és egy lány hangot hallani egyszerre, főleg úgy, hogy ugyanazt mondják.
-Anya, szedd le őket.-mondtam anyunak, aki épp elment mellettem, de nem tette meg a kérésemet.Mintha láthatatlan lennék.-Stormie!-mondtam már a keresztnevén, hátha megérti. És így is lett.
-Tessék?
-Segítenél levenni rólam őket?-válaszoltam alig kapott levegővel, és néztem rájuk..
-Igen, persze.-mosolygott.-Száljlatok le Ross-ról.-mondta a többieknek, akik mind elengedtek. 
-Köszi.-futottam fel a vendégszobába. Elővettem a telefonomat, és felhívtam a dokit.
~Kicsöng~
-Ross, minden rendben?-szólt bele.
-Attól tartok, nincs. Az anyám nem emlékszik rám.-fel alá járkáltam a szobában.
-Mi? Ez nagyon nagy baj. Más nem változott?-kérdezte kétségbeesetten.
-Nem tudom. de meg kell látogatnom Sam-et.
-Ross...-letettem. Nem tudom, hogy mit akart mondani, de majd elmondja személyesen.
Lefutottam a lépcsőn, egyenesen az ajtó felé, de Rik közbeszólt.
-Hova mész?
-Sam-hez. Miért?-fordultam vele szemben.
-Nézd te....-megállt. Mintha sokkolta volna a helyzet.
-Nem csinálhatod ezt tovább.-jött közelebb legidősebb testvérem.
-Mégis mit csinálok? Nem értelek.
-Oké, elmondom, utoljára.-már szemben állt velem.
-Sam....meghalt.-hajtottam le a fejét.


Remélem tetszett a rész, ha igen annak örülök. És bocsánat, hogy rövid lett, és hogy későn hoztam, csak a suli ugye elkezdődött. Megpróbálok minden héten hozni részt, nem tudom, hogy mennyire jön ez össze. Ha tetszett, akkor oszd meg, véleményezz, meg stb. A kövi részig, Sziasztok!
By: