Az előző rész tartalmából:Ross elment a temetőbe, hogy biztosra menjen, hogy Sam már nincs az élők között. Eközben a srácok elhülyéskedtek otthon.
~Riker szemszöge~
-Oké, Ell, már nyugodj le!-csillapítottam a kicsit normálatlan Ratliff-ot.
-Oké, nyugi már.-közölte.
-Egyébként....mikor jön haza Ross?-szólt a húgom.
-Nem tudom, nem mondta..-fordultam felé.
-És..nem aggódsz érte?
-Miért? Mert kint van egy temetőben éjek éjjelén, korom sötétben, és siratja a volt barátnőjét? Nem, egyáltalán.-rántottam meg a vállam.
-Te nem vagy százas. Még tízes sem. Na jól van, kérek egy mobilt, én felhívom.-nyújtotta a kezét Delly, és várta, amíg valaki beletesz egy telefont. Rocky meg is tette amit kért. Bepötyögte a számát, és kihangosította. Nem nagyon hallottuk Rosst, de annál inkább egy női hangot, hogy nem kapcsolható. -Vajon mi történhetett? Ááá, minek aggódom. Úgyse lesz semmi baja. Hiszen, a legborzalmasabb, ami történhet vele, hogy halálra fagy. Vagy....belehal a fájdalomba. Vagy...szomjan hal, éhen hal. Vagy...jön a Freddy Krueger, és lekaszabolja. De ez csak a legvégsőbb esetben.
-Hogy mi van?-nézett szúrós szemmel Delly.
-Upsz, ezt hangosan mondtam?-erőltettem egy ártatlan vigyort.-Bocsi.
-Most mit csináljunk?-kérdezte Ell.
-Mit csináljunk, b****meg? Keressük meg.-kicsit idegeskedett Delly.
-Oké, akkor keressük meg. De! Előtte kell egy terv.-ütögette a fejét az okoskodó Ratliff.
-A gondolkozáshoz kell neked egy terv, Rat. Na menjünk.-húzott ki minket Rydel az ajtón. Ellington meg karba tett kézzel jött utánunk, amiért nem támogattuk a zseniális ötletét.
~Ross szemszöge~
Megláttam egy fekete ruhában lévő embert. De nem hittem a szememnek, éppen ezért, megdörzsöltem. Na vajon mit láttam? Persze, hogy semmit. Vagy elment, vagy csak képzelődtem. A biztonság kedvéért nem mozdultam, hátha észrevesz. Óvatosan nézelődtem. Most azért szerencse, hogy lemerült a telefonom, mert ha hívnak, akkor meglát. Pár percig kusban guggoltam és nem láttam, nem is hallottam senkit és semmit. Ezért nagyon lassan elindultam. Mint a filmekben, ami történni szokott, a srác, rálép egy gallyra. Természetesen én figyeltem erre, de közben hátra is nézegettem, hogy nincs-e ott. És igen, megtörtént, átestem egy bokron. Szélsebesen felkeltem, akkor már nem óvatoskodtam, elkezdtem teljes erőmből futni. Hallottam magam mögül, hogy fut utánam az illető. Nagyon bepánikoltam, és nem is ez volt a legrosszabb. Mivel este van, és nem láttam nagyon semmit, ezért nem találtam meg a kiutat, a kijárathoz. Futás közben néztem hátra, és már nagyon mögöttem volt, de ekkor elestem. A rejtélyes alak, így betudott érni, ezért minél gyorsabban próbáltam lábra állni, és menekülni. Nem sokáig jutottam el, mert elkapott hátulról. Próbáltam tenni ellene, de megláttam a kést, ami csak szikrázott, ezen a sötét éjszakán. Visszaverődött a holdtól, és láttam a végzetem. Nem gondoltam másra, mint hogy ez lesz a vég. Ekkor egy könnycsepp gördült végig sápadt arcomon. Már nem félek, hogy mi lesz. Nem sok lehetőség marad számomra: Vagy meghalok, vagy nem. Ekkor belém döfte a kést, egyenesen a mellkasomba. Én elkezdtem leszorítani, de természetesen, még 2-t kaptam a gyomrom környékére. Elvágódtam. Egyetlen esélyem, ha megtalálnak a srácok. Kegyetlen érzés volt. Próbáltam elszorítani a vérzést, amennyire tudtam. Ekkor az alak, fölém hajolt. Egy...fekete maszkban volt.
-Amiért elvetted tőlem.-ennyit mondott, majd otthagyott. Fohászkodtam, hogy ne ma, vagy holnap ássák meg örökös ágyamat. Nem tudtam semmit csinálni, csak szenvedni. Nem hittem volna, hogy ez lesz.
-Segítség!-kiabáltam, amennyire tudtam, de nem volt értelme.
~Rydel szemszöge~
-RIKEERR!!!!!-üvöltöttem rá testvéremre.-Mennyé' már gyorsabban!-kaptam fel a vizet.
-Oké, nyugodj már le! Hogyan menjek, ha dugó van?
-Dudálj, rájuk!-adtam az ötletet kicsit már higgadtabban.
-Melyik temetőbe is megyünk?-kérdezte Ell.
-Ellington...-kezdtem lassan, nehogy felforrjon az agyvizem.-Hány temető van ebben a városban?
-Honnan tudjam?-rántotta meg a vállát.
-Oké, elmondom, mert látom nem vagy vele tisztában.-szólt közbe Riker.
-Te az utat figyeld, mert már nem tudom meddig bírom ki, hogy itt tökörészel.
-Oké, oké.
-Na szóval.-figyeltem ismét Rat-ra.-Egy, Ratliff, csak egy temető van.-mutattam a mutatóujjamat, és elég őrülten néztem rá.
-Oké, legalább ezt is tudom.
5 perc múlva végre kiértünk a temetőhöz, és legelöl futottam, rögtön keresve ezzel Ross-t. A srácok is rohantak utánam.
Végig futottuk a temetőt, mindenki ment erre-arra, és közben kiabáltuk Ross nevét, hátha jelentkezik. De semmi. Egyszer csak megláttam a földön feküdve.
-Srácok!-jeleztem a többieknek, hogy megtaláltam. Lehajoltam hozzá, és láttam, hogy csupa vér a mellkasa.
Remélem, a szíve még dobog. Megnéztem a pulzusát, és szerencsére, még életben van.
-Még él.-közöltem, és elővettem a telefont. Hívtam a mentőket.
-Haló? Megkéseltek egy embert, a temetőben, az állapota súlyos. igen. Köszönöm.
-Már jönnek a mentősök.-mondtam a többieknek.
Köszi, hogy elolvastad, remélem tetszett! Azelőtt még nem írtam ilyet, úgyhogy ha kicsit nem olyan lett, mint kellene, akkor bocsi. Ha tetszett, akkor véleményezhetsz, komizhatsz, és fel is iratkozhatsz! Találkozunk a kövi részben, addig is..Sziasztok!
By:
Az előző részek tartalmából: Ross végre megszerezte amit akar, együtt lehet a jövőben is Sam-mel. Főszereplőnk, véletlenül 4 évvel ment előrébb, 2017-ben. Tudomásául jutott, hogy Sam már nem él.
"-Hova mész?
-Sam-hez. Miért?-fordultam vele szemben.
-Nézd te....-megállt. Mintha sokkolta volna a helyzet.
-Nem csinálhatod ezt tovább.-jött közelebb legidősebb testvérem.
-Mégis mit csinálok? Nem értelek.
-Oké, elmondom, utoljára.-már szemben állt velem.
-Sam....meghalt.-hajtottam le a fejét."
-Mi?-sokkolt a hír.
-Ross, jól vagy?-kérdezte értetlen fejjel.
Nem szóltam semmit, csak kinyitottam az ajtót, és elrohantam.
-Ross!-kiáltott utánam Riker.
~Riker szemszöge~
"Mi történt vele?"-gondoltam. Mindenki lejött a kiáltásomtól, és sorban egymás mellé álltak, majd várták, míg elmondom, hogy mi is történt. Pár percig álltak, és vártak, hátha elkezdem a mondanivalóm.
-Mondjam mááááá"!!!-szólt hirtelen Ell, amitől kicsit megijedtem, de a többiek is.
-Jól van. Igazából nem nagy kunc, csak...
-Várjunk!-emelte fel a kezét.-Ross hol van?-kérdezte Delly.
-Épp ezt akartam mondani...
-Hát elég lassan halad.-forgatta a szemeit Rocky.
-Elmondhatom végre?-idegeskedtem.
-Azt várjuk má' 3 perce.-felelte unalmába Delly.
-Mert nem....-szorítottam ökölbe a két kezemet.-Mindegy.-engedtem le szép lassan mancsaimat.-Szóval. Ross elment a temetőbe.
-Öngyilkos lesz?kérdezte kétségbe esetten Ratliff, majd elájult.
-Már csak ez hiányzott. Csak már nem hiányzik.-motyogtam.
-Miért ment oda?-kérdezte Delly, cseppet sem törődve az elájult sráccal.
-Furcsán viselkedett. Mintha...nem tudta volna, hogy Sam meghalt.-néztem magam elé, mint a filmekben, amikor gondolkoznak és azzal ér véget a történet.
-Hahó, én itt fekszem a földön ájultan.-hirtelen megszólalt Ell, és enyhén mérgesen ránk nézett, majd "visszadőlt". Tudjátok, mint amikor "meghal" a csaj, és a társa elfut, nehogy őt is megöljék, és akkor visszaszól a "halott" társ hogy: "Köszi, hogy hagysz megdögölni, mennyé' csak."
~Ross szemszöge~
Már vagy 5 perce keresem a sírt. Sehol nem találom. Nagyon nagy ez a temető. Nem tudom elhinni, hogy tényleg meghalt. És nem is akarom elhinni, amíg nem látom. És az a legborzalmasabb, hogy nem tudom hogyan. Nem tudom, mi történt, mi volt ebben a 2 évben,amiről lemaradtam. Ha megtudom az okát, hogy miért nem él most, talán visszamehetnék, és megakadályozhatnám. Nem is tudom. Előbb meg kéne találnom a sírját. Vagy már 10 percig kerestem, de sehol sem találtam. Már nagyon sötét volt, így a telefonomat kellett használnom. Eléggé félős vagyok, így mint most is, kezdtem kicsit nagyon megijedni. A fák suhogtak, gyönyörű szépen bevilágított mindent a hold. De ugyanakkor ijesztő is volt. Nem tudhatod, hogy mikor csapnak le rád. Szerencsére ott volt a mobilom. Amin csak 10% volt. Úgy hogy sietnem kellett.... Már körbejártam a fél temetőt, ami nagyon hosszú ideig tartott. Várjunk csak. Ebben a temetőben úgy van, hogy az elején, amikor bejössz, akkor azok vannak eltemetve, akik előbb meghaltak, tehát a vége felé kell lennie. Hogy ez hogy nem jutott eszembe. Pedig már 15 percig itt járkáltam fel-le.
~Riker szemszöge~
-Jajj ne! Ell!-megjátszva rohantam oda, és megfogtam a kezét, és a másikat rátettem a mellkasára.-Ébredj fel, kérlek. Elmondom, hogy mi történt, csak kérlek ébredj fel.-mellé még kamu sírást is alkalmaztam. De bevált, felébredt. Lassan nyitotta ki a szemeit, mint Csipkerózs Ica, és rám nézett.
-Fúj, te nem is a szőke herceg vagy! Vagyis, félig, mert szőke vagy. De hercegnek túl csúf.-felelte gonosz királynős hangon, meg stílust is bevetett hozzá.
-Jól van. Felkelni!!-kiáltottam rá. Felugrott, mint a macska a víztől.
-Most mond már, hogy mi az a hír.-leült a székre.
-Mégis mit?-néztem kérdőn Ell-re.
-Amit akarsz, hogy tudjunk.
-Nem tudom, hogy mit akarok.
-A hírt, amiért vártunk 5 percet.-kelt fel a székről, és megrázogatott.
-Ja...hogy miért ment el Ross.-bólogattam, miután abbahagyta a rázogatást.
-Igen.
-Mert elment meglátogatni Sam-et.-közöltem konkrétan Ell-nek, mert a többiek már tudták.
-Sam életben van?-csillant fel a szeme.
-Mi? Nem!
-Akkor?-nézett rám furcsán.
-Semmi.-fordultam el tőle.
~Ross szemszöge~
Végre! Elérkeztem a végéhez, már csak meg kell találni. Jól van, 2%-on van a telóm, szóval sietnem kell. Végigfutottam a neveken, míg egyszer csak meg nem láttam:"Samantha Hill. Élt: 1996. 02. 22. - 2015. 10. 06. Szülei: Bryan Hill, és Jennifer Blake. Nyugodj békében. Barátja:Ross Lynch." Miközben olvastam, sírva fakadtam. És jó volt látni, hogy velem lesz, nem pedig Cody-val, de már nem lehet velem. Teljesítettem a feladatot, de valahogy mégsem. Hirtelen kikapcsolt a telefonom, azaz lemerült. Hangokat, és lépteken hallottam meg. Hátranéztem és épp láttam, hogy valaki van ott, mert odavilágított a hold.
Remélem tetszett rész. Ha igen, akkor oszd meg, komizz, és fel is iratkozhatsz, hogy ne maradj le a további részekről sem. A kövi részig is, Sziasztok!
By:
Az előző rész tartalmából: Ross épp indult is el, közben Ash és Sam csevegtek. A lány rájött, hogy szereti Ross-t és eléje ment, hogy ezt tudatja vele.
"Így hát minden erőmből futottam, amíg meg nem láttam a kocsit, és Ross-t.
-Ross!! Ross!!-kiabáltam neki. Meghallotta, mert megfordult. Odafutottam elé.
-Figyelj, nem volt igazam.-lihegtem.
-Hé,hé. Nyugodj le. Fújd ki magad.-rázogatott, mint egy idióta."
-Oké.-feleltem már kicsit kevésbé fáradtan.
-Mit akarsz mondani?-engedte el a vállamat.
-Csak.... hogy nem voltam őszinte veled.-néztem a szemébe.
-Miben nem voltál őszinte?-komolyodott el.
-Amikor...azt mondtad, hogy bírsz és én meg nem-et mondtam, akkor...
-Mégis bírsz.-fejezte be a mondatot, bár nem elég értelmesen.
-Igen, és nem akarlak elveszíteni.-már igen a sírás határán álltam.
-Nem fogsz.-érintette meg az arcomat.
Belenéztem a szemébe, és megcsókoltam.
Kicsit meglepődött, de utána már nem volt baj.
-Viszlát.-mosolyogva ült be abba a fura kocsiba.
-De nem örökre.-kacsintottam rá.
-Soha.-nevette el magát.-becsukta az ajtót, és elhajtott.
~Ross szemszöge~
Jól van, kell keresnem egy helyet, ahol nem látnak, és ahol fel tudok gyorsulni. Pár percig kóvályogtam, mire megtaláltam a helyet, ahol nincs senki, és még út is van, ami hosszú. Húh, mély levegő, és..." elindítottam a járgányt. Néztem közben, hogy mennyire gyorsul, és amikor 88 mph-höz ért, szikrázott a kocsi körül, és megtörtént. Leparkoltam, és hátradőltem. Egy pillantást vetettem a kijelzőre, és azt láttam, amit nem szerettem volna: 2017. 04. 29. Mi?? Hogy történhetett ez? Lehet, hogy akkor, amikor beszálltam a kocsiba, véletlenül megnyomtam. Ne!! Inkább elmegyek haza. már kezd későre járni. Ugyanott laktunk, ahol 2 meg 4 éve ezelőtt. Mikor költöztünk utoljára? Bekopogtam, mivel nem volt kulcsom. Anya nyitott ajtót.
-Á..szia Ross.-köszönt mosollyal.
-Szia.
-Gyere be.-engedett be a saját házamba.
-Sziasztok.-köszöntem a srácoknak is.
Erre ők megfordultak, és mindeni odafutottak hozzám, és erősen megöleltek.
-Szia!-köszöntek egyszerre. Kicsit fura volt 3 fiú, és egy lány hangot hallani egyszerre, főleg úgy, hogy ugyanazt mondják.
-Anya, szedd le őket.-mondtam anyunak, aki épp elment mellettem, de nem tette meg a kérésemet.Mintha láthatatlan lennék.-Stormie!-mondtam már a keresztnevén, hátha megérti. És így is lett.
-Tessék?
-Segítenél levenni rólam őket?-válaszoltam alig kapott levegővel, és néztem rájuk..
-Igen, persze.-mosolygott.-Száljlatok le Ross-ról.-mondta a többieknek, akik mind elengedtek.
-Köszi.-futottam fel a vendégszobába. Elővettem a telefonomat, és felhívtam a dokit.
~Kicsöng~
-Ross, minden rendben?-szólt bele.
-Attól tartok, nincs. Az anyám nem emlékszik rám.-fel alá járkáltam a szobában.
-Mi? Ez nagyon nagy baj. Más nem változott?-kérdezte kétségbeesetten.
-Nem tudom. de meg kell látogatnom Sam-et.
-Ross...-letettem. Nem tudom, hogy mit akart mondani, de majd elmondja személyesen.
Lefutottam a lépcsőn, egyenesen az ajtó felé, de Rik közbeszólt.
-Hova mész?
-Sam-hez. Miért?-fordultam vele szemben.
-Nézd te....-megállt. Mintha sokkolta volna a helyzet.
-Nem csinálhatod ezt tovább.-jött közelebb legidősebb testvérem.
-Mégis mit csinálok? Nem értelek.
-Oké, elmondom, utoljára.-már szemben állt velem.
-Sam....meghalt.-hajtottam le a fejét.
Remélem tetszett a rész, ha igen annak örülök. És bocsánat, hogy rövid lett, és hogy későn hoztam, csak a suli ugye elkezdődött. Megpróbálok minden héten hozni részt, nem tudom, hogy mennyire jön ez össze. Ha tetszett, akkor oszd meg, véleményezz, meg stb. A kövi részig, Sziasztok!
By:
