"-Nem történt veled semmi, amiért idejöttél?
-De, igen. Sam meghalt. Engem meg már majdnem megöltek.-feleltem tök nyugodtan.
-Te magasságos! Akire gondolok az?
-Ha ugyanarra gondolunk, akkor igen."
-És....mit akarsz csinálni?-járkált le-föl a nappaliban.
-Honnan tudod, hogy teszek ez ellen valamit?-mosolyogtam el.
-Ez csak természetes. Na! Hadd halljam.-állt meg előttem, és várta, amíg szólok valamit.
-Visszamegyek. Ha Sam nem hal meg, akkor, engem sem ölnek meg majdnem, és nem is fognak.
-Rendben. De légy óvatos.-bólintott a fejével, hogy megkezdhetem az újabb kalandot.
Kirohantam a házból, bepattantam a kocsiba. Gondolkoztam, hogy mikor is hallhatott meg Sam. És hogyan halt meg? Ajj, pont ez nem jut eszembe, meg az időpont. A doki tudja. Megkérdezem....
Jól van, 2015. 10. 06-án halt meg, lelőtték. Nem tudom, hogy ki ölhette meg, s miért. De meg fogom akadályozni. Bepötyögtem a dátumot, és kerestem egy helyet, ahol senki nem tartózkodik, és hosszú út van előttem. Elindítottam a motort...alaposan megfogtam a kormányt...szúrós tekintettel belenéztem a visszapillantó tükörbe...lassan léptem rá a gázpedálra...és elszáguldoztam! Újra visszamegyek az időbe, de ezúttal a sajátomba. Nem mintha nem láttam volna sokszor. Amikor megérkeztem, nagyon rá kellett lépnem a fékre, hisz' előttem egy jó 130 méterre dugó volt. Nem tudom, hogy ki látta a jelenetet, amikor egy nagyon régi kocsi előjön a semmiből. Biztos érdekesen néztek néhányan. Mire kikecmeregtem a kocsisorból, eltelt körülbelül 20 perc. Ó, az kimaradt, hogy nem Sam halála napján mentem vissza, hanem 2 nappal korábban. Hogy megtudjam Őt menteni. De előbb, el kell kapnom a gyilkost. Csak....nem tudom, hogy ki az, mert a dokival nem biztos, hogy ugyanarra gondoltunk, én meg nem gondoltam senkire. Úgy döntöttem, megállok a szomszédos utca sarkában. Kiszálltam a járgányból, elővettem a telefonomat. Tárcsáztam a dokit, mert Ő biztosan tudja, hogy ki a gyilkos, akit keresek.
-Szia....Igen, de lenne egy kérdésem. Ki ölte meg Sam-et?....Mi? Az nem lehet.-miközben beszélgettem, nézegettem a házat. Egy pillanatra elfordultam, és folytattam.-És lehet tudni miért?....Hogy-hogy eddig nem kapták el?-suttogtam egész végig a végig a mobilba. Még véletlenül sem szerettem volna, hogy bárki meghalljon.-Oké, köszi. Szia.-raktam le. Sam otthon volt, ezt eddig is tudtam. De nem találkozhatok vele, mert már elmentem, akkor. Halkan odaosontam az ablak elé. Hangokat sajna nem hallottam, mert nagyon jól van szigetelve a ház. Turkáltam a zsebemben, és találtam egy fekete maszkot. Ez hogy kerülhetett ide? Mindegy, álcázom magam. Így felvettem a maszkot, ami egy rabló maszknak néz ki, és valamilyen ruhának a kiegészítője lehet. Legalább felismerhetetlen voltam, mert így nem látszott a szőke hajam, és a pofám sem. Óvatosan próbáltam benézni, amikor egy árnyékot láttam, és lebuktam az perem alá. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Vártam úgy 3 percet, és újra megpróbálkoztam az ablakon bepillantással. Lehet, hogy hátulról úgy tűnök, mint aki épp kukkol,de nem ez volt a helyzet. Nagy nehezen, végre beláttam, és ott volt Sam és....Mi? Ő hogy jött be? Figyeltem, de nem láttam hogy bemegy. Ott volt. Kék ingben, zöld gatyában, ami nagyon undorító volt. Ez még azt sem tudja, hogy mi a divat vagy, hogy mi az ízléses öltözék. Csak tudnám, hogy mit evett rajta. Na, szóval: Ott volt. Kék ingben és zöld gatyában, az az ember, aki a legnagyobb riválisom. Már amúgy is az ellenségem volt, de most még jobban az lett. Próbáltam figyelni, hogy mit beszélgethetnek. Szájról nem tudtam olvasni. Egy kis időre elfordultam, hogy fel tudjam fogni, ki is van bent. Ekkor nyitódott az ajtó, de ezt nem vettem észre. Arra kapom fel a fejemet, hogy valaki felemel a nyakamnál, már fojtogat, és ledob a földre. Megfogta a lábamat, és elhúzott az utcába, ahol a kocsim állt. Elengette a végtagjaimat, és talált egy pontot a maszknál, ahol megtudja kaparintani a hajam. Meg is ragatta és felhúzott, hogy a hátam már ne érje a földet, de a többi testrészem igen. Lehajolt, hogy lássam az illetőt.
-Mit művelsz?-kérdezte.
-Megpróbálok megakadályozni egy eseményt.-válaszoltam nagy nehezen, mivel eléggé kényelmetlenül éreztem magam, hogy a hajamat húzkodják.
-Mégis milyen eseményt?-húzta meg még jobban a hajamat.
-Azt nem mondhatom meg.
Meglátta, hogy Sam kint áll, ezért elengedett.
-Ezt a beszélgetést, még folytatjuk.
Miután megbizonyosodtam arról, hogy elment, beültem a kocsiba, és gondolkoztam. Hogy tudnám megmenteni Sam-et? Hol ölte meg? És miért? Ezt egy valakitől kell megkérdeznem: méghozzá a dokit. Mivel ez nem történt még meg, ezért nem őt, hanem a jövőbeli Mr. Brown-tól kell megtudakolnom. Hívtam...
-Találkoztam vele.-mondtam.
-És?
-Nem sült el jól. De viszont ismét kell valamit kérdeznem.
-Hallgatlak.-felelte.
-Hol ölte meg a barátnőmet?
-Egy kis utcában. Tőled nyugatra. Menj 54,4 métert, majd fordulj jobbra, aztán menj még 5 métert, és fordulj jobbra, azután menj 21 métert, aztán menj balra, menj 10 métert, utána jobbra 15 métert, végül jobbra körülbelül 10 métert és ott leszel. Érthető?-vázolta fel az utamat.
-Ö..arra....aztán, asszem arra....majd....arra...és...nem tom merre.
-Oké, akkor átküldöm a GPS-edre telón, és úgy már nem fogsz eltévedni.
-Oké, köszi, majd még kereslek.-tettem le, és megnéztem a térképet. Megjegyzem, nem valami rajzművész a doki.
Köszi, hogy elolvastad a 18.részt! Ha tetszett, akkor iratkozz fel, véleményezz, és még ehhez hasonló. Ha van sejtésetek, hogy ki az ember, aki megölte Sam-et, akkor leírhatjátok azt is. A kövi részig is, Sziasztok!
By:
