Jól van. Megérkeztem egy zsákutcába, ahol még a madár se jár. Valamikor pár nap múlva kell, hogy visszajöjjek. De mikor jönnek? Addig....keresek valami kaját, mert éhen halok. Nem tudom, hogy van-e valami bolt nyitva itt a közelben, de megkeresem. Csak nem késem le történéseket.
~Sam szemszöge~
-Nem válaszoltál, miért csináltad? -kérdeztem Cody-t.
-Mert leskelődött. Ki Ő? -a hangja egyre mélyebb lett, indulatosabb. Válaszoltam volna a kérdésre, de én sem tudom.
-Nem tudom. -kerülgetett a sírás, amiért így beszél velem. Abbahagytam a veszekedést, elmentem a szobába. Már késő volt. Mielőtt beléptem az ajtón, megfogta a csuklómat, és visszahúzott. Fejét lehajtotta, éreztetni akarja velem, hogy sajnálja. Elhívott, hogy menjek vele valahova, bocsánatkérés képpen. Beültem vele az autóba. Koromfekete volt az ég, egy csillag sem ragyogott. Ki volt világítva a város.
Egy zsákutcába vitt. Azt hittem, valami étterembe visz. Megállt a kocsival. Kiszálltunk, bevezetett a falig. Nem értettem, hogy miért.
~Ross szemszöge~
Ezt nem hiszem el. Egy boltot sem találok. Oké, mindegy. Visszamegyek a bűntény helyszínéhez. Viszonylag nem voltam közel. Futottam, rohantam, de hogy miért? Fogalmam sincs. Volt egy megérzésem. Hirtelen...elgondolkodtam. Mi van, ha nem sikerül megmentenem. Már 5 perce csak futok, megállás nélkül. Pattognak a gondolatok a fejemben, mintha egy játékban lennék, amit időre kell csinálni. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha elveszítem. Nem tudom, hogy még mennyi időm van. Megállj! Látok egy bárt, remélem, hogy van ott valami péksütemény. Bementem az ajtón. Hátborzongató
egy hely, mintha 1900-as évek elején lennék, vagy egy vámpír barlangban. A falak szürkék, már majdnem kopottak. A sarkok pókhálósak. Csak egy ember volt az épületben, egy szakállas, sörözős némber, akinek arany foga van, és üveg szeme. A pultos törölgeti a poharat. Lassan odamentem a kiszolgáló elé.
-Van péksütemény? -hangomon a félelem hallatszott, tekintetemen pedig a nyugtalanság. -Tessék.-adta, szinte már csapta le az asztalra a majdnem penészes fánkot. Elvettem, majd kifizettem.
-Hé, Te gyerek. -hallottam meg a hátam mögül egy mély, rekedtes férfi hangot. Megfordultam. Az asztalnál ülő ember az. Félénken odasétáltam hozzá. Leültem mellé. Éreztem az erős dohány szagot, és a whiskey-t a kabátján.
-Nem szabadna ilyen későn errefelé mászkálni egy olyannak, mint neked. -a szemembe mondta e szavakat. A lehellete olyan volt, mint egy halottnak. A hátamon is feláll a szőr, ha lenne, de nincsen. Nem tudtam válaszolni, annyira paráztam itt mindentől. Felálltam, és kispuriztam. Ki is ment a fejemből, hogy épp mentőexpedícióra készülök. Nem tudtam elkezdeni a fánkomat, sietnem kellett. Rohantam, mintha az életem múlott volna kockán. Már majdnem ott voltam, amikor egy lövést hallottam. Ne!! És ha Sam az? Odaértem. Nem láttam semmit sem a kocsitól. Óvatosan osontam a kocsi mögött. Felemeltem a fejem, hogy lássak valamit. Háttal volt nekem, egy rövid hajú srác, pisztollyal a kezében, és lefelé bámul. Elkéstem. Láttam Sam halott testét, körülötte vértócsa. Most odamennék, és visszakapná, amit tett. De mit változtatna azon. Hívhatnám is a rendőröket, ha itt lenne a telefonom. Akármit is teszek, nem lesz jobb. A könnycsatornám tele lett, kifolytak a könnyek, akárcsak vízesés lenne. Tudtam, hogy nem szipoghatok, mert akkor nem csak egy áldozat lesz. Óvatosan hátráltam, nehogy észrevegyen. De ráléptem egy száraz levélre. Ennyi. Szaladtam a kocsimhoz, és Cody követett. Lövött párat, és eltalálta a vállam. Szerencsére épp a közelben volt az autóm. Odaértem és gyorsan beszálltam, becsaptam a kocsi ajtaját. Mivel egyenes volt út volt a kocsimtól a zsákutcáig, ezért szerintem feltudok gyorsulni. Elindítottam a kocsit, de már Cody odaért. Épphogy nem érte el az ajtót. Gyorsultam....55, 67, 88 mph/h. Épphogy nem mentem neki a falnak, és elütöttem Sam-et. Hogy hova érkeztem? 30 perccel ezelőttre. Most kivételesen közelebb álltam meg, hátha megint ugyanez lesz. A vállam meggyógyult, hiszen a lövés még nem történt meg. Kiszálltam a kocsiból. Ismét a helyszínhez mentem. Még nem volt ott senki. Most tuti, hogy nem megyek be abba a boltba. 20 perccel később megjelent a fekete kocsi. Sam és a mostani idiótája szállt ki a kocsiból. Mr. Gyilkos a falhoz vezette a barátnőjét. Hallgatóztam..
-Miért vagyunk itt? -kérdezte kicsit megszeppenve Sam.
-Kiengesztellek. -felelte. Ja...persze, úgyhogy megöli. Kedves. Nem várom meg, amíg lelövi, most kell cselekednem. Halkan közeledtem feléjük. Sam meglátott. Az ujjamat a szám elé tettem, hogy ne szóljon egy szót se. De hogyan tovább? Ugorjak rá, vagy álljak elé? Ott mutogattam Sammy-nek, hogy mit csináljak, azt láttam, mintha az ugrásra szavazott volna. De Cody megfordult. Ott voltam tőle fél méterrel. A pisztolyt nem láttam a kezében, csak kést. Egy kicsit megijedtem. Megfogtam a késes kezét, és felemeltem. Mintha így szokott volna lenni a filmekben. Próbáltam kivenni a kezéből, de arról elfeledkeztem, hogy az egyik keze szabadon van. Behúzott nekem egyet, majd elvágódtam. Sam nem futott el. Megtorpanva nézte, ahogy "harcolok". Odafordult hozzá Cody, és beledöfte a kést a gyomrába. Felpattantam, nem hagyhatom meghalni. Észrevettem, hogy a pisztoly a zsebében van. Kirántottam onnan, majd a fejére céloztam. Nem érdekelte, Ő csak folytatta a tevékenységét. Meghúztam a ravaszt. A vére Sam arcába fröccsent. Már majdnem a földön volt. Nagyon sok vért veszít.
-Nyugi Sam, megmentelek. -Emeltem volna fel, amikor egy lövést hallottam, később éreztem. A hátam..meglőtték. Sam-re estem.
-Ross! Ne! -küszködött a halál árnyékában.
-Sajnálom. Szeretlek. -valaki megfogta a derekamat, és megfordított. Ezt nem hiszem el. Miért? Az az ember volt a bárban.
-Amiért megölted a fiamat. -felcsillant a szemem. Mielőtt tettem volna akármit is, Sam ennyit mondott:
-Tudom.
-Steve. Örülök, hogy találkoztunk.- szólt a némber. A pisztolyt Sam-re szegezte, majd fejen lőtte. Akkor törtem meg. Mielőtt szóltam volna, ránéztem az emberre, de csak a fegívert láttam magam előtt. Az utolsó kép amit láttam, egy golyó volt. Már nem hallok, nem látok, nem érzek semmit sem. Meghaltam. Minden, amiért küzdöttem, nem volt értelme. Próbáltam megakadályozni egy halált, de közben én haltam meg. Jobb is, hogy meghaltam. A gyilkos meghalt, legalább volt értelme Sam halálának. Sajnálom. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam megmenteni.
Köszi, hogy megtekintetted az utolsó részt, bízom benne, hogy tetszett. :) Csinálok majd egy "lezárást "a blognak, ha szeretnéd megnézni, látogass el újra :)
By:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése