Sziasztok!
Mint láthatjátok, van Chat a blogon :) Már régen szerettem volna, csak nem mondták meg, nem jöttem rá, de találtam egy blogot, ahol leírják, hogy mi, hogyan. Úgyhogy nagyon örülök ennek! :) Most már oda is üzizhettek!
Kattints IDE a linkért, ha szeretnél te is chat-et! :) Lehet, hogy nem érte meg ezt az egy bejegyzést, de mindegy :)
By:
Az előző részek tartalmából: Elmentek moziba. Beszélgettek a film közben. Mikor hazaértek, érdekes csevegést folytattak egymás között.
~Ross szemszöge~
Követtem fel az emeltre. Nem nagyon kellett volna, mert épp benyitottam, amikor öltözött. Nagyon nem láttam semmit, mert időben elkezdett sikítozni.
-Ú..bocsi.-feleltem az ajtó mögött.
-Nem gond....Kész.
-Oké, még szerencse, hogy időben sikítottál.-nevettem el magam.
-Igen. Na, aludjunk, mert holnap korán kelek.
-Nem is kelsz korán, péntek van.-értettem meg vele.
-Tényleg, akkor mindegy.-rántotta meg a vállát.
Lefeküdtem én is az ágyba, és elaludtam.
~Reggel, 10:35~
~Sam szemszöge~
Egy zajra lettem figyelmes. Gyorsan felkeltem, és lementem a lépcsőn. Ha jól láttam, Ross épp ügyködött reggelit készíteni.
-Hát te meg mit csinálsz?-kérdeztem meg, nem biztos, hogy jól láttam-e.
-Reggelit.-elejtette a serpenyőt.-Több, kevesebb sikerrel.
-Köszi, de nem kellett volna.-mentem oda a serpenyőhöz, és nyúltam érte, de ekkor Ross is ezt tette, és vajon mi lett? Igen, összeért a kezünk. Olyan mint a filmekben, mint amikor a lány sétál a folyosón, és neki megy a srác, majd egyszerre nyúlnak érte. Úr isten, mióta lettem én ilyen? Lassan emeltük fel a serpenyőt, és mint minden filmben, egymásra néztünk közben. Most mindenki arra vár, hogy megcsókoljon. De nem fog, mert tegnap megbeszéltük. Bár nem bánnám, de akkor is.
-Mikor mész?-szóltam, miután letettük az edényt.
-3-kor.-kaptam a rövid választ.
-És mikor pakolsz?
Nézett rá az órára.-Most.-futott felfelé az emeletre.
Én meg megcsináltam a reggelit. Nekem azért könnyebben ment, mint ahogy láttam Ross-t. 10 perc alatt kész is lettem, mert már megcsinálták előttem a tésztát. Addig elkezdtem nézni a tv-t, pizsamában, amit nem is vettem észre, hogy rajtam van. Ross fél óráig pakolt, amit nem értem hogyan, mert nem volt annyi cucca.
-Kész.-ugrott le az utolsó előtti lépcsőfokról, és jött be a nappaliba.-hát te nem akarsz felöltözni?-nézett rám kérdően, én meg végig néztem magamon.
-Ó bakker, elfelejtettem.-futottam fel.-Ja, meg amúgy is, te bent voltál.-szóltam, mikor már fent voltam. Gyorsan felöltöztem, és mentem le.
~14:30~
-10 perc múlva mennem kell.-pillantott az órájára.
-Rendben.-feleltem cseppet sem boldog arccal.
Felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépem, és megnéztem a Skype-ot. 3 olvasatlan üzenet Ash-től.
"Na? Mi történt a randin?""Már összejöttetek?""És mi van Cody-val?"-olvastam az üziket.
"Semmi. Nem, és nem is fogunk. Szakítottam vele."-válaszoltam sorrendben a kérdésekre.
Pár perc után elérhető volt. "Oké, megbeszélés!"-ennyit írt, és már videóhívást is indított.
-Szia.-köszöntem.
-Szia.-integetett is mellé.
-Mi a baj?-kérdezte, és ekkor bejött Ross.
-Sam, mennem...Ó, bocsi, nem akartalak megzavarni.-húzta el a száját.
-Ross, nem zavarsz. Gyere.-intette neki, hogy nem gond.
-Szia.-köszönt Ash-nek.-Ashley, ugye?-
-Igen, te meg biztosan Ross. Sam már sokat mesélt rólad.-Ross rám nézett, és én is.
-Figyelj, nekem mennem kell. Ha keresnél, a Holly Street-ben leszek 3-ig.-közölte.
-Oké.-mondtam szomorúan, de még mindig rá szegeztem a szemem.
-Szia.-köszönt el Ashley-től, és tőlem is. Megpuszilta a homlokomat, és már ment is el.
-Te normális vagy?
-Hogy érted?-húztam fel a szemöldököm. Persze csak az egyiket.
-Teljesen beléd van zúgva.-mondta lassan, hogy megértsem.
-Igen, tudom.
-Mi? Honnan tudod?
-Tegnap elmondta.-feleltem kissé unottan.
-És azt mondtad neki, hogy nem érdekel. Figyelj, látom, hogy mi történik. Ahogy egymásra néztek, akkor történik valami. Felrobban egy szikra. És ha szeretnéd, soha nem ég el.
-Mikor lettél te ilyen költői?
-Te is tudod, hogy miről beszélek, és érzed is. Mond csak, mi szimpatikus benne?
-Hát, nagyon kedves, ez tetszik. És megtudd nevettetni, amit Cody soha. Így ebből jön az, hogy eltudunk. Nagyon jól lehet elbeszélgetni vele. És még jól is néz ki. És..igazad van. Ahogy belenézek a szemébe, úgy érzem, hogy Ő az igazi. És nagyon cuki mosolya van. Igazad van, Ash. Én tényleg szeretem.-kaptam észhez.-Sietnem kell, még nem késő.-futottam ki a házból, egyenesen az utcához, amit mondott. Megnéztem az órámat, 14:58 volt rajta. Így hát minden erőmből futottam, amíg meg nem láttam a kocsit, és Ross-t.
-Ross!! Ross!!-kiabáltam neki. Meghallotta, mert megfordult. Odafutottam elé.
-Figyelj, nem volt igazam.-lihegtem.
-Hé,hé. Nyugodj le. Fújd ki magad.-rázogatott, mint egy idióta.
A 13.részt, olvastad, remélem tetszett! Ha tetszett, akkor komizz, oszd meg, és ha szeretnél, még fel is iratkozhatsz! Találkozunk a kövi részben. És, addig is Sziasztok!
By:
Az előző rész tartalmából: Ross és Sam úgy döntöttek, hogy elmennek moziba, mivel, holnap Ross elmegy.
~Ross szemszöge~
Sam-mel elkészülődtünk, és elindultunk a moziba. Út közben beszélgettünk.
-Szerinted milyen lesz?-kérdezte izgatottan.
-Szerintem biztosan izgalmas lesz.-mosolyogtam rá.
-Én nagyon szeretem az ilyen drámai, romantikus filmeket.
-Igen, én is így vagyok vele.-néztem rá egy pillanatra.
-Na, itt is vagyunk.-szólalt meg, mikor odaértünk.
-Igen. Ki vegyen jegyet? Csak vicceltem.-nevettem el magam.
Ő is nevetett, mire rájött, hogy miről is van szó. Megvettem a jegyet, és bementünk, és elfoglaltuk a helyünket, az utolsó sorban. Pár percet vártunk, míg mások is beértek a terembe, és elkezdték a filmet vetíteni.
-Josh. Kérlek ne hagyj el. Kérlek. Szeretlek! Sose hagytalak el.
-Elég, Angela. Nem hiszek neked. Eleget hazudtál, hogy ne bízzak meg benned soha többé.
-Sose hazudtam Neked, Josh. Miért nem lehet minden, olyan, amilyen régen?
-Nem akarok hallani felőled. Többé már nem.
-Ne!Ne!Ne!Ne!
-Szerinted mi lesz?-súgtam oda Sam-nek.
-Nem tudom. Szerintem Josh, előbb utóbb rájön,-nézett rám.-hogy az igazi Angela.-bámultuk egymást.
-Igen. Mindig is Angela-t választotta-néztünk egymásra, még mindig. Körülbelül 2 percen át nem mozdultunk. Nem néztünk ismét semerre, csak egymásra. Először én zökkentem ki, amikor meghallottam, hogy a filmben sírnak, mert Angela meghalt.
~Sam szemszöge~
Fel sem tűnt, hogy megy a film, mert annyira elmerengtem a szemeiben. Amikor elfordult, akkor kicsit elszomorodtam. Nem tudom, hogy miért, vagyis de! Tudom. Azért, mert hihetetlenül érzés fog el, amikor a szemébe nézek. Nagyon különös, mert még senkinél sem éreztem ehhez hasonlót. De lehet,hogy csak azért van,mert már volt ilyenben részem. Csendben zajlott minden a film végéig. Miután kiírták,hogy "The End" kérdeztem pár dolgot Ross-tól.
-Miért halt meg Angela?
-Mert nem bírta elviselni azt a kínt, hogy a barátja már nem lesz vele.
-Aha....és miért ölte meg magát Josh?
-Mert nem bírta elviselni,hogy a barátnője meghalt.
-Te aztán figyeltél.-löktem vállba,és elmosolyogtam.-És mi lett Tracy-vel?-kérdeztem.
-Te meg nem figyeltél.-mosolygott el Ő is.-Nem tudni,hogy mi lett vele,nem derült ki.
-Ja, tényleg,arra emlékszem.-gondolkoztam el.
-Emlékszel egyáltalán valamire?-nevette el magát.
-Igen, amikor elment Josh, és akkor néztünk egymásra.-válaszoltam és ismét egymásra néztünk.
-Komolyan, miért csináljuk ezt?-nevettem el magam, de még mindig ugyanott volt a tekintetem.
-Nem tudom, talán....-nyújtotta el.-nincs jobb témánk.-fejezte be azzal az írtó cuki mosolyával.
-De, van témánk. Amikor ezt csináljuk.
-Igen. Ez tényleg nagyon jó téma.-kuncogta el magát.
-Egyetértek. De most már menjünk.-biccentett a fejével, és közben elmozdult a haja.
-Ó, franca.-fogta, és elkezdte visszaállítani, ami nem végződött sikeresen.
-Nyugi, így is cuki vagy.-borzoltam össze a haját még jobban.
-Köszi. De na! Így nekem nem tetszik.-nyafogott.
-Nekem igen.-enyhén mosolyogtam rá, és indultam is előre....
Mikor hazaértünk:
-Na? Mit nézünk?-huppantam le a kanapéra, és elővettem a CD tokot.
-Még a mai nap után is néznél filmet?-ült le Ő is.
-Igen, mert a moziban a filmet alig láttam.
-És....mi terelte el a figyelmedet?-érdeklődött.
Ross-ra néztem, és rögtön tudtam, hogy Ő.
-Semmi különösön, csak épp gondolkoztam Cody-n.-hazudtam, nem volt más választásom.
-Hogy jutott eszedbe?
-Hagyjuk, nem lényeges.-zártam le a témát.
-Oké.
-Figyelj, én nagyon bírlak. Amióta megláttalak. És....nem várhattam tovább, hogy elmondjam.-nézett mélyen, de tényleg nagyon mélyen, legmélyebben a szememben.
-Ross, én is bírlak...csak nem úgy. Jó barátom vagy, nem akarok semmi bonyolultat.
-Oké, megértem.-szomorodott, ami teljesen érthető.
-Egyébként...mikor fekszünk le?-kérdeztem, mire már meguntam a CD-k nézegetését.
-Én le szeretnék, ellentétben veled.-már megint egy perverz mosolyt villantott, pont mikor először, amikor hozzám jött.
-Elnevettem magam.-Hülye!
-Most miér' nem lenne jó móka?
-Te tényleg meg tennéd?-néztem rá, már elég komoly fejjel.
-Most vallottam gyakorlatilag szerelmet Neked, szerinted nem?-a végét már majdnem elnevette, de azért hallható volt a hangján, hogy komolyan mondja.-Ne mond, hogy nem próbálnád ki!?
-Oké, zárjuk le.-ment fel az emeletre.
12.Rész, 1 felét olvastad! Remélem, hogy tetszett, és ha igen, akkor komizz, oszd meg, és fel is iratkozhatsz! Köszi, hogy elolvastad! És, találkozunk a kövi részben, addig is, Sziasztok!
By:
Az előző rész tartalmából:Ross és Cody kicsit bunyóba keveredett. Sam, elment a barátjához beszélgetni, de nem igazán beszélgetés lett a vége. Majd megvárta, míg Ross hazajön, és elmesélte, hogy mi is volt ott.
"-Hogy van a szemed?-kérdeztem.
-Meg van. Már jól gyógyul. Köszönöm, hogy megvédtél.
-Ugyan
már. Semmiség.-megpuszilta az arcomat, ami nagyon jól esett. Aztán még
mindig fölém volt hajolva, és csak néztük egymást..."
~Ross szemszöge~
Olyan fényes barna szemei vannak. Nagyon jó újra szerelmesnek lenni, főleg, ha ugyanarról a lányról van szó. Legalábbis, nekem ez tökéletes. Elmerengtem a szemeiben, egészen addig, amíg megszólalt a telefonom. Elhajoltam tőle, és felvettem a telefont.
-Haló?
-Ross, nincs már sok időd. Holnap el kell jönnöd.-felelte halál komolyan a doki.
-Mi? Mégis miért?-kérdeztem ijedten.
-Mert ha túl sokat vagy a múltban, akkor elfognak tűnni a dolgok.
-És mikorra kell visszamennem?
-Holnapra. Legkésőbb.-tette le a telefont.
-Hova kell visszamenned?-szólt Sam.
-Vissza oda, ahonnan jöttem.-fordultam vele szemben.
-És pontosan honnan jöttél?-állt fel a kanapéról, és elém jött.
-Mondtam, hogy nem idevalósi vagyok.
-Mi? Nekem mást mondtál.
-Nem. Vissza kell mennem Colorado-ba.-ki kellett találnom valamit, és ez volt a legjobb választás.
-Értem, és miért?-kérdezősködött.
-Mert segítenem kell egy ismerősömnek.
-Megyek veled.-fogta meg a kezem.
-Nem, nem jöhetsz, túl veszélyes.-simítottam meg a kezét.
-Akkor Te miért mész?-láttam, hogy mindjárt lepottyan egy könnycsepp.
-Mert megígértem.
-Visszajössz?-végig simult az arcán egy csöpp víz.
-Igen. Nem hagynálak el.-fogtam meg az arcát.
-Én sem.-mosolygott.
-Mennyi időd van?
-Holnap kell mennem.
-Már holnap?-kérdezte.
-Igen. De hé! Addig sok idő van.-álltam a helyzethez pozitívan.
-Jól mondod. Használjuk ki.-ugrott a nyakamba.
-Mit csináljunk?-kérdeztem az ölelés után.
-Na látod, most fogalmam sincs.
-Mit látok? Mindegy. Mondjuk....menjünk el moziba?-ajánlottam fel.
-Oké. És mit nézünk?-komolyodott el az arca.
-Nem tudom...nézzük meg a neten.....
-Hé, találtam egy párat. Hallgasd. "Az út a tiéd", "A sötét szoba", "Figyelj, szuperhős készenlétben", vagy a "Téged láttalak". Nos?
-Hmm.-hümmögött, és leült mellém, majd elolvasta a filmek tartalmát.-A Téged láttalak érdekesnek tűnik. Szerinted?-nézett a szemembe.
-Igen, egyetértek.-válaszoltam és közben csak Őt bámultam.
-Oké, akkor azt nézzük.-Ő sem nézett semerre, csak rám.
-Ezt nem tudjuk abbahagyni?-kérdeztem, de a végén elröhögtem magam.
-Mégis micsodát?
-Hát ezt.-még mindig bámultuk egymást.
-Mi az az ez?-nevette el magát, de még mindig nem mozdult a szeme.
-Hogy csak nézzük egymást. Percekig.
Nem szólt semmit.
-Örökké tudnálak nézni.-láttam, hogy erre a mondatomra elpirult. Egymás bámulását a telefon szakította félbe. Vagy negyedbe. Vagy háromnegyedbe. Vagy egészbe.
-Haló?-szólt a telefonba Sam.-Cody? Mit akarsz?....Mi? Dehogy megyek el!....Nem....Figyelj, hagyj békén....Nem kell megmagyaráznod semmit. Végeztünk....Ne mondj ilyet róla! Ő nem bántott, mint Te!...Hagyj békén, egyszer, s mindenkorra....Na szia!-nyomta ki a telefont. Gyorsan odafutottam hozzá, mert telefonálás közben fel alá járkált.
-Mikor bántott? Mi van?-támadtam le kérdésekkel.
-Amikor nála voltam, akkor megfenyegetett.
-Micsoda? Ezt miért nem mondtad el?-aggódtam, fogalmam sincs, mi történhetett abban a házban.
-Mert nem gondoltam, hogy felhív. És el akarom felejteni.-könnybe lábadt a szeme.
-És mit mondott?-tettem a lábára a kezem, jelezve, hogy megbízhat bennem. Gyengéd mosollyal tudatta velem, hogy tudja, megbízhat bennem.
-Azt mondta, hogy megmagyarázza, hogy miért mondott azt, amit. De engem nem érdekel.
-Ne félj, nem fog bántani. Nem hagyom.-érintettem meg az arcát, és mélyen, de tényleg nagyon mélyen a szemébe néztem.
-Tudom.-fogta meg a másik kezem, ami mellettem pihent.
-Szeretnél elmenni még moziba?
-Igen. Legalább kitisztítom a fejem.-halvány mosolyt küldött felém.-Mikor kezdődik?
-Ma, 18:00-kor.
-Akkor még van 1 óránk.-nézett a telefonján a kijelzőre.-Addig is...mit csináljunk?
-Nem tudom. Talán..segíthetnék nekem ruhát választani a mozira.
-És az fog fél óráig tartani?-emelte fel a szemöldökét.
-Igen. Nagyon alapos vagyok.-kacsintottam rá, és gyorsan mentem fel az emeletre. Jött utánam, igazából futott. Mikor befutottam a szobába, Sam is nagy erővel szaladt be, és nekem ment, végül ráestünk mindketten az ágyra. Vajon mi lett a vége? Persze, hogy nevetés. Miután kiröhögtük magunkat, Sam kipakolta a gardróbját, és mutogatta a ruhákat. Én meg csak:
-Ez túl laza, ez túl estélyi, ez túl pöttyös, ez túl csíkos, ez mi?, ez túl buggyos, ez túl fura, ez túl izés, ez túl nadrágos, ez túl szoknyás, ez túl színes, ez túl...ezt temetésre vetted?, ez túl hippis, ez túl punkos, ezen túl sok bigyó van, ez túl egyszerű, ez túl rongyos, ez túl mű, ez túl gyönyörű. Igen, ez az. Nagy nehezen, de kiválasztottuk a legjobb ruhát.
Ezután megcsinálta a haját, meg még mást is.
Ez lett volna a 11.rész, remélem, hogy tetszett. +van egy oldal, a "Részek" mellett, hogy "Blog(ok)" biztosan sokaknak már feltűnt. Nem mondok el róla semmit, akit érdekel, az megnézheti. Ha tetszett a rész, akkor oszd meg, iratkozz fel, és komizhatsz is. Ennyi. Találkozunk a kövi részben, addig is, Sziasztok!
By:
Sziasztok!
2 hírrel szolgálhatok. Az egyik nem jó hír, de a másik igen. Na, melyikkel kezdjem??? :) Na??? Oké, akkor kezdem a rosszabbik hírrel:
-Elég sokáig nem lesz rész...azt hiszem.....6 napig...kb. :( bocsi, de majd bepótolom őket. És nemsokára vége a blognak :(
Jó hír!!!:
Nemsoká vége lesz az 1. évadnak, DE! LESZ 2.ÉVAD! Akár szeretnétek, akár nem :) Kérnék ajánlásokat, hogy hogyan jelezzem a 2. évadot.
És,találkozunk a 11.részben! Addig is, Sziasztok!!
By:
Az előző rész tartalmából:Ross elvitte a lányt egy vacsorára. Nagyon jól alakult, egészen addig, amíg meg nem jelent Cody.
"-Ez a tied.-nyújtottam át. Kinyitotta, és láttam, hogy nagyon megörült neki.
-Köszönöm.-megölelt, szinte a nyakamba ugrott.
-Nagyon szívesen.-öleltem át.
-Sam!-futott oda hozzánk Cody. "Ünnep rontó"-gondoltam."
-Mit csinálsz itt?-kérdezte Cody.-Emiatt a köcsög miatt ráztál le?-nézett rám kihívóan.
-Vigyázz a szádra.-szóltam rá, bár nem éreztem annyira keménynek magam.
-Mert? Mi lesz? Beversz egyet?-állt elém, és szorítgatta az öklét.
Nem tudtam megszólalni.
-Cody, állj le.-mondta a srác barátnője.
-Nem, nem állok le.-emelkedett fel a hangja.
-De! Leállsz.-löktem rajta egy kicsit. Már nagyon bedühödött, és már akkorát lökött, hogy elvágódtam a fűre. Nem törődve ezzel, felálltam, és nekimentem.
Sam-nek még időben sikerült beavatkozni, hogy ne verjük szét egymást.
-Cody, holnap beszélhetnék veled?-kérdezte.
-Igen. 3-kor várlak.-felelte Cody, és elment, mielőtt Sam vissza tudott volna szólni.
-Jól vagy?-húzott fel a földről.-Juj, a szemed. Nézte, ami körül kicsit piros folt volt.
-Nem igazán.-fogtam be a kezemmel a szemem körül, nehogy valamit írjanak esetleg egy újságban.
-Gyere, menjünk.-fogott meg a csuklómnál fogva, és elvitt a kocsiig, majd betett. Természetesen Ő vezetett.
-Majd azt mondom, hogy lebetegedtél.-válaszoltam.
-Tessék?
-Amikor átmész Cody-hoz, és lekésed a munkád.
-Ja. Rendben, köszi.
Hazaértünk, és lefeküdtem az ágyra, Sam meg mellettem ült a kanapén, és úgy néztük a filmet. Miután vége lett a filmnek, lefeküdtünk aludni.
~Másnap, 15:00~
~Sam szemszöge~
Odaértem Cody-hoz. Bekopogtam. Pár pillanat után kinyitotta.
-Szia.-köszönt.
-Hali.-léptem be, miután arrébb állt az ajtóból.-Miért akartál beszélni velem?
-Te is tudod. Gyere, menjünk be a nappaliba.-intett.
Lepakoltam amit hoztam, és mentem utána. Leültünk a kanapéra.
-Miért voltál vele?
-Mert el szerettem volna menni, meg azért csinálta, hogy megköszönje, hogy befogadtam. Most én kérdezek. Miért kellett behúzni neki?-emelkedett fel, és közben mélyült a hangom.
-Mert elvette a barátnőmet.-már nagyon a kiabálás határán volt.
-Nem vette el! És nem tudom, hogy meg tudom-e bocsátani neked ezt.-halkultam el.
-Mi az, hogy nem tudsz megbocsátani a barátodnak?-állt fel, és már tényleg üvöltözött velem.
-Nem hagysz más választást.-álltam fel én is.
-Ne merészeld! Mert esküszöm, nem tudom, mit csinálok veled.-fogta meg jó szorosan a csuklómat, és fenyegetett.
-Hagyj!-húztam ki a keze közül a csuklómat.
-Ne hozd a legrosszabb döntést.-felelte, már lágyabban.
-Azt a döntést hozom, amit én akarok.-mondtam szúrós szemmel, és elmentem.
A kávézóba már nem mentem, mert állítólag beteg vagyok. Ezért indultam haza. Út közben még elgondolkoztam:"Miért? Miért volt olyan a tegnap, amilyen? Mi lett volna, ha Cody nem jelenik meg? Talán történt volna valami? Biztos vagyok benne..." Hazaértem és ledőltem az ágyra.
~16:00~
Ross megérkezett. Adtam neki egy kulcsot, hátha én nem leszek itthon, mikor megérkezik.
-Szia. Mi történt.-lépett be az ajtón. Én nem szólaltam semmit, csak feküdtem.
-Hahó. Mond már, mi történt.-lépett be a szobába. Mikor meglátott, rögtön odament hozzám, és leguggolt, mintha a halálom szélén lennék.
-Nem úgy ment, ahogy terveztem.-néztem rá, és csak megfosta a kezemet, és gondoskodóan figyelt. Nagyon kedves ez tőle. Nagyon jó barátom.
-Mikor, a szemedbe nézek, olyan, mintha mindig is ismertelek volna.-mondta lágyan, és tűrte a szeme előtt álló hajtincseit, ami nagyon cuki volt. Ekkor eszméltem rá, hogy Ő lesz az, akiben mindig is megbízhatok.
-Igen, én is ezt érzem.-szorítottam meg a kezét.-Köszönöm.
-Akarsz róla beszélni?-kérdezte árva szemekkel.
-Elmentem, majd elkezdtünk beszélgetni, hogy miért vettél el tőle. Majd megfenyegetett, hogy ha nem bocsátom meg neki amit tett, akkor nem lesz kegyelem.
-Igen, ezt észrevettem.
-Hogy van a szemed?-kérdeztem.
-Meg van. Már jól gyógyul. Köszönöm, hogy megvédtél.
-Ugyan már. Semmiség.-megpuszilta az arcomat, ami nagyon jól esett. Aztán még mindig fölém volt hajolva, és csak néztük egymást...
Ennyi volt, a 10.rész! Ez most másmilyen volt, nem azért, mert a 10.részt írtam, hanem ez csak véletlenül jött :) De...remélem tetszett! Ha tetszett, SZAVAZZATOK, ha nem, akkor is, és iratkozzatok fel, küldjetek megjegyzést, és osszátok meg, ha úgy tetszik! :)
És,találkozunk a kövi részben! Sziasztok!
By:
Az előző rész tartalmából: Kicsit furán ébredtek fel a fiatalok, de azért sikeresen eljutott Sam a suliba. A jóképű szöszi elhívta Sam-et vacsorázni,amire a lány igent mondott. Délután Sam körbevezette Ross-t a városban. Elkéstek a munka helyről. Ross vett egy nyakláncot, a jövőbeli barátnőjének.
~Sam szemszöge~
Felmentem a szobámba, és
előkerestem a ruhát, amit felveszek a vacsira. Nagyon izgatott vagyok.
Emlékszem, utoljára akkor voltam ilyen izgatott, mikor Cody-val mentem
az első randira. De..persze ez nem randi, hanem barátként megyünk el.
Úgy hallottam az az étterem, a legjobb a városban. De mikor megyünk oda?
Lemegyek, megkérdem Ross-t. Mikor leértem, Ross éppen öltözött.
Mármint..csak a pólóját vette át, és épp láttam az izmos testét. :3
Várjunk!
Mi? Az oké, hogy izmos a teste, és állati jól néz, és úgy megtapogatnám
a kockás hasát, és olyan szexi ilyenkor....de nekem van barátom. Ross
épp készült felvenni a pólóját, de meglátott.
-Szia. Mi a helyzet?-vette fel a pólót a kanapéról, és hajtogatta ki.
-Ö...-nem
bírtam megszólalni, annyira elvakított a teste. :3 Mire észbe kaptam,
rögtön folytattam.-Azt szerettem volna kérdezni, hogy mikor is megyünk
vacsorázni?-próbáltam másfele nézni, de lehetetlen volt.
-6:45-kor indulunk.-válaszolt, és felvette a pólóját.
-Rendben, akkor én megyek.-mutogattam az emeletre, és felmentem. becsuktam magam után az ajtót, és írtam a barátnőmnek.
-Szia.
Ash, képzeld. Megismerkedtem egy tök helyes sráccal, aki itt lakik
nálam, és az előbb vette át a pólóját, és annyira hűha.-írtam le neki
mindent..vagyis, majdnem mindent.
-Szia. Sam, hé, lassíts. Hogy hívják?
-Ross.
-Cuki név. Hány éves?-támadott le a kérdéssel.
-Annyi mint én. Szőke, ami irtó cukin áll, a barna szeméhez. És, elmegyek vele vacsizni. :)
-Az tök jó! :) És mi van Cody-val? Ezek szerint te belezúgtál.
-Mi?
Nem. És még mindig Cody a csúcs. Jól van, elköszönök, mert mindjárt idő
van. Szia.-elköszöntem tőle, és kikapcsoltam a mobilom.
Elkezdtem készülődni. 18:40-re kész is lettem mindennel. Lementem Ross-hoz, aki már várt rám.
~Ross szemszöge~
-Woow. Gyönyörű vagy.-dicsértem meg.
-Azért Te se vagy kutya.-nevetett.-Köszönöm.
-Miss Hill.-nyújtottam a kezem.
-Mr. Lynch.-fogta meg a kezem, és belém karolt.
Elmentünk az étterembe, és pont időben értünk oda.
-Üdvözlöm, Ross Lynch névre kértem foglalást 7-re.-mondtam a pincérnek.
-Igen, megvan. Kérem, tartsanak velem.-követtük a pincért.
-Elvezetett
minket egy külön helyre, kint, a szabadba, mindenki elől. Épp nemsokára
megy le a nap. Tökéletes időpontot választottam.
-Azta! Ez gyönyörű!-ámuldozott.
-Igen, és romantikus is.-szólt a pincér.
Leültünk egymással szemben.
-Italt mit hozhatok?
-Én egy mojito-t kérnék.-válaszolt Sam.
-Én is.-leadtuk az italokat.
Gyorsan ki is hozta, és megkaptuk az étlapot.
-Te mit szeretnél előételnek?-forgattam az étlapot.
-Azt hiszem...gyümölcs levest.-mosolygott rám.
-Hmm...az fincsi. Tudod mit? Én is olyat kérek.
-Jól van, fő ételnek...én eszek palacsintát.-feleltem.
-Hmm...az fincsi.-hangsúlyozta, pont ahogy én.-Tudod mit? Én is azt kérek.-utánzott, de közben nagyon aranyos volt.
-Rendben.-nevettem.
Nem is kellett sokat várni, ismét kijött a pincér....Bemondtuk a rendelésünket, és tovább beszélgettünk.
-Milyen bandában is játszol?-érdeklődött.
-Az R5-ban. Pop-rock zenekar, de inkább pop.
-Majd meghallgatom.
-Ha szeretnéd, majd játszhatok is egyet.
-De hogyan? Nincs itt gitárod.
-De a tesóimnak van.-mosolyogtam rá, újra.
-Kihozták a előételt.
-Köszönjük.-köszöntük meg kánonban.
Nagyon fincsi volt. Nem sokkal később, megjött a nagy kedvenc: a palacsinta, ami mennyei volt. Az étterem után, elsétáltunk a parkba. Nagyon szép volt a napnyugta.
-Van még más is.-hajoltam hozzá, mikor épp a naplementét néztük.
Felém fordult, és én elővettem egy kis dobozkát.
-Ez a tied.-nyújtottam át. Kinyitotta, és láttam, hogy nagyon megörült neki.
-Köszönöm.-megölelt, szinte a nyakamba ugrott.
-Nagyon szívesen.-öleltem át.
-Sam!-futott oda hozzánk Cody. "Ünnep rontó"-gondoltam.
Ez volt a 9.Rész! Remélem tetszett, ha igen, iratkozz fel, oszd meg, és írj kommentet. Köszi, hogy elolvastad! KÉRLEK, HOGY SZAVAZZ!!! Nagyon megköszönném. A bevezetőt, (ami az előző rész tartalma)nem tudtam átváltoztatni a betűtípust,mert azt telóról írtam. Bocsi. :( Találkozunk a kövi részben! Sziasztok!
By:Cleo
Az előző rész tartalmából: Ross sikeresen a kávézó pincére lett, Sam mellett. Hazudott neki, hogy nincs hol laknia, így hát estefelé átment Sam-hez, és ott aludt nála.
~Reggel~
Előbb felébredtem, mint a mellettem fekvő lány. Álmában biztosan átkarolt,mert még mindig ugyanott volt a keze. Nem mocorogtam, nem akartam felébreszteni. 5 perc után felébredt, és nem értette a dolgot. Lassan kihúzta, hogy ne ébredjek fel.
Megvártam, míg távozott a keze, és felébredtem. Odafordultam hozzá, de ő felállt.
-Hány óra?-kérdeztem álmos tekintettel.
-8:00. Fél 9-re kell beérnem a suliba.-nézegette a telefonját. -Egyébként...jól aludtál?-kérdezte, közben beágyazott a saját felén.
-Csodásan.-mosolyogtam rá, és egy pillanatra rám nézett. 5 másodpercig bámultuk egymást, és kizökkent, mikor szólt a telefonján az ébresztő.
-Most..mennem kell készülődni.-szorította meg a telefonját, és vitt magával ruhákat.
-Jól van.-válaszoltam halkan, és visszadőltem az ágyra. Egyből elment a fáradtságon, mikor épp a terven gondolkodtam: "Ma elhívom vacsorázni, amiért befogadott."
9:27-ig telefonoztam, jó sokáig. Majd, olyan ötletem támadt, hogy veszek Sam-nek egy nyakláncot. Igen, odaadom a vacsora közben...vagy előtt...vagy utána...ezt még eldöntöm.
~14:30~
Hallottam, hogy valaki kinyitja, és bezárja az ajtót. Lementem, hogy megnézzem ki az. Természetesen Sam-re tippeltem, és mily meglepő, ő is volt.
-Hali.-értem a lépcsőfok legaljára.
-Szia. Mit csináltál?-kérdezte, és közben tette le a táskáját.
-Telefonoztam, tv-ztem, és vártalak. Hogy ment a suli?
-Egész jól. Figyelj...említetted, hogy még új vagy a városban, és...gondoltam, körbevezetnélek.-mondta félősen.
-Az király lenne.-mosolyogtam.-Én meg arra gondoltam, hogy megköszönöm, hogy befogadtál, és elvinnélek ma vacsorázni. Persze, ha van kedved.
-Az a helyzet, hogy ma Cody-val mentem volna valahova, de lemondom. Rendben. Szívesen megyek el vacsorázni. de...
-Ez nem randi.-fejeztem be a mondatát.
-Okés.-mosolygott, és elment átöltözni kényelmes ruciba.
Lejött, és elindultunk a városba.
-Még így is jól nézel ki.-hajoltam mögé. Erre elmosolyodott.
-Gyere, először menjünk a parkba.-húzott a csuklómnál fogva.
-Hé, lassíts.-húztam vissza magamhoz, elém. Közel voltunk egymáshoz, de Sam elnevette magát, és ment tovább. Hamar odaértünk, és leültünk egy padra.
-Mesélj magadról.-szóltam hirtelen.
-Nincs testvérem, itt születtem, itt nevelkedtem. Anyám, elvált apámtól, azóta nem láttam aput. Régen volt, 10 éve. Cody az első igazi szerelmem. És remélem, hogy ő is marad.
-Ebben nem reménykednék.-motyogtam.
-Hogyan?
-Semmi. Én Colorado-ban születtem, de idejöttünk, hogy építhessük a karrierünket. Így elkezdtünk zenélni, énekelni, és egy banda lettünk. 3 testvérem van: Rocky, Riker, és Rydel.
-Aha, akkor ők a mi.
-Igen.-bólogattam.-Na? Hova megyünk el még?-tereltem a témát.
-Nem tudom, templomba nem akarsz menni, és mindjárt kezdődik a műszakunk.-nézett az órájára.
-Gyere, szerintem induljunk.-állt fel a padról.
-Rendben.-mentem én is.
15 perc alatt odaértünk, mert folyton hülyéskedtünk, és sikeresen is elkéstünk.
-Ross, Sam! Gyertek velem!-mutatott ránk Henry, és bement az irodába. Vagy..valami olyasmi volt.
-Késtetek 5 percet.-mutatta az ujjain.
-Elnézést kérek Henry, csak fel kellett hívnom anyukámat, mert volt egy kis félreértés, ezért kértem Sam-et, hogy várjon meg.-magamra kentem a késést. Sam csak bólogatott.
-Értem. Jól van. Többször ne forduljon elő.-felmutatta az ujját...
-Miért védtél meg?-fordult felém.
-Mert a barátom vagy.-néztem mélyen a szemébe, és elhúztam a számat.
-Köszönöm.-ment ki a pulthoz. követtem én is. Felvettük a kötényt, és mentünk kikérdezni a vendégeket....Munka közben néha egymásra néztünk, és mindig elmosolyogtunk. Néha akár 10 másodpercig is bámultuk egymást...
Munka után egyből kaptam a telefonomat, és felhívtam a "Clau's Restaurant" éttermet, ahova lefoglaltam az asztalt, 7-re. Sam kicsit később jött ki, és még jó is, mert nem hallotta, hogy mit mondok a telefonba.
-Ó, azt elfelejtettem megkérdezni, hogy mikor is megyünk vacsorázni?-tette be a táskájába a dolgait.
-7-re.
-Rendben. Tudod mi a fura?-nézett rám.
-Mi?-mosolyogva mondtam.
-Hogy nem kell értem jönnöd.-kuncogott.
-Igen. Aranyosan nevetsz.-dicsértem meg, és villantottam egy enyhe mosolyt felé.
-Köszi. Te is.-követte a példámat. -Mehetünk?
-Nekem még el el kell mennem valahova, majd megyek.
-Rendben, de azért siess.-indult el, út közben, még visszamosolygott rám.
Jól van, el kell mennem egy ékszerboltba. A legközelebbi nem volt messze, 1 sarok. Oda is mentem, vagy inkább sprinteltem. Bementem az üzletbe, és nagyon kedves bácsi volt a pultnál. Körbenéztem, és megláttam, azt, amit tudtam, hogy meg kell, hogy vegyek.
Sikeresen megvettem, és eltettem biztos helyre. Majd hazaértem, és köszöntem Sam-nek, és leültem a tv elé.
A 8.részt olvastad, remélem, hogy tetszett! :) Ne felejtsetek el SZAVAZNI, nagyon megköszönném. :) Ha tetszett, oszd meg, esetleg fel is iratkozhatsz, és véleményezhetsz is! És,találkozunk a kövi részben! Sziasztok!
By:Cleo
Az előző rész tartalmából: Ross bekerült a börtönbe. Furcsábbnál érdekesebb emberek voltak ott, rajta kívűl. A srácok nem tudták mit csinál, minden eszükbe jutott, kivéve, az a hely, ahol volt. Szerencsére nagy nehezen, Ross távozott a helyszínről.
~Kedd reggel~
Nagy volt a világosság a szobában, ezért is ébredtem fel előbb. A telefonom nem volt a szobában, biztos a nappaliban hagytam. Felültem az ágyra, és láttam előttem egy gatyát, meg egy pólót. Ezt biztosan nekem rakták ki. Így hát felvettem, és lementem egy kis reggeliért. Megnéztem a telefonom, 9:13 volt kiírva. Jajj ne! Már csak 6 napom van, hogy elcsábítsam Sam-et. De fura volt kimondani. Jól van, a terv a következő: Ashley-vel össze kell hoznom Cody-t, de előtte össze kell barátkoznom Samantha-val...Elkészítettem a reggelim, megettem, és 14:30-ig gitároztam és énekeltem. Megjöttek a skacok, és odamentem Riker-hez.
-Eltudnál vinni egy helyre?-kérdeztem.
-Miért?-húzta fel a szemöldökét.
-Mert meg kell szereznem a jövőbeli barátnőmet.-meséltem el.
-És ez miért olyan fontos?-érdeklődött a nővérem.
-Ezért is vagyok itt! De ha nem lesz a barátnőm, akkor nagyon nagy gond van. Én szeretem Őt, és nem hagyhatom, hogy olyannal legyen, aki nem hozzá való.-adtam ki magamból, amit már régen szerettem volna.
-Ja. Tényleg.-bólogatott Rydel.
-Jól van tesó. Gyerünk.-ment a bejárati ajtó felé.
-Oké....-nyújtottam el.-de csak 15:00-kor kell mennünk.
-Ja. Jó.-megrántotta a vállát, és leült tévézni.
~15:00~
-Rik! Gyere!-kiabáltam a tesómnak, aki épp fentről jött le nagy nehezen.
-Jövök.-szólt nagyon halkan.
Felvettük a ruhákat, és szálltunk be a kocsiba. Elég lassan vezetett, így rá kellett szólnom.
-Siess már. Lemegy a nap, mire odaérsz!-kezdtem idegeskedni.
-Nyugi már! Minek kell rohanni.-csillapított le, ami kicsit sem sikerült.
-Nem, nincs nyugi! Már 15:10 van!-néztem a kijelzőre-És sietnünk kell, mert Sam csak 16:00 óráig dolgozik!-kaptam fel a vizet még jobban.
-Ha így állsz elé, biztos orrba b*szod, ha hozzád szól, és akkor össze fossa magát.
-Igen, az lehet. Igazad van. Bocsi.-hajtottam le a fejem, jelezve, hogy sajnálom.
-Semmi gond. Megértem.-nézett rám egy pillanatra. Az út hátralevő részét csendben folytattuk, azaz 2 percig, mert odaértünk.
-Megvársz?-szálltam ki a kocsiból.
-Hülye vagy? Nem fogok 40 percen keresztül várni rád.-hajtott is el, nem várta meg míg válaszolok. Ajjaj! A telefonom ott maradt. Na mindegy. Na! Az lesz, hogy: Összeismerkedek a tulajjal, összebarátkozok Sam-mel, és azt mondom neki, hogy nincs hol laknom, és lehet, hogy felenged magához. :3 Oké, már kész is a terv. Jól van....mély levegő, és nyomás. Bementem az ajtón, és megkerestem a tulajt.
-Jó napot! Ross Lynch vagyok, és a munkára jelentkeznék.-feleltem nagy mosollyal az arcomon, hogy elhiggye a mesémet.
-Üdvözlöm, Mr. Lynch, de nincs szükségünk több pincérre.-felelte...Henry. Ez volt kiírva a névtáblájára.
-Pedig, nézze meg milyen sokan vannak.-néztem körbe, és alig voltak. Amikor meglátott pár tini lány, azonnal odajöttek, és az egész utca kintről, amikor meglátott egy rakás lány, odagyűlt körém autogramért, fényképért.
-Na látja.-szorítottak oda a lányok a pulthoz, de azért odatudtam nézni a főnökre.
-Jól van! Fel vagy véve.-adott egy pacsit Henry.
Nagy nehezen sikerült leráznom a lányokat, és odamentem Sam-hez, aki épp szünetet tartott.
-Szia. Ross vagyok, az új pincér.-mutatkoztam be, és nyújtottam a kezem.
-Örvendek, én Samantha vagyok, de csak simán Sam.-mondta kedvesen, és kezet ráztunk.
-Szívesen megismernélek.-mosolyogtam rá.
-Én is Téged.-követte a példámat.
-Ross, és Sam...ma előbb bezárunk, technikai okok miatt. Ne haragudjatok. Találkozunk holnap.-jött oda hozzánk Henry.
-Rendben. Szia.-köszöntünk el egyszerre, és kimentünk a kapun.
Én megálltam, miután kiértünk az utcára. Sam kérdően nézett rám.
-Te nem mész haza?
-Tudod....új vagyok, és nincs hol laknom.-hajtottam le a fejemet, bízva, hogy megsajnál.
-Hé.-fogta meg a vállam.-Akár lakhatsz nálam is.-ajánlotta fel.
-Azt megköszönném.-mondtam, és megfogtam a fezét, ami a vállamon pihent.
-A cuccod?
-A..kocsiban.-vágtam rá egyből.-Nem itt van, hanem kicsit messzebb. A testvérem talált magának házat, és nem hajlandó megosztani velem. Most Ő engem vár a kocsiban. Csak az a baj, hogy messze van, és nincs itt a telóm.-próbáltam valamit hirtelen kitalálni. Azt se tudtam mit mondok, csak jött se belőlem.
-Odaadom az enyémet.-kotorászott a táskájában.-Ó, és itt a cím, hogy hova kell jönnöd. Ha meg vagy, jöhetsz át hozzám, és itt van a teló számom is, és a telefonom.-adott egy cetlit, amire rá voltak írva az információk, és a telefonját is átnyújtotta.
-Örök hála.-szorítottam meg a cetlit, és felhívtam Rikert.
-Szia. Gyere értem.
-Oké, máris ott vagyok.-tette le.
-Köszi.-adtam neki vissza a mobilját, és elindult hazafelé.
-Este.-kacsintott vissza rám, erre én csak intettem.
10 percen belül Rik is megérkezett. Beszálltam a kocsiba, és indultunk is haza. Út közben mindent elmeséltem. Mikor hazaértünk, felmentem a szobámba, és összepakoltam. Mire leértem a bőrönddel, (ami tele volt Rocky ruháival) mindenki értetlenül nézett rám.
-Majd Riker elmondja. Óh, és mondjátok meg anyuéknak is.-közöltem velük, és vettem a kabátomat, és a cipőmet, és elindultam Sam-hez. Tudtam, hogy hol lakik, de ha elmondom, akkor furcsállta volna. Gyorsan odaértem, és leparkoltam a kocsit. Kivettem a bőröndömet a csomagtartóból....Kopogtam az ajtón. Úgy körülbelül 18:30 lehetett. Sam kinyitotta, és beengedett.
-Rendben, vetkőzz le, és megmutatom a házat.-mondta. Erre én egy perverz mosolyt villantottam.
-Nem úgy értem.-komolyodott el az arca, és én elnevettem magam. Végül értette a viccet. Körbevezett, ami igazából felesleges lett volna, mert ismertem a házat, de nem baj. Megnéztünk egy filmet, és utána mentünk fel a szobába. :3 Sam-nek nincsen vendégszobája, ezért egy francia ágyon alszunk. Biccentettem egy kis helyiségbe, ahol át tudok öltözni. Elfogadta. Bementem a kis szobába, behúztam a paravánt, de nem teljesen, hogy azért lásson ezt-azt. :3 Végül kijöttem.
-Ez nem gond neked?-mutattam végig magamon, amikor egy alsóban voltam. Úgy láttam, hogy elfogadta, hogy így fogok mellette aludni. Ő is átvetkőzött, és befeküdtünk az ágyba. Még beszélgettünk, jókat nevettünk, és elaludtunk.
A 7.részt olvastad! Remélem, hogy tetszett. Próbáltam ebbe (is) egy kis poént belecsempészni. És kicsit perverz rész is lett. :) :3 Szerinted túl részletes volt? Írjd meg komiba, hogy ez tetszik-e, vagy sem. Elfogadok tanácsokat, úgyhogy, ha van tanácsolnál bármit, amitől jobb lehet a blog, akkor megköszönném. Akár komiba, akár e-mailbe is küldheted :) Ha összességében tetszett a rész, akkor iratkozz fel, oszd meg. +Feltettem egy kérdést, ha szavaznál, örülnék neki. Köszönöm, ha szavazol! És, a kövi részben találkozunk! Szia!
By:Cleo
Az előző rész tartalmából: Főszereplőnk egyedül maradt otthon délutánig, amíg meg nem jöttek a srácok a suliból. Eközben Ross eldumálgatott az anyjával, és a dokival. Épp úton volt a kávézó felé, ahol Sam dolgozni fog, amikor megállította egy rendőr...
"
-Kérem, a személyiét.
Jajjaj. Most nagyon bajban vagyok...."-gondoltam.
-Tessék?-tettettem úgy, mintha nem hallottam volna.
-Kérem, a személyijét, és a jogsiját is.-utasította. Már kevésbé barátságosan. Igaz, az elején se volt barátságos, most meg főleg.
-Rendben.-kotorásztam a zsebemből ki, és megrezzenve odaadtam.
-Köszönöm. Minél alaposabban nézte meg, annál jobban féltem.
-Mr....-nézett rá a képem melletti névre.-Lynch.-emelte fel a fejét.-Le kell tartóztatnunk, mert még nem szerezte meg a jogosítványát.
-Mi?-néztem rá, erre odanyújtotta nekem a kis kártyámat. Igaz, megvolt a jogsim, de az e évi dátum volt rajta , azaz 2013. Csak az a furcsa, hogy én 2014-ben szereztem a jogsimat. Akkor átíródott? Nem értem ezt az időutazást.
-Kérem, szálljon ki a kocsiból.-nyitotta ki az ajtót. Kiszálltam, és beültem a rendőrautóba. 10 perc alatt ott is voltunk a rendőrségen. Kinyitották nekem a kocsit ajtaját, és indultam velük befelé az épületbe. Ahogy mentem végig a folyosón, egyre ijesztőbb embereket láttam, akik ütögették az öklüket, és "kinyírlak" fejet vágtak. Olyan volt, mint egy horrorfilm. Hátborzongató volt az a hely. Amikor körbenéztem, eldöntöttem, hogy én ide soha többet nem megyek be. Végül elérkeztünk a "kedves" urakkal a cellámig. Betessékeltek, de még mielőtt elmentek, kérdeztem valamit:
-Mikor telefonálhatok?-érdeklődtem.
-Majd 5 órakor, ha addig a szüleid nem telefonálnak.
-Higgye el, nem fognak.-motyogtam.
-Hogy mit mondtál?-kérdezte az előttem lévő élőlény, aki nem túl kedves mosolygással kérdezte.
-Semmit.-ijedtem meg.
-Hát ne is! Mert ha még egyszer hozzám szólsz, kitekerem a nyakad! Megértetted?-össze vissza köpködött, még az arcomra is ment a nyála, és közben szorongatta az öklét. Szerintem még egy oroszlánt is fellök azzal, hogy felemeli a kisujjával. Ijesztő ez a hely. Azt hittem, hogy nem olyan gáz, mint a filmekben. Hát nem is, még szarabb.
~Eközben otthon~
-Hé, srácok, szerintetek mit csinál most Ross?-kérdezte Rydel.
-Biztos most nyal-fal valamilyen lányt.-válaszolta Riker.
-És ha nem?-kérdezte ismét Rydel.
-Jaj, nyugi már nővérke.-szólt Rocky.
-kb.1 órája ment el. Mi történhet? Elkapja egy zsaru?-viccelődött Ratliff.
-És ha igen?-aggódott Delly.
-Jaj, ugyan már. Ross nem tűnik bajkeverőnek.-feltételezte Riker.
-Ja, ez igaz. Nem is tudom, miért aggódom.-dőlt hátra Rydel, és nézte ahogy a fiúk játszanak.
~Majdnem 2 órával később, a rendőrségen~
Ültem az ágyon. Nem is bírtam gondolkodni, egyedül csak arra gondoltam, hogy csak jussak ki erről a helyről.
-Mr. Lynch?-kérdezte az egyik őr. Vagy..nem tudom ki.
-Igen.-válaszoltam jókedvűen, és odamentem az ajtóhoz, a pasassal szembe.
-Telefonálhat.-mondta ki számomra az örömhírt. Kiengedett, és elvezetett előre, ami felesleges volt, mert már ismertem a járást. Leültem a székre, és odatett elém egy vezetékes telefont.
-5 perce van.-felelte, és ment a dolgára. Mintha ennek olyan sok dolga van. De...várjunk! Kit hívjak fel? Az anyámat nem lehet, mert fogalma sincs arról, hogy én vagyok a fia, a barátnőmet nem lehet, mert is a barátnőm...akkor a testvéreimet. Lássuk csak...kinek tudom a számát. Ell-ét tudom, de ha felhívnám, akkor el se hinné, hogy itt vagyok, és lerakná a mobilt. De a többiekét nem tudom. Furcsa mi? A saját testvéreim számát nem tudom megjegyezni. Nehéz 5 embernek kívülről fújni a telefonszámát. Oké, akkor az lesz, hogy: felhívom Ell-t, és elmondom neki, hogy adja oda Delly-t Oké, ez jó lesz. Bepötyögtem a számát, de szerencsémre, nem vette fel. Mit csinál, wc-zik? Remélem, hogy majd visszahív. De nem hívott, és lejárt az időm.
-Mr. Lynch, lejárt az ideje.-jött hozzám ugyanaz a pasas, és volt neki egy ilyen felfele kunkorodó bajusza. Gondolhatjátok, eléggé vicces volt. Alig bírtam ki röhögés nélkül.
~Otthon~
-Sziasztok!-jöttek haza a szülők.
-Hali.-köszöntek.
-Hé, az előbb hívott valamilyen ismeretlen szám.-szólt váratlanul Ell.
-És miért nem vetted fel?-dorgálta Delly.-Ja, persze. Wc-n voltál.-forgatta a szemeit.
-És akkor? Néha ki kell engedni a fáradt gőzt.-mondta halál komolyan Rat.
-Hívd vissza.-utasította Rik.
-Oké.-nyomkodta a mobilját, és a füléhez tette.
-Hé, haver. Hangosítsd ki.-suttogta oda Rocky. Ellington kihangosította, és egy ember szólt bele.
-Haló?-kérdezte az ismeretlen férfi.
-Hello. Miért tetszett telefonálni?-kérdezte Ell.
-Én nem telefonáltam. Kit keres?-kérdezte a másik félről.
-Senkit.-felelte.
-Biztos benne?-szólalt megint az ismeretlen hang.
-Igen, teljesen. Akkor téves hívás volt. elnézést.-mondta Ratliff.
-Semmi baj.-köszönt el a férfi.
Ratliff letette.
-Ez meg mi volt?-felnyílt a szeme Riker-nek.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát Ell.
-Nézd meg, milyen szám hívott.-reagált Rocky.
-A rendőrség volt. És ha ott van Ross? Mi van, ha ő hívott, mikor.....-állt le Ell.
-Mikor bementél a wc-be. Olyan nehéz kimondani?-háborodott fel Delly.
-Jól van na!-játszotta a durcát Ell.
-Oké, akkor felhívom, és megkérdem, hogy ott van-e Ross.-kapta ki a telefont a kezéből, Rydel.
-Halló? A rendőrség?-kérdezte.
-Igen. Miben segíthetek?-
-Nincs maguknál egy 16 éves srác, Ross Lynch?-kérdezte Delly.
-Maguknál?-suttogott Riker, és felemelte a szemöldökét.
Rydel csak forgatta a szemeit.
-Mr. Lynch...Pillanat megnézem. Kérem tartsa.
-Na?-még mindig suttogták.
-Igen, letartóztattuk, mert engedély nélkül vezetett. Érte jönnek?
-Igen, természetesen. Köszönöm, viszhall.-rakta le Delly a mobilt.
-Na?-kérdezték egyszerre.
-Ross a rendőrségen van. érte megyünk.-válaszolt Rydel.
-De miért suttogsz?-kérdezték tőle egyszerre.
-Delly nem válaszolt, csak biccentett a fejével anyuék felé.
-Áhá.-ebből már megértettek a dolgot.
Mindenki odament anyuhoz, és egyszerre mondták:
-Meghívtak egy buliba, és elfelejtettünk szólni. Elmehetünk?-kiskutyafejjel nézett mindenki a szülőmre.
-Igen, de ne legyetek túl sokáig.-parancsolta anya.
-Igenis.-felelt Riker.
-Sziasztok!-köszönt el tőlük anyu.
Kb. 15 perc alatt odaértek. Bementek a recepcióhoz, és kérték hogy Ross Lynch-et engedjék ki, mert érte jöttek.
-Hozzátartozói?-kérdezte.. tudjátok, az a vicces bajuszú bácsi.
-Igen, a testvérei vagyok, kivéve Ő.-mutatott Ell-re Riker.
-Értem, máris hozzuk.-ment befelé a folyosón.
Kihoztak onnan, és megöleltem a többieket, jó szorosan.
-Na végre! 1-2-3-szoltam az ujjamon-órát voltam odabent.-háborogtam. És Ell. Miért nem vetted fel a telefont?-kérdeztem közben "ölős2 szemmel, mire kissé megijedt. Pont ez volt a célom. Bőven volt időm megtanulni ezt a nézést.
-Hát...izé...-lépett hátrébb.
-Wc-n volt.-mondta ki könnyedén Delly. Én csak erre felhúztam a szemöldököm.
-Elnézést...Mr. Crowk.-olvasta le a névjegytábláját Riker, annak a bajuszos bácsinak.-Nem kell érte fizetni?-kicsit félt Riker hogy kell, mert ha a szülei megtudják, akkor nagyon nagy bajban vannak.
-Nem dehogyis. Ez csak egy jogsi volt, nem nagy ügy. Meg, + meg is dícsérte a bajuszom, amit anyám nem tett meg.-majdnem elsírta magát, de idejében elmenekültünk előle.
Út közben még beszélgettünk:
-Megdicsérted a bajuszát?-erre mindenki nevetni kezdett.
-Igen. Láttátok milyen fejet vágott a végén?-meséltem el, és közben nevettem, ahogy mindenki.
Hazaértünk, és anya kérdezte, hogy miért voltunk ilyen kevés ideig, erre azt feleltük:
-Nem volt jó.-
-Mindenki elment.-
-A szülinapos rókázott.-természetesen Ell mást mondott, ahogy mindenki. Lezártuk egy "igen"-nel, és mentünk aludni. Nem is vacsoráztunk, se fürödtünk, ami holnap reggel nehézkes lesz, amikor a srácok mennek a suliba. De ez nem is érdekelte őket, és engem se.
Mindenki befeküdt az ágyába, és elaludt. Gondolom. Én egy kicsit átgondoltam a mai napot. És ezt a napot soha életemben nem feleltem el. Végül elaludtam.
Ez volt a 6.rész! Még soha nem írtam ehhez hasonlót, úgyhogy, kérlek, nézzétek ezt el nekem! :) Remélem, hogy tetszett nektek, és izgalmas volt, számomra az volt. próbáltam kicsit humort is belevinni a részbe, nem tudom, mennyire sikerült, de azért, bízom benne, hogy megtudtalak titeket nevettetni, ha igen, iratkozzatok fel, osszátok meg, írjatok véleményt, játszatok a blog legalján lévő halacskákkal. :) Ez a rész hosszú volt, de, ti ennek biztosan örültök :) Találkozunk a kövi részben! Sziasztok!
By:Cleo
