Az előző rész tartalmából: Ross kórházba került. Megjelent a gyilkos, és elmondta az ágyon fekvő srácnak, hogy még nincs vége, el fogja távolítani örökre. Miután meggyógyult, visszament az időbe, a dokihoz.
"-Nem történt veled semmi, amiért idejöttél?
-De, igen. Sam meghalt. Engem meg már majdnem megöltek.-feleltem tök nyugodtan.
-Te magasságos! Akire gondolok az?
-Ha ugyanarra gondolunk, akkor igen."
-És....mit akarsz csinálni?-járkált le-föl a nappaliban.
-Honnan tudod, hogy teszek ez ellen valamit?-mosolyogtam el.
-Ez csak természetes. Na! Hadd halljam.-állt meg előttem, és várta, amíg szólok valamit.
-Visszamegyek. Ha Sam nem hal meg, akkor, engem sem ölnek meg majdnem, és nem is fognak.
-Rendben. De légy óvatos.-bólintott a fejével, hogy megkezdhetem az újabb kalandot.
Kirohantam a házból, bepattantam a kocsiba. Gondolkoztam, hogy mikor is hallhatott meg Sam. És hogyan halt meg? Ajj, pont ez nem jut eszembe, meg az időpont. A doki tudja. Megkérdezem....
Jól van, 2015. 10. 06-án halt meg, lelőtték. Nem tudom, hogy ki ölhette meg, s miért. De meg fogom akadályozni. Bepötyögtem a dátumot, és kerestem egy helyet, ahol senki nem tartózkodik, és hosszú út van előttem. Elindítottam a motort...alaposan megfogtam a kormányt...szúrós tekintettel belenéztem a visszapillantó tükörbe...lassan léptem rá a gázpedálra...és elszáguldoztam! Újra visszamegyek az időbe, de ezúttal a sajátomba. Nem mintha nem láttam volna sokszor. Amikor megérkeztem, nagyon rá kellett lépnem a fékre, hisz' előttem egy jó 130 méterre dugó volt. Nem tudom, hogy ki látta a jelenetet, amikor egy nagyon régi kocsi előjön a semmiből. Biztos érdekesen néztek néhányan. Mire kikecmeregtem a kocsisorból, eltelt körülbelül 20 perc. Ó, az kimaradt, hogy nem Sam halála napján mentem vissza, hanem 2 nappal korábban. Hogy megtudjam Őt menteni. De előbb, el kell kapnom a gyilkost. Csak....nem tudom, hogy ki az, mert a dokival nem biztos, hogy ugyanarra gondoltunk, én meg nem gondoltam senkire. Úgy döntöttem, megállok a szomszédos utca sarkában. Kiszálltam a járgányból, elővettem a telefonomat. Tárcsáztam a dokit, mert Ő biztosan tudja, hogy ki a gyilkos, akit keresek.
-Szia....Igen, de lenne egy kérdésem. Ki ölte meg Sam-et?....Mi? Az nem lehet.-miközben beszélgettem, nézegettem a házat. Egy pillanatra elfordultam, és folytattam.-És lehet tudni miért?....Hogy-hogy eddig nem kapták el?-suttogtam egész végig a végig a mobilba. Még véletlenül sem szerettem volna, hogy bárki meghalljon.-Oké, köszi. Szia.-raktam le. Sam otthon volt, ezt eddig is tudtam. De nem találkozhatok vele, mert már elmentem, akkor. Halkan odaosontam az ablak elé. Hangokat sajna nem hallottam, mert nagyon jól van szigetelve a ház. Turkáltam a zsebemben, és találtam egy fekete maszkot. Ez hogy kerülhetett ide? Mindegy, álcázom magam. Így felvettem a maszkot, ami egy rabló maszknak néz ki, és valamilyen ruhának a kiegészítője lehet. Legalább felismerhetetlen voltam, mert így nem látszott a szőke hajam, és a pofám sem. Óvatosan próbáltam benézni, amikor egy árnyékot láttam, és lebuktam az perem alá. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Vártam úgy 3 percet, és újra megpróbálkoztam az ablakon bepillantással. Lehet, hogy hátulról úgy tűnök, mint aki épp kukkol,de nem ez volt a helyzet. Nagy nehezen, végre beláttam, és ott volt Sam és....Mi? Ő hogy jött be? Figyeltem, de nem láttam hogy bemegy. Ott volt. Kék ingben, zöld gatyában, ami nagyon undorító volt. Ez még azt sem tudja, hogy mi a divat vagy, hogy mi az ízléses öltözék. Csak tudnám, hogy mit evett rajta. Na, szóval: Ott volt. Kék ingben és zöld gatyában, az az ember, aki a legnagyobb riválisom. Már amúgy is az ellenségem volt, de most még jobban az lett. Próbáltam figyelni, hogy mit beszélgethetnek. Szájról nem tudtam olvasni. Egy kis időre elfordultam, hogy fel tudjam fogni, ki is van bent. Ekkor nyitódott az ajtó, de ezt nem vettem észre. Arra kapom fel a fejemet, hogy valaki felemel a nyakamnál, már fojtogat, és ledob a földre. Megfogta a lábamat, és elhúzott az utcába, ahol a kocsim állt. Elengette a végtagjaimat, és talált egy pontot a maszknál, ahol megtudja kaparintani a hajam. Meg is ragatta és felhúzott, hogy a hátam már ne érje a földet, de a többi testrészem igen. Lehajolt, hogy lássam az illetőt.
-Mit művelsz?-kérdezte.
-Megpróbálok megakadályozni egy eseményt.-válaszoltam nagy nehezen, mivel eléggé kényelmetlenül éreztem magam, hogy a hajamat húzkodják.
-Mégis milyen eseményt?-húzta meg még jobban a hajamat.
-Azt nem mondhatom meg.
Meglátta, hogy Sam kint áll, ezért elengedett.
-Ezt a beszélgetést, még folytatjuk.
Miután megbizonyosodtam arról, hogy elment, beültem a kocsiba, és gondolkoztam. Hogy tudnám megmenteni Sam-et? Hol ölte meg? És miért? Ezt egy valakitől kell megkérdeznem: méghozzá a dokit. Mivel ez nem történt még meg, ezért nem őt, hanem a jövőbeli Mr. Brown-tól kell megtudakolnom. Hívtam...
-Találkoztam vele.-mondtam.
-És?
-Nem sült el jól. De viszont ismét kell valamit kérdeznem.
-Hallgatlak.-felelte.
-Hol ölte meg a barátnőmet?
-Egy kis utcában. Tőled nyugatra. Menj 54,4 métert, majd fordulj jobbra, aztán menj még 5 métert, és fordulj jobbra, azután menj 21 métert, aztán menj balra, menj 10 métert, utána jobbra 15 métert, végül jobbra körülbelül 10 métert és ott leszel. Érthető?-vázolta fel az utamat.
-Ö..arra....aztán, asszem arra....majd....arra...és...nem tom merre.
-Oké, akkor átküldöm a GPS-edre telón, és úgy már nem fogsz eltévedni.
-Oké, köszi, majd még kereslek.-tettem le, és megnéztem a térképet. Megjegyzem, nem valami rajzművész a doki.
Köszi, hogy elolvastad a 18.részt! Ha tetszett, akkor iratkozz fel, véleményezz, és még ehhez hasonló. Ha van sejtésetek, hogy ki az ember, aki megölte Sam-et, akkor leírhatjátok azt is. A kövi részig is, Sziasztok!
By:
Az előző részek tartalmából:Az R5 tagjai aggódni kezdtek társukért, majd eldöntötték, hogy megkeresik. Rátaláltak, de nem éppen a legjobb állapotban. Rosst végül elvitte a mentő.
~Ross szemszöge~
Éreztem, hogy egy ágyon tologatnak. Épp hogy kinyitottam a szemem, már le is csuktam. Nem tudom, hogy hol vagyok. Lassan apránként nyitogattam ki a szemeim. Amikor kitisztult a látásom, akkor végre megtudtam nézni, hogy hol vagyok. Egy kórházban voltam. Megkötözve egy ágyon. Pár óráig gondolkoztam, hogy mi történt, hogyan is kerültem ide. Egyszer csak benyitott egy nővér.
-Látom felébredtél. Hogy vagy?
-Jól, azt hiszem. Mi történt?-néztem rá, próbáltam arra irányítani a fejem.
-Ez még várhat. Meg tudod mondani, hogy milyen nap van ma?
-2010. 06. 13.-válaszoltam.
-Tudja...hogy mi a neve?
-Ross Lynch.
-Rendben. Nemsokára visszajövök, ha valami problémája van, húzza meg ezt a kis csengőt, és jönni fognak.-mutatott a mellettem lévő tárgyra.
-Rendben, köszönöm.-bólintott, és elment.
Kis idő múlva nyitódott az ajtó, nagyon lassan. Egy fekete kapucnis pulcsis ember jött be. "Valahonnan nagyon ismerős volt nekem ez a pulcsi. Nem láttam az arcát. Halk léptekkel közeledett felém. Már mellettem volt. Odahajolt, közvetlen fölém. Ekkor már láttam ki az.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Beakarom fejezni, amit elkezdtem. Megbűnhődsz, amiért elvetted tőlem.
Ezt a mondatot hallva előjöttek az emlékeim. Minden előttem volt. A kocsi, Sam megismerése, a kávézó, a sírja. Mikor belenéztem a szemébe, láttam, hogy Ő volt az, aki meg akart ölni. Nem tudom honnan gondolom, csak érzem. Aznap este is azt mondta. Ezért gondolom, hogy Ő tehette.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem szúrós tekintettel.
-Ugyanazt, amit akartam akkor este. De ne izgulj, még látsz.-ment az ajtó felé.-Ezt megígérem.-lépett ki a szobából. "Tehát jól sejtettem. Most mit csináljak? Szóljak, vagy ne? Szerintem az lesz a legjobb, ha nem szólok semmit. " Bejött az orvos.
-Ross, tudja, hogy milyen nap van ma?
-Szerda.-feleltem a kérdésére.
-És, hogy mi a mai dátum?
-2017.
-Rendben. Ross, pontosan te 2 hétig kómában voltál. Hogy érzed magad?
-Köszönöm, jól vagyok. Nem fáj semmim.
-Rendben, de attól még adok egy injekciót.
...
Már vagy 3 hete vagyok itt. Körülbelül egy hét múlva engednek ki. Még mindig nem tudom elfelejteni, amit mondott. Bejött hozzám Rydel.....
-Hogy vagy tesó?-ült le egy székre.
-Jól. De miután kiengednek, vissza kell mennem.
-Mi? Miért?-aggódó tekintetét láttam a szemem sarkából.
-Delly, tudod, hogy én nem ebben az időzónában kellene lennem. Ha visszamegyek, megakadályozhatom Sam halálát, és a majdnem megtörtént halálomat is.
-Tudom. Vigyázz magadra.
~1 héttel később~
Végre, hogy szabadulhatok innen. Olyan furi szag volt ott. Remélem, nem látogatom meg ismét az intézményt egyhamar, vagy inkább soha. Elköszöntem a testvéreimtől, az anyámtól, aki nem tudja, hogy van még egy fia,és futottam a kocsihoz. Jó pár óra kellett, mire megtaláltam. Beszálltam, bepötyögtem a dátumot, és már mentem is vissza, 2013-ba. Nem hagyhatom, hogy az a barom még egyszer megölje. Igen, megölte Sam-et. És ezt meg kell akadályoznom. Hiszen, más különben miért mentem volna vissza, és előre az időben? Felgyorsultam a kellő mph-re, és egyszer csak egy nagyon hosszú zsákutcába kerültem. Szerencsére megtudtam állni, még mielőtt nekiütköztem volna a falnak..... Miután kikecmeregtem az utcából, egyenesen a dokihoz mentem. Leparkoltam, és a ház elé mentem, végül becsöngettem.
-Ross, gyere be gyorsan.-sürgetett befelé.
-Mi történt?
-Veled mi történt?
-Én jól vagyok.-ültem le a fotelbe.
-Nem történt veled semmi, amiért idejöttél?
-De, igen. Sam meghalt. Engem meg már majdnem megöltek.-feleltem tök nyugodtan.
-Te magasságos! Akire gondolok az?
-Ha ugyanarra gondolunk, akkor igen.
Köszi, hogy elolvastad a 17.részt! Bocsi, ha rövidebb lett, mint az előző! Ha tetszett, szerintem már tudod a dolgod, írj megjegyzést, véleményezz, iratkozz fel, stb. És még a chat-be is írhatsz. Találkozunk, a kövi részben, addig is...Sziasztok!
By:
Az előző rész tartalmából:Ross elment a temetőbe, hogy biztosra menjen, hogy Sam már nincs az élők között. Eközben a srácok elhülyéskedtek otthon.
~Riker szemszöge~
-Oké, Ell, már nyugodj le!-csillapítottam a kicsit normálatlan Ratliff-ot.
-Oké, nyugi már.-közölte.
-Egyébként....mikor jön haza Ross?-szólt a húgom.
-Nem tudom, nem mondta..-fordultam felé.
-És..nem aggódsz érte?
-Miért? Mert kint van egy temetőben éjek éjjelén, korom sötétben, és siratja a volt barátnőjét? Nem, egyáltalán.-rántottam meg a vállam.
-Te nem vagy százas. Még tízes sem. Na jól van, kérek egy mobilt, én felhívom.-nyújtotta a kezét Delly, és várta, amíg valaki beletesz egy telefont. Rocky meg is tette amit kért. Bepötyögte a számát, és kihangosította. Nem nagyon hallottuk Rosst, de annál inkább egy női hangot, hogy nem kapcsolható. -Vajon mi történhetett? Ááá, minek aggódom. Úgyse lesz semmi baja. Hiszen, a legborzalmasabb, ami történhet vele, hogy halálra fagy. Vagy....belehal a fájdalomba. Vagy...szomjan hal, éhen hal. Vagy...jön a Freddy Krueger, és lekaszabolja. De ez csak a legvégsőbb esetben.
-Hogy mi van?-nézett szúrós szemmel Delly.
-Upsz, ezt hangosan mondtam?-erőltettem egy ártatlan vigyort.-Bocsi.
-Most mit csináljunk?-kérdezte Ell.
-Mit csináljunk, b****meg? Keressük meg.-kicsit idegeskedett Delly.
-Oké, akkor keressük meg. De! Előtte kell egy terv.-ütögette a fejét az okoskodó Ratliff.
-A gondolkozáshoz kell neked egy terv, Rat. Na menjünk.-húzott ki minket Rydel az ajtón. Ellington meg karba tett kézzel jött utánunk, amiért nem támogattuk a zseniális ötletét.
~Ross szemszöge~
Megláttam egy fekete ruhában lévő embert. De nem hittem a szememnek, éppen ezért, megdörzsöltem. Na vajon mit láttam? Persze, hogy semmit. Vagy elment, vagy csak képzelődtem. A biztonság kedvéért nem mozdultam, hátha észrevesz. Óvatosan nézelődtem. Most azért szerencse, hogy lemerült a telefonom, mert ha hívnak, akkor meglát. Pár percig kusban guggoltam és nem láttam, nem is hallottam senkit és semmit. Ezért nagyon lassan elindultam. Mint a filmekben, ami történni szokott, a srác, rálép egy gallyra. Természetesen én figyeltem erre, de közben hátra is nézegettem, hogy nincs-e ott. És igen, megtörtént, átestem egy bokron. Szélsebesen felkeltem, akkor már nem óvatoskodtam, elkezdtem teljes erőmből futni. Hallottam magam mögül, hogy fut utánam az illető. Nagyon bepánikoltam, és nem is ez volt a legrosszabb. Mivel este van, és nem láttam nagyon semmit, ezért nem találtam meg a kiutat, a kijárathoz. Futás közben néztem hátra, és már nagyon mögöttem volt, de ekkor elestem. A rejtélyes alak, így betudott érni, ezért minél gyorsabban próbáltam lábra állni, és menekülni. Nem sokáig jutottam el, mert elkapott hátulról. Próbáltam tenni ellene, de megláttam a kést, ami csak szikrázott, ezen a sötét éjszakán. Visszaverődött a holdtól, és láttam a végzetem. Nem gondoltam másra, mint hogy ez lesz a vég. Ekkor egy könnycsepp gördült végig sápadt arcomon. Már nem félek, hogy mi lesz. Nem sok lehetőség marad számomra: Vagy meghalok, vagy nem. Ekkor belém döfte a kést, egyenesen a mellkasomba. Én elkezdtem leszorítani, de természetesen, még 2-t kaptam a gyomrom környékére. Elvágódtam. Egyetlen esélyem, ha megtalálnak a srácok. Kegyetlen érzés volt. Próbáltam elszorítani a vérzést, amennyire tudtam. Ekkor az alak, fölém hajolt. Egy...fekete maszkban volt.
-Amiért elvetted tőlem.-ennyit mondott, majd otthagyott. Fohászkodtam, hogy ne ma, vagy holnap ássák meg örökös ágyamat. Nem tudtam semmit csinálni, csak szenvedni. Nem hittem volna, hogy ez lesz.
-Segítség!-kiabáltam, amennyire tudtam, de nem volt értelme.
~Rydel szemszöge~
-RIKEERR!!!!!-üvöltöttem rá testvéremre.-Mennyé' már gyorsabban!-kaptam fel a vizet.
-Oké, nyugodj már le! Hogyan menjek, ha dugó van?
-Dudálj, rájuk!-adtam az ötletet kicsit már higgadtabban.
-Melyik temetőbe is megyünk?-kérdezte Ell.
-Ellington...-kezdtem lassan, nehogy felforrjon az agyvizem.-Hány temető van ebben a városban?
-Honnan tudjam?-rántotta meg a vállát.
-Oké, elmondom, mert látom nem vagy vele tisztában.-szólt közbe Riker.
-Te az utat figyeld, mert már nem tudom meddig bírom ki, hogy itt tökörészel.
-Oké, oké.
-Na szóval.-figyeltem ismét Rat-ra.-Egy, Ratliff, csak egy temető van.-mutattam a mutatóujjamat, és elég őrülten néztem rá.
-Oké, legalább ezt is tudom.
5 perc múlva végre kiértünk a temetőhöz, és legelöl futottam, rögtön keresve ezzel Ross-t. A srácok is rohantak utánam.
Végig futottuk a temetőt, mindenki ment erre-arra, és közben kiabáltuk Ross nevét, hátha jelentkezik. De semmi. Egyszer csak megláttam a földön feküdve.
-Srácok!-jeleztem a többieknek, hogy megtaláltam. Lehajoltam hozzá, és láttam, hogy csupa vér a mellkasa.
Remélem, a szíve még dobog. Megnéztem a pulzusát, és szerencsére, még életben van.
-Még él.-közöltem, és elővettem a telefont. Hívtam a mentőket.
-Haló? Megkéseltek egy embert, a temetőben, az állapota súlyos. igen. Köszönöm.
-Már jönnek a mentősök.-mondtam a többieknek.
Köszi, hogy elolvastad, remélem tetszett! Azelőtt még nem írtam ilyet, úgyhogy ha kicsit nem olyan lett, mint kellene, akkor bocsi. Ha tetszett, akkor véleményezhetsz, komizhatsz, és fel is iratkozhatsz! Találkozunk a kövi részben, addig is..Sziasztok!
By:
Az előző részek tartalmából: Ross végre megszerezte amit akar, együtt lehet a jövőben is Sam-mel. Főszereplőnk, véletlenül 4 évvel ment előrébb, 2017-ben. Tudomásául jutott, hogy Sam már nem él.
"-Hova mész?
-Sam-hez. Miért?-fordultam vele szemben.
-Nézd te....-megállt. Mintha sokkolta volna a helyzet.
-Nem csinálhatod ezt tovább.-jött közelebb legidősebb testvérem.
-Mégis mit csinálok? Nem értelek.
-Oké, elmondom, utoljára.-már szemben állt velem.
-Sam....meghalt.-hajtottam le a fejét."
-Mi?-sokkolt a hír.
-Ross, jól vagy?-kérdezte értetlen fejjel.
Nem szóltam semmit, csak kinyitottam az ajtót, és elrohantam.
-Ross!-kiáltott utánam Riker.
~Riker szemszöge~
"Mi történt vele?"-gondoltam. Mindenki lejött a kiáltásomtól, és sorban egymás mellé álltak, majd várták, míg elmondom, hogy mi is történt. Pár percig álltak, és vártak, hátha elkezdem a mondanivalóm.
-Mondjam mááááá"!!!-szólt hirtelen Ell, amitől kicsit megijedtem, de a többiek is.
-Jól van. Igazából nem nagy kunc, csak...
-Várjunk!-emelte fel a kezét.-Ross hol van?-kérdezte Delly.
-Épp ezt akartam mondani...
-Hát elég lassan halad.-forgatta a szemeit Rocky.
-Elmondhatom végre?-idegeskedtem.
-Azt várjuk má' 3 perce.-felelte unalmába Delly.
-Mert nem....-szorítottam ökölbe a két kezemet.-Mindegy.-engedtem le szép lassan mancsaimat.-Szóval. Ross elment a temetőbe.
-Öngyilkos lesz?kérdezte kétségbe esetten Ratliff, majd elájult.
-Már csak ez hiányzott. Csak már nem hiányzik.-motyogtam.
-Miért ment oda?-kérdezte Delly, cseppet sem törődve az elájult sráccal.
-Furcsán viselkedett. Mintha...nem tudta volna, hogy Sam meghalt.-néztem magam elé, mint a filmekben, amikor gondolkoznak és azzal ér véget a történet.
-Hahó, én itt fekszem a földön ájultan.-hirtelen megszólalt Ell, és enyhén mérgesen ránk nézett, majd "visszadőlt". Tudjátok, mint amikor "meghal" a csaj, és a társa elfut, nehogy őt is megöljék, és akkor visszaszól a "halott" társ hogy: "Köszi, hogy hagysz megdögölni, mennyé' csak."
~Ross szemszöge~
Már vagy 5 perce keresem a sírt. Sehol nem találom. Nagyon nagy ez a temető. Nem tudom elhinni, hogy tényleg meghalt. És nem is akarom elhinni, amíg nem látom. És az a legborzalmasabb, hogy nem tudom hogyan. Nem tudom, mi történt, mi volt ebben a 2 évben,amiről lemaradtam. Ha megtudom az okát, hogy miért nem él most, talán visszamehetnék, és megakadályozhatnám. Nem is tudom. Előbb meg kéne találnom a sírját. Vagy már 10 percig kerestem, de sehol sem találtam. Már nagyon sötét volt, így a telefonomat kellett használnom. Eléggé félős vagyok, így mint most is, kezdtem kicsit nagyon megijedni. A fák suhogtak, gyönyörű szépen bevilágított mindent a hold. De ugyanakkor ijesztő is volt. Nem tudhatod, hogy mikor csapnak le rád. Szerencsére ott volt a mobilom. Amin csak 10% volt. Úgy hogy sietnem kellett.... Már körbejártam a fél temetőt, ami nagyon hosszú ideig tartott. Várjunk csak. Ebben a temetőben úgy van, hogy az elején, amikor bejössz, akkor azok vannak eltemetve, akik előbb meghaltak, tehát a vége felé kell lennie. Hogy ez hogy nem jutott eszembe. Pedig már 15 percig itt járkáltam fel-le.
~Riker szemszöge~
-Jajj ne! Ell!-megjátszva rohantam oda, és megfogtam a kezét, és a másikat rátettem a mellkasára.-Ébredj fel, kérlek. Elmondom, hogy mi történt, csak kérlek ébredj fel.-mellé még kamu sírást is alkalmaztam. De bevált, felébredt. Lassan nyitotta ki a szemeit, mint Csipkerózs Ica, és rám nézett.
-Fúj, te nem is a szőke herceg vagy! Vagyis, félig, mert szőke vagy. De hercegnek túl csúf.-felelte gonosz királynős hangon, meg stílust is bevetett hozzá.
-Jól van. Felkelni!!-kiáltottam rá. Felugrott, mint a macska a víztől.
-Most mond már, hogy mi az a hír.-leült a székre.
-Mégis mit?-néztem kérdőn Ell-re.
-Amit akarsz, hogy tudjunk.
-Nem tudom, hogy mit akarok.
-A hírt, amiért vártunk 5 percet.-kelt fel a székről, és megrázogatott.
-Ja...hogy miért ment el Ross.-bólogattam, miután abbahagyta a rázogatást.
-Igen.
-Mert elment meglátogatni Sam-et.-közöltem konkrétan Ell-nek, mert a többiek már tudták.
-Sam életben van?-csillant fel a szeme.
-Mi? Nem!
-Akkor?-nézett rám furcsán.
-Semmi.-fordultam el tőle.
~Ross szemszöge~
Végre! Elérkeztem a végéhez, már csak meg kell találni. Jól van, 2%-on van a telóm, szóval sietnem kell. Végigfutottam a neveken, míg egyszer csak meg nem láttam:"Samantha Hill. Élt: 1996. 02. 22. - 2015. 10. 06. Szülei: Bryan Hill, és Jennifer Blake. Nyugodj békében. Barátja:Ross Lynch." Miközben olvastam, sírva fakadtam. És jó volt látni, hogy velem lesz, nem pedig Cody-val, de már nem lehet velem. Teljesítettem a feladatot, de valahogy mégsem. Hirtelen kikapcsolt a telefonom, azaz lemerült. Hangokat, és lépteken hallottam meg. Hátranéztem és épp láttam, hogy valaki van ott, mert odavilágított a hold.
Remélem tetszett rész. Ha igen, akkor oszd meg, komizz, és fel is iratkozhatsz, hogy ne maradj le a további részekről sem. A kövi részig is, Sziasztok!
By:
Az előző rész tartalmából: Ross épp indult is el, közben Ash és Sam csevegtek. A lány rájött, hogy szereti Ross-t és eléje ment, hogy ezt tudatja vele.
"Így hát minden erőmből futottam, amíg meg nem láttam a kocsit, és Ross-t.
-Ross!! Ross!!-kiabáltam neki. Meghallotta, mert megfordult. Odafutottam elé.
-Figyelj, nem volt igazam.-lihegtem.
-Hé,hé. Nyugodj le. Fújd ki magad.-rázogatott, mint egy idióta."
-Oké.-feleltem már kicsit kevésbé fáradtan.
-Mit akarsz mondani?-engedte el a vállamat.
-Csak.... hogy nem voltam őszinte veled.-néztem a szemébe.
-Miben nem voltál őszinte?-komolyodott el.
-Amikor...azt mondtad, hogy bírsz és én meg nem-et mondtam, akkor...
-Mégis bírsz.-fejezte be a mondatot, bár nem elég értelmesen.
-Igen, és nem akarlak elveszíteni.-már igen a sírás határán álltam.
-Nem fogsz.-érintette meg az arcomat.
Belenéztem a szemébe, és megcsókoltam.
Kicsit meglepődött, de utána már nem volt baj.
-Viszlát.-mosolyogva ült be abba a fura kocsiba.
-De nem örökre.-kacsintottam rá.
-Soha.-nevette el magát.-becsukta az ajtót, és elhajtott.
~Ross szemszöge~
Jól van, kell keresnem egy helyet, ahol nem látnak, és ahol fel tudok gyorsulni. Pár percig kóvályogtam, mire megtaláltam a helyet, ahol nincs senki, és még út is van, ami hosszú. Húh, mély levegő, és..." elindítottam a járgányt. Néztem közben, hogy mennyire gyorsul, és amikor 88 mph-höz ért, szikrázott a kocsi körül, és megtörtént. Leparkoltam, és hátradőltem. Egy pillantást vetettem a kijelzőre, és azt láttam, amit nem szerettem volna: 2017. 04. 29. Mi?? Hogy történhetett ez? Lehet, hogy akkor, amikor beszálltam a kocsiba, véletlenül megnyomtam. Ne!! Inkább elmegyek haza. már kezd későre járni. Ugyanott laktunk, ahol 2 meg 4 éve ezelőtt. Mikor költöztünk utoljára? Bekopogtam, mivel nem volt kulcsom. Anya nyitott ajtót.
-Á..szia Ross.-köszönt mosollyal.
-Szia.
-Gyere be.-engedett be a saját házamba.
-Sziasztok.-köszöntem a srácoknak is.
Erre ők megfordultak, és mindeni odafutottak hozzám, és erősen megöleltek.
-Szia!-köszöntek egyszerre. Kicsit fura volt 3 fiú, és egy lány hangot hallani egyszerre, főleg úgy, hogy ugyanazt mondják.
-Anya, szedd le őket.-mondtam anyunak, aki épp elment mellettem, de nem tette meg a kérésemet.Mintha láthatatlan lennék.-Stormie!-mondtam már a keresztnevén, hátha megérti. És így is lett.
-Tessék?
-Segítenél levenni rólam őket?-válaszoltam alig kapott levegővel, és néztem rájuk..
-Igen, persze.-mosolygott.-Száljlatok le Ross-ról.-mondta a többieknek, akik mind elengedtek.
-Köszi.-futottam fel a vendégszobába. Elővettem a telefonomat, és felhívtam a dokit.
~Kicsöng~
-Ross, minden rendben?-szólt bele.
-Attól tartok, nincs. Az anyám nem emlékszik rám.-fel alá járkáltam a szobában.
-Mi? Ez nagyon nagy baj. Más nem változott?-kérdezte kétségbeesetten.
-Nem tudom. de meg kell látogatnom Sam-et.
-Ross...-letettem. Nem tudom, hogy mit akart mondani, de majd elmondja személyesen.
Lefutottam a lépcsőn, egyenesen az ajtó felé, de Rik közbeszólt.
-Hova mész?
-Sam-hez. Miért?-fordultam vele szemben.
-Nézd te....-megállt. Mintha sokkolta volna a helyzet.
-Nem csinálhatod ezt tovább.-jött közelebb legidősebb testvérem.
-Mégis mit csinálok? Nem értelek.
-Oké, elmondom, utoljára.-már szemben állt velem.
-Sam....meghalt.-hajtottam le a fejét.
Remélem tetszett a rész, ha igen annak örülök. És bocsánat, hogy rövid lett, és hogy későn hoztam, csak a suli ugye elkezdődött. Megpróbálok minden héten hozni részt, nem tudom, hogy mennyire jön ez össze. Ha tetszett, akkor oszd meg, véleményezz, meg stb. A kövi részig, Sziasztok!
By:
Sziasztok!
Mint láthatjátok, van Chat a blogon :) Már régen szerettem volna, csak nem mondták meg, nem jöttem rá, de találtam egy blogot, ahol leírják, hogy mi, hogyan. Úgyhogy nagyon örülök ennek! :) Most már oda is üzizhettek!
Kattints IDE a linkért, ha szeretnél te is chat-et! :) Lehet, hogy nem érte meg ezt az egy bejegyzést, de mindegy :)
By:
Az előző részek tartalmából: Elmentek moziba. Beszélgettek a film közben. Mikor hazaértek, érdekes csevegést folytattak egymás között.
~Ross szemszöge~
Követtem fel az emeltre. Nem nagyon kellett volna, mert épp benyitottam, amikor öltözött. Nagyon nem láttam semmit, mert időben elkezdett sikítozni.
-Ú..bocsi.-feleltem az ajtó mögött.
-Nem gond....Kész.
-Oké, még szerencse, hogy időben sikítottál.-nevettem el magam.
-Igen. Na, aludjunk, mert holnap korán kelek.
-Nem is kelsz korán, péntek van.-értettem meg vele.
-Tényleg, akkor mindegy.-rántotta meg a vállát.
Lefeküdtem én is az ágyba, és elaludtam.
~Reggel, 10:35~
~Sam szemszöge~
Egy zajra lettem figyelmes. Gyorsan felkeltem, és lementem a lépcsőn. Ha jól láttam, Ross épp ügyködött reggelit készíteni.
-Hát te meg mit csinálsz?-kérdeztem meg, nem biztos, hogy jól láttam-e.
-Reggelit.-elejtette a serpenyőt.-Több, kevesebb sikerrel.
-Köszi, de nem kellett volna.-mentem oda a serpenyőhöz, és nyúltam érte, de ekkor Ross is ezt tette, és vajon mi lett? Igen, összeért a kezünk. Olyan mint a filmekben, mint amikor a lány sétál a folyosón, és neki megy a srác, majd egyszerre nyúlnak érte. Úr isten, mióta lettem én ilyen? Lassan emeltük fel a serpenyőt, és mint minden filmben, egymásra néztünk közben. Most mindenki arra vár, hogy megcsókoljon. De nem fog, mert tegnap megbeszéltük. Bár nem bánnám, de akkor is.
-Mikor mész?-szóltam, miután letettük az edényt.
-3-kor.-kaptam a rövid választ.
-És mikor pakolsz?
Nézett rá az órára.-Most.-futott felfelé az emeletre.
Én meg megcsináltam a reggelit. Nekem azért könnyebben ment, mint ahogy láttam Ross-t. 10 perc alatt kész is lettem, mert már megcsinálták előttem a tésztát. Addig elkezdtem nézni a tv-t, pizsamában, amit nem is vettem észre, hogy rajtam van. Ross fél óráig pakolt, amit nem értem hogyan, mert nem volt annyi cucca.
-Kész.-ugrott le az utolsó előtti lépcsőfokról, és jött be a nappaliba.-hát te nem akarsz felöltözni?-nézett rám kérdően, én meg végig néztem magamon.
-Ó bakker, elfelejtettem.-futottam fel.-Ja, meg amúgy is, te bent voltál.-szóltam, mikor már fent voltam. Gyorsan felöltöztem, és mentem le.
~14:30~
-10 perc múlva mennem kell.-pillantott az órájára.
-Rendben.-feleltem cseppet sem boldog arccal.
Felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a gépem, és megnéztem a Skype-ot. 3 olvasatlan üzenet Ash-től.
"Na? Mi történt a randin?""Már összejöttetek?""És mi van Cody-val?"-olvastam az üziket.
"Semmi. Nem, és nem is fogunk. Szakítottam vele."-válaszoltam sorrendben a kérdésekre.
Pár perc után elérhető volt. "Oké, megbeszélés!"-ennyit írt, és már videóhívást is indított.
-Szia.-köszöntem.
-Szia.-integetett is mellé.
-Mi a baj?-kérdezte, és ekkor bejött Ross.
-Sam, mennem...Ó, bocsi, nem akartalak megzavarni.-húzta el a száját.
-Ross, nem zavarsz. Gyere.-intette neki, hogy nem gond.
-Szia.-köszönt Ash-nek.-Ashley, ugye?-
-Igen, te meg biztosan Ross. Sam már sokat mesélt rólad.-Ross rám nézett, és én is.
-Figyelj, nekem mennem kell. Ha keresnél, a Holly Street-ben leszek 3-ig.-közölte.
-Oké.-mondtam szomorúan, de még mindig rá szegeztem a szemem.
-Szia.-köszönt el Ashley-től, és tőlem is. Megpuszilta a homlokomat, és már ment is el.
-Te normális vagy?
-Hogy érted?-húztam fel a szemöldököm. Persze csak az egyiket.
-Teljesen beléd van zúgva.-mondta lassan, hogy megértsem.
-Igen, tudom.
-Mi? Honnan tudod?
-Tegnap elmondta.-feleltem kissé unottan.
-És azt mondtad neki, hogy nem érdekel. Figyelj, látom, hogy mi történik. Ahogy egymásra néztek, akkor történik valami. Felrobban egy szikra. És ha szeretnéd, soha nem ég el.
-Mikor lettél te ilyen költői?
-Te is tudod, hogy miről beszélek, és érzed is. Mond csak, mi szimpatikus benne?
-Hát, nagyon kedves, ez tetszik. És megtudd nevettetni, amit Cody soha. Így ebből jön az, hogy eltudunk. Nagyon jól lehet elbeszélgetni vele. És még jól is néz ki. És..igazad van. Ahogy belenézek a szemébe, úgy érzem, hogy Ő az igazi. És nagyon cuki mosolya van. Igazad van, Ash. Én tényleg szeretem.-kaptam észhez.-Sietnem kell, még nem késő.-futottam ki a házból, egyenesen az utcához, amit mondott. Megnéztem az órámat, 14:58 volt rajta. Így hát minden erőmből futottam, amíg meg nem láttam a kocsit, és Ross-t.
-Ross!! Ross!!-kiabáltam neki. Meghallotta, mert megfordult. Odafutottam elé.
-Figyelj, nem volt igazam.-lihegtem.
-Hé,hé. Nyugodj le. Fújd ki magad.-rázogatott, mint egy idióta.
A 13.részt, olvastad, remélem tetszett! Ha tetszett, akkor komizz, oszd meg, és ha szeretnél, még fel is iratkozhatsz! Találkozunk a kövi részben. És, addig is Sziasztok!
By:
Az előző rész tartalmából: Ross és Sam úgy döntöttek, hogy elmennek moziba, mivel, holnap Ross elmegy.
~Ross szemszöge~
Sam-mel elkészülődtünk, és elindultunk a moziba. Út közben beszélgettünk.
-Szerinted milyen lesz?-kérdezte izgatottan.
-Szerintem biztosan izgalmas lesz.-mosolyogtam rá.
-Én nagyon szeretem az ilyen drámai, romantikus filmeket.
-Igen, én is így vagyok vele.-néztem rá egy pillanatra.
-Na, itt is vagyunk.-szólalt meg, mikor odaértünk.
-Igen. Ki vegyen jegyet? Csak vicceltem.-nevettem el magam.
Ő is nevetett, mire rájött, hogy miről is van szó. Megvettem a jegyet, és bementünk, és elfoglaltuk a helyünket, az utolsó sorban. Pár percet vártunk, míg mások is beértek a terembe, és elkezdték a filmet vetíteni.
-Josh. Kérlek ne hagyj el. Kérlek. Szeretlek! Sose hagytalak el.
-Elég, Angela. Nem hiszek neked. Eleget hazudtál, hogy ne bízzak meg benned soha többé.
-Sose hazudtam Neked, Josh. Miért nem lehet minden, olyan, amilyen régen?
-Nem akarok hallani felőled. Többé már nem.
-Ne!Ne!Ne!Ne!
-Szerinted mi lesz?-súgtam oda Sam-nek.
-Nem tudom. Szerintem Josh, előbb utóbb rájön,-nézett rám.-hogy az igazi Angela.-bámultuk egymást.
-Igen. Mindig is Angela-t választotta-néztünk egymásra, még mindig. Körülbelül 2 percen át nem mozdultunk. Nem néztünk ismét semerre, csak egymásra. Először én zökkentem ki, amikor meghallottam, hogy a filmben sírnak, mert Angela meghalt.
~Sam szemszöge~
Fel sem tűnt, hogy megy a film, mert annyira elmerengtem a szemeiben. Amikor elfordult, akkor kicsit elszomorodtam. Nem tudom, hogy miért, vagyis de! Tudom. Azért, mert hihetetlenül érzés fog el, amikor a szemébe nézek. Nagyon különös, mert még senkinél sem éreztem ehhez hasonlót. De lehet,hogy csak azért van,mert már volt ilyenben részem. Csendben zajlott minden a film végéig. Miután kiírták,hogy "The End" kérdeztem pár dolgot Ross-tól.
-Miért halt meg Angela?
-Mert nem bírta elviselni azt a kínt, hogy a barátja már nem lesz vele.
-Aha....és miért ölte meg magát Josh?
-Mert nem bírta elviselni,hogy a barátnője meghalt.
-Te aztán figyeltél.-löktem vállba,és elmosolyogtam.-És mi lett Tracy-vel?-kérdeztem.
-Te meg nem figyeltél.-mosolygott el Ő is.-Nem tudni,hogy mi lett vele,nem derült ki.
-Ja, tényleg,arra emlékszem.-gondolkoztam el.
-Emlékszel egyáltalán valamire?-nevette el magát.
-Igen, amikor elment Josh, és akkor néztünk egymásra.-válaszoltam és ismét egymásra néztünk.
-Komolyan, miért csináljuk ezt?-nevettem el magam, de még mindig ugyanott volt a tekintetem.
-Nem tudom, talán....-nyújtotta el.-nincs jobb témánk.-fejezte be azzal az írtó cuki mosolyával.
-De, van témánk. Amikor ezt csináljuk.
-Igen. Ez tényleg nagyon jó téma.-kuncogta el magát.
-Egyetértek. De most már menjünk.-biccentett a fejével, és közben elmozdult a haja.
-Ó, franca.-fogta, és elkezdte visszaállítani, ami nem végződött sikeresen.
-Nyugi, így is cuki vagy.-borzoltam össze a haját még jobban.
-Köszi. De na! Így nekem nem tetszik.-nyafogott.
-Nekem igen.-enyhén mosolyogtam rá, és indultam is előre....
Mikor hazaértünk:
-Na? Mit nézünk?-huppantam le a kanapéra, és elővettem a CD tokot.
-Még a mai nap után is néznél filmet?-ült le Ő is.
-Igen, mert a moziban a filmet alig láttam.
-És....mi terelte el a figyelmedet?-érdeklődött.
Ross-ra néztem, és rögtön tudtam, hogy Ő.
-Semmi különösön, csak épp gondolkoztam Cody-n.-hazudtam, nem volt más választásom.
-Hogy jutott eszedbe?
-Hagyjuk, nem lényeges.-zártam le a témát.
-Oké.
-Figyelj, én nagyon bírlak. Amióta megláttalak. És....nem várhattam tovább, hogy elmondjam.-nézett mélyen, de tényleg nagyon mélyen, legmélyebben a szememben.
-Ross, én is bírlak...csak nem úgy. Jó barátom vagy, nem akarok semmi bonyolultat.
-Oké, megértem.-szomorodott, ami teljesen érthető.
-Egyébként...mikor fekszünk le?-kérdeztem, mire már meguntam a CD-k nézegetését.
-Én le szeretnék, ellentétben veled.-már megint egy perverz mosolyt villantott, pont mikor először, amikor hozzám jött.
-Elnevettem magam.-Hülye!
-Most miér' nem lenne jó móka?
-Te tényleg meg tennéd?-néztem rá, már elég komoly fejjel.
-Most vallottam gyakorlatilag szerelmet Neked, szerinted nem?-a végét már majdnem elnevette, de azért hallható volt a hangján, hogy komolyan mondja.-Ne mond, hogy nem próbálnád ki!?
-Oké, zárjuk le.-ment fel az emeletre.
12.Rész, 1 felét olvastad! Remélem, hogy tetszett, és ha igen, akkor komizz, oszd meg, és fel is iratkozhatsz! Köszi, hogy elolvastad! És, találkozunk a kövi részben, addig is, Sziasztok!
By:
Az előző rész tartalmából:Ross és Cody kicsit bunyóba keveredett. Sam, elment a barátjához beszélgetni, de nem igazán beszélgetés lett a vége. Majd megvárta, míg Ross hazajön, és elmesélte, hogy mi is volt ott.
"-Hogy van a szemed?-kérdeztem.
-Meg van. Már jól gyógyul. Köszönöm, hogy megvédtél.
-Ugyan
már. Semmiség.-megpuszilta az arcomat, ami nagyon jól esett. Aztán még
mindig fölém volt hajolva, és csak néztük egymást..."
~Ross szemszöge~
Olyan fényes barna szemei vannak. Nagyon jó újra szerelmesnek lenni, főleg, ha ugyanarról a lányról van szó. Legalábbis, nekem ez tökéletes. Elmerengtem a szemeiben, egészen addig, amíg megszólalt a telefonom. Elhajoltam tőle, és felvettem a telefont.
-Haló?
-Ross, nincs már sok időd. Holnap el kell jönnöd.-felelte halál komolyan a doki.
-Mi? Mégis miért?-kérdeztem ijedten.
-Mert ha túl sokat vagy a múltban, akkor elfognak tűnni a dolgok.
-És mikorra kell visszamennem?
-Holnapra. Legkésőbb.-tette le a telefont.
-Hova kell visszamenned?-szólt Sam.
-Vissza oda, ahonnan jöttem.-fordultam vele szemben.
-És pontosan honnan jöttél?-állt fel a kanapéról, és elém jött.
-Mondtam, hogy nem idevalósi vagyok.
-Mi? Nekem mást mondtál.
-Nem. Vissza kell mennem Colorado-ba.-ki kellett találnom valamit, és ez volt a legjobb választás.
-Értem, és miért?-kérdezősködött.
-Mert segítenem kell egy ismerősömnek.
-Megyek veled.-fogta meg a kezem.
-Nem, nem jöhetsz, túl veszélyes.-simítottam meg a kezét.
-Akkor Te miért mész?-láttam, hogy mindjárt lepottyan egy könnycsepp.
-Mert megígértem.
-Visszajössz?-végig simult az arcán egy csöpp víz.
-Igen. Nem hagynálak el.-fogtam meg az arcát.
-Én sem.-mosolygott.
-Mennyi időd van?
-Holnap kell mennem.
-Már holnap?-kérdezte.
-Igen. De hé! Addig sok idő van.-álltam a helyzethez pozitívan.
-Jól mondod. Használjuk ki.-ugrott a nyakamba.
-Mit csináljunk?-kérdeztem az ölelés után.
-Na látod, most fogalmam sincs.
-Mit látok? Mindegy. Mondjuk....menjünk el moziba?-ajánlottam fel.
-Oké. És mit nézünk?-komolyodott el az arca.
-Nem tudom...nézzük meg a neten.....
-Hé, találtam egy párat. Hallgasd. "Az út a tiéd", "A sötét szoba", "Figyelj, szuperhős készenlétben", vagy a "Téged láttalak". Nos?
-Hmm.-hümmögött, és leült mellém, majd elolvasta a filmek tartalmát.-A Téged láttalak érdekesnek tűnik. Szerinted?-nézett a szemembe.
-Igen, egyetértek.-válaszoltam és közben csak Őt bámultam.
-Oké, akkor azt nézzük.-Ő sem nézett semerre, csak rám.
-Ezt nem tudjuk abbahagyni?-kérdeztem, de a végén elröhögtem magam.
-Mégis micsodát?
-Hát ezt.-még mindig bámultuk egymást.
-Mi az az ez?-nevette el magát, de még mindig nem mozdult a szeme.
-Hogy csak nézzük egymást. Percekig.
Nem szólt semmit.
-Örökké tudnálak nézni.-láttam, hogy erre a mondatomra elpirult. Egymás bámulását a telefon szakította félbe. Vagy negyedbe. Vagy háromnegyedbe. Vagy egészbe.
-Haló?-szólt a telefonba Sam.-Cody? Mit akarsz?....Mi? Dehogy megyek el!....Nem....Figyelj, hagyj békén....Nem kell megmagyaráznod semmit. Végeztünk....Ne mondj ilyet róla! Ő nem bántott, mint Te!...Hagyj békén, egyszer, s mindenkorra....Na szia!-nyomta ki a telefont. Gyorsan odafutottam hozzá, mert telefonálás közben fel alá járkált.
-Mikor bántott? Mi van?-támadtam le kérdésekkel.
-Amikor nála voltam, akkor megfenyegetett.
-Micsoda? Ezt miért nem mondtad el?-aggódtam, fogalmam sincs, mi történhetett abban a házban.
-Mert nem gondoltam, hogy felhív. És el akarom felejteni.-könnybe lábadt a szeme.
-És mit mondott?-tettem a lábára a kezem, jelezve, hogy megbízhat bennem. Gyengéd mosollyal tudatta velem, hogy tudja, megbízhat bennem.
-Azt mondta, hogy megmagyarázza, hogy miért mondott azt, amit. De engem nem érdekel.
-Ne félj, nem fog bántani. Nem hagyom.-érintettem meg az arcát, és mélyen, de tényleg nagyon mélyen a szemébe néztem.
-Tudom.-fogta meg a másik kezem, ami mellettem pihent.
-Szeretnél elmenni még moziba?
-Igen. Legalább kitisztítom a fejem.-halvány mosolyt küldött felém.-Mikor kezdődik?
-Ma, 18:00-kor.
-Akkor még van 1 óránk.-nézett a telefonján a kijelzőre.-Addig is...mit csináljunk?
-Nem tudom. Talán..segíthetnék nekem ruhát választani a mozira.
-És az fog fél óráig tartani?-emelte fel a szemöldökét.
-Igen. Nagyon alapos vagyok.-kacsintottam rá, és gyorsan mentem fel az emeletre. Jött utánam, igazából futott. Mikor befutottam a szobába, Sam is nagy erővel szaladt be, és nekem ment, végül ráestünk mindketten az ágyra. Vajon mi lett a vége? Persze, hogy nevetés. Miután kiröhögtük magunkat, Sam kipakolta a gardróbját, és mutogatta a ruhákat. Én meg csak:
-Ez túl laza, ez túl estélyi, ez túl pöttyös, ez túl csíkos, ez mi?, ez túl buggyos, ez túl fura, ez túl izés, ez túl nadrágos, ez túl szoknyás, ez túl színes, ez túl...ezt temetésre vetted?, ez túl hippis, ez túl punkos, ezen túl sok bigyó van, ez túl egyszerű, ez túl rongyos, ez túl mű, ez túl gyönyörű. Igen, ez az. Nagy nehezen, de kiválasztottuk a legjobb ruhát.
Ezután megcsinálta a haját, meg még mást is.
Ez lett volna a 11.rész, remélem, hogy tetszett. +van egy oldal, a "Részek" mellett, hogy "Blog(ok)" biztosan sokaknak már feltűnt. Nem mondok el róla semmit, akit érdekel, az megnézheti. Ha tetszett a rész, akkor oszd meg, iratkozz fel, és komizhatsz is. Ennyi. Találkozunk a kövi részben, addig is, Sziasztok!
By:
Sziasztok!
2 hírrel szolgálhatok. Az egyik nem jó hír, de a másik igen. Na, melyikkel kezdjem??? :) Na??? Oké, akkor kezdem a rosszabbik hírrel:
-Elég sokáig nem lesz rész...azt hiszem.....6 napig...kb. :( bocsi, de majd bepótolom őket. És nemsokára vége a blognak :(
Jó hír!!!:
Nemsoká vége lesz az 1. évadnak, DE! LESZ 2.ÉVAD! Akár szeretnétek, akár nem :) Kérnék ajánlásokat, hogy hogyan jelezzem a 2. évadot.
És,találkozunk a 11.részben! Addig is, Sziasztok!!
By:
Az előző rész tartalmából:Ross elvitte a lányt egy vacsorára. Nagyon jól alakult, egészen addig, amíg meg nem jelent Cody.
"-Ez a tied.-nyújtottam át. Kinyitotta, és láttam, hogy nagyon megörült neki.
-Köszönöm.-megölelt, szinte a nyakamba ugrott.
-Nagyon szívesen.-öleltem át.
-Sam!-futott oda hozzánk Cody. "Ünnep rontó"-gondoltam."
-Mit csinálsz itt?-kérdezte Cody.-Emiatt a köcsög miatt ráztál le?-nézett rám kihívóan.
-Vigyázz a szádra.-szóltam rá, bár nem éreztem annyira keménynek magam.
-Mert? Mi lesz? Beversz egyet?-állt elém, és szorítgatta az öklét.
Nem tudtam megszólalni.
-Cody, állj le.-mondta a srác barátnője.
-Nem, nem állok le.-emelkedett fel a hangja.
-De! Leállsz.-löktem rajta egy kicsit. Már nagyon bedühödött, és már akkorát lökött, hogy elvágódtam a fűre. Nem törődve ezzel, felálltam, és nekimentem.
Sam-nek még időben sikerült beavatkozni, hogy ne verjük szét egymást.
-Cody, holnap beszélhetnék veled?-kérdezte.
-Igen. 3-kor várlak.-felelte Cody, és elment, mielőtt Sam vissza tudott volna szólni.
-Jól vagy?-húzott fel a földről.-Juj, a szemed. Nézte, ami körül kicsit piros folt volt.
-Nem igazán.-fogtam be a kezemmel a szemem körül, nehogy valamit írjanak esetleg egy újságban.
-Gyere, menjünk.-fogott meg a csuklómnál fogva, és elvitt a kocsiig, majd betett. Természetesen Ő vezetett.
-Majd azt mondom, hogy lebetegedtél.-válaszoltam.
-Tessék?
-Amikor átmész Cody-hoz, és lekésed a munkád.
-Ja. Rendben, köszi.
Hazaértünk, és lefeküdtem az ágyra, Sam meg mellettem ült a kanapén, és úgy néztük a filmet. Miután vége lett a filmnek, lefeküdtünk aludni.
~Másnap, 15:00~
~Sam szemszöge~
Odaértem Cody-hoz. Bekopogtam. Pár pillanat után kinyitotta.
-Szia.-köszönt.
-Hali.-léptem be, miután arrébb állt az ajtóból.-Miért akartál beszélni velem?
-Te is tudod. Gyere, menjünk be a nappaliba.-intett.
Lepakoltam amit hoztam, és mentem utána. Leültünk a kanapéra.
-Miért voltál vele?
-Mert el szerettem volna menni, meg azért csinálta, hogy megköszönje, hogy befogadtam. Most én kérdezek. Miért kellett behúzni neki?-emelkedett fel, és közben mélyült a hangom.
-Mert elvette a barátnőmet.-már nagyon a kiabálás határán volt.
-Nem vette el! És nem tudom, hogy meg tudom-e bocsátani neked ezt.-halkultam el.
-Mi az, hogy nem tudsz megbocsátani a barátodnak?-állt fel, és már tényleg üvöltözött velem.
-Nem hagysz más választást.-álltam fel én is.
-Ne merészeld! Mert esküszöm, nem tudom, mit csinálok veled.-fogta meg jó szorosan a csuklómat, és fenyegetett.
-Hagyj!-húztam ki a keze közül a csuklómat.
-Ne hozd a legrosszabb döntést.-felelte, már lágyabban.
-Azt a döntést hozom, amit én akarok.-mondtam szúrós szemmel, és elmentem.
A kávézóba már nem mentem, mert állítólag beteg vagyok. Ezért indultam haza. Út közben még elgondolkoztam:"Miért? Miért volt olyan a tegnap, amilyen? Mi lett volna, ha Cody nem jelenik meg? Talán történt volna valami? Biztos vagyok benne..." Hazaértem és ledőltem az ágyra.
~16:00~
Ross megérkezett. Adtam neki egy kulcsot, hátha én nem leszek itthon, mikor megérkezik.
-Szia. Mi történt.-lépett be az ajtón. Én nem szólaltam semmit, csak feküdtem.
-Hahó. Mond már, mi történt.-lépett be a szobába. Mikor meglátott, rögtön odament hozzám, és leguggolt, mintha a halálom szélén lennék.
-Nem úgy ment, ahogy terveztem.-néztem rá, és csak megfosta a kezemet, és gondoskodóan figyelt. Nagyon kedves ez tőle. Nagyon jó barátom.
-Mikor, a szemedbe nézek, olyan, mintha mindig is ismertelek volna.-mondta lágyan, és tűrte a szeme előtt álló hajtincseit, ami nagyon cuki volt. Ekkor eszméltem rá, hogy Ő lesz az, akiben mindig is megbízhatok.
-Igen, én is ezt érzem.-szorítottam meg a kezét.-Köszönöm.
-Akarsz róla beszélni?-kérdezte árva szemekkel.
-Elmentem, majd elkezdtünk beszélgetni, hogy miért vettél el tőle. Majd megfenyegetett, hogy ha nem bocsátom meg neki amit tett, akkor nem lesz kegyelem.
-Igen, ezt észrevettem.
-Hogy van a szemed?-kérdeztem.
-Meg van. Már jól gyógyul. Köszönöm, hogy megvédtél.
-Ugyan már. Semmiség.-megpuszilta az arcomat, ami nagyon jól esett. Aztán még mindig fölém volt hajolva, és csak néztük egymást...
Ennyi volt, a 10.rész! Ez most másmilyen volt, nem azért, mert a 10.részt írtam, hanem ez csak véletlenül jött :) De...remélem tetszett! Ha tetszett, SZAVAZZATOK, ha nem, akkor is, és iratkozzatok fel, küldjetek megjegyzést, és osszátok meg, ha úgy tetszik! :)
És,találkozunk a kövi részben! Sziasztok!
By:
